Most nem történt semmi különös, amit megosztanék Veletek, de pár fotót felrakok ami friss, sétáltam meg ilyenek...
A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.
2009. szeptember 29.
2009. szeptember 24.
KORTÁRSAK
Gondoltam mellékelek pár fotót azokról a gyerkőcökröl, akik a környezetemben vannak. Van akivel sűrűbben, van akivel ritkábban találkozom, és persze van aki még meg sem született:)
De egy két év, és a korkülönbségek a homályba vésznek...mondá a költői énem :)!
De egy két év, és a korkülönbségek a homályba vésznek...mondá a költői énem :)!
Először is Milka, aki egy napon született velem, nem találkoztunk, de akkor is különleges nekem.
Ákos, aki már járt nálunk 1x, remélem még találkozunk:
Dominik, aki még anya barátnőjének a hasában van, ők nem értik, de én már komunikáltam vele, jó barát lesz!
Jöhetnek a lányok:
Unokatesóm Alíz, vele már volt pár történetem...és jók a játékai! :)
És végül de nem utolsó sorban!!!
Gréta, vele is jót játszom ha tehetem:
2009. szeptember 23.
NAGYBÁTYÓ PRÁGÁBAN
Az én nagyon okos nagybátyám -hogy kipihenjék a sok sok munkát amit csinálnak- Prágába ment kirándulni barátnőjével Szilvivel, aki nagyon aranyos lány, amikor eljön a mamáékhoz Ő is, mindig megszeretget!
Küldtek nekünk képeslapot, és sok képet, amiből párat mellékelek, csak azért, hogy lássátok hova visz el majd engem is, ha nagy leszek!! Csodajó hely lehet!!
Csak nőnék már meg, annyi mindent kilátásba helyeztek arra az időre, csak győzzem kivárni!!
Küldtek nekünk képeslapot, és sok képet, amiből párat mellékelek, csak azért, hogy lássátok hova visz el majd engem is, ha nagy leszek!! Csodajó hely lehet!!
Csak nőnék már meg, annyi mindent kilátásba helyeztek arra az időre, csak győzzem kivárni!!
2009. szeptember 22.
Ami kimaradt...
Azt el is felejtettem elmesélni, hogy még van ám közös Grétával bennünk, ami nagyon jó dolog: EGYFORMA A HINTÁNK (csak neki lányos színű), és a piros zoknink, ami ezek szerint nekem lányos, meg is mondom anyának, hogy nem akarom többet felvenni!!
Persze ez nem fogja meghatni! Hjah ez a sorsom :)
Gréta Anyukájával:
Hát nem tündériek??!!2009. szeptember 21.
Apa szülinapja
Apukámnak szombaton volt a születésnapja,és egy nagyon szép tortát kapott szombaton az egyik nagymamiéknál, vasárnap meg a másiknál! Remélem, ha én ilyen nagy leszek nekem is legalább kettő tortám lesz!!
:)
:)
EGY REGGEL
Gondoltam mellékelek pár fotót, hogy miket művelek reggel ébredésem után közvetlen!
Anya szerint nem vagyok semmi kisfickó! Háááááát igen...nem könnyű ám velem!
Ismét Grétával
Már alig vártam, hogy újra meglátogassuk az én kis barátnőmet Grétát. Hát már sokat nőtt, mióta nem láttam...már van 2 foga is!
Nagyon szeretek odamenni vendégségbe, mert Zsani "néni" és Gyuri "bácsi" mindig annyi mindennel készül! Ez anyáék véleménye is, hallottam ám amikor erről beszélgettek.
Szóval kaptam babakekszet, de mivel abból túl sokat gyűjtöttem össze a számba majdnem megfulladtam, persze anya megoldotta a dolgot, de nem esett jól, el is kezdtem sírni, hogy tudják csak meg, hogy nem jó érzés! De hamar abba kellett hagynom a sírást, mert találtam egy sokkal érdekesebb elfoglaltságot, és így nem pazarolhattam az időt holmi bőgésre...az elfoglaltság pedig a bőrkanapé tetejére való felmászás, illetve csak próbálkoztam vele...
Aztán hoztak egy csomó labdát nekünk gyerekeknek, hát ez csudajó móka volt, persze Grétának pont az kellett ami nekem, ezen kicsit civakodtunk, de ez is mutatja, hogy mennyire hasonlítunk. Én vagyok a nagyobb, néha engedtem, hogy Ő játszon vele...(az hogy az az ő labdája az nem számít!)
Abban is hasonlítunk, hogy ugyanolyan hangot vagyunk képesek kiadni, tehát együtt nyávogtunk, nagyon vicces volt a szülőknek tetszett!
Anya meg Apa ettek valami amerikai palacsinta névre hallgató valamit, amiből persze nem kaptam, de egy kis tejszinhabot kikönyörögtem, nagyon fincsi volt!
Sok kép készült, sokat mellékelek, hogy lássátok milyen szépek vagyunk együtt!
Apáék is odavoltak a kis Grétától, hogy mennyire szép...nem vagyok féltékeny, mert mégiscsak én vagyok nekik a legfontosabb!
Remélem Gréta hamar találkozunk megint!
2009. szeptember 17.
APÁVAL NAGYON JÓ
Gondoltam megosztok veletek pár képet, hogy mit szoktam az én nagy és erős apukámmal csinálni, és a képeken az nem is szerepel, hogy mostanság le is bírkozom. De azt majd legközelebb!
2009. szeptember 15.
Pár észrevétel!
Most anyaként szólok hozzátok, és persze kiváncsi vagyok a véleményekre, megfigyelésekre is, ha esetleg lennének.
A minap érdekes felfedezést tettem, illetve tettünk sétálótársammal Anettel (az Ő kislánya Alíz, aki Benedek unokatestvére).
Egyszóval, Benedek jó kis szókincsre tett szert mostanra, és nem habozik ismételgetni a dolgokat, beszél állandóan az Ő kis sajátságos nyelvén, ami nagyon édes. Amikor elkezdett dumálni kedvelt szava volt a következő : UMBE (legalábbis mi felnőttek így halljuk.) Sajnos ennek hangsúlyát nem tudom részletezni. Én kis naivan az említett felfedezésig (amit még nem írtam le) abban a hitben voltam, hogy az ilyen kisgyermekek "beszélgetése" egyéni halandzsa tárgyát képezi, de ezt felül kellett bírálnom, miután Alíz ugyanezt a "szót" mondta.
Egyszóval leszögezhetjük, hogy ez számukra jelent valamit, mai napig sajnálom, hogy nem tudom mit.
Ez egy nagyon érdekes megfigyelés volt, és örülök, hogy részese lehettem, mert soha nem gondoltam volna, hogy van olyan, hogy "sablon babaszó", ami számukra egységes.
2009. szeptember 14.
Ügyes vagyok?
Gondoltam beszámolok nektek jelenlegi tudományaimról. A pörgés forgás már jó ideje megy, ennek ellenére mászni nincs kedvem. Valami kis kezdeményezés történik részemről, de aztán a végén mindig úgy döntök, hogy vagy el sem indulok, vagy a rosszabb változat: orra bukom!
Ülni úgy tudok, hogy anya vagy apa felültet, de akkor már jó sokáig elücsörgöm, és rázom a labdám, vagy bármit, csak csörögjön és zörögjön, ha egyiket sem teszi akkor odacsapkodom egy másik tárgyhoz, ez mindig bejön!
Anya nagy csodálkozására ma alvás után magamtól felültem a babakocsiba, de mivel nem tudja hogy, ezt most nem is árulom el, és a babakocsin kívül azóta sem folytattam ilyen irányú tevékenységet magamtól!
A másik nagy dolog, hogy anya vállába kapaszkodva felálltam, bár eléggé inog a lábam, de sikerült. Most arra kiváncsi mindenki, hogy megteszem-e még, vagy egy ideig megint nem állok fel...na ez maradjon az én titkom!
:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



















