Napjaink

Melyek jól telnek. Lassan kialakul a reggel is, bár mire kialakul megint váltás lesz, hisz korábban kelés, tényleg időre menni, de mindegy, most ez a jó, akkor majd az lesz.

Bene ügyesen felkel általában 6-kor, gyorsan felöltözik, mert tudja, h akkor még nézhet mesét míg én meg Dávid, az utóbbin a hangsúly, elkészülünk.

A héten csak hétfőn kapaszkodott belém Dávid, a többi nap simán, egyedül bement a bölcsibe, mindenféle ellenállás nélkül. A napok többségében 3 után jön ki, mert mindent megeszik, és mire végez... Egész nap elvan, udvaron jókedvű, meséli is nekem, h udvarra!! tajicska, motor! Gondolom ezeket játsza :)

Aztán megyünk mindig Benéért, akit mindig nagy harsányan üdvözöl, annyira jó látni. Mikor beérünk az oviba kipattan a babakocsiból, befut a csoportba, persze csak pár lépést, mondja: Hol a Meme??

Bene fut ki, ő meg felé, megöleli, tolja maga előtt, mondja szejetlek!

Bene persze nem tud mit kezdeni ezekkel a nagy kitörésekkel, de azért látom jól esik neki.

Itthon változóan vannak el egymással, van hogy nagyon sok órát együtt játszanak, Bene kitalál mindenféle szerepjátékot, és azt játszák.

Van mikor meg minden percben tutul valamelyik...

Pénteken Bene napot tartottam, most, hogy Dávid már mondhatni teljesen jól bírja a bölcsit, a kiborulásai is jóval csökkentek, kitaláltam, hogy kiveszem péntekre Benét, mert kicsit kevesebb figyelem jutott rá az elmúlt hetekben. Természetesen ezt én érzem így, azért mindent megtettem, h ő is ugyanúgy előtérbe legyen, de mindig nem lehetett.

Szóval elvittük Dávidot a bölcsibe, múltkor egyszer mikor Bene is jött reggel, még sírt Dávid, most ugye nem, Bene mondta is nekem, hogy anya, most nem is sírt!! Láttam, h örül neki, bántotta amikor sírva hagytuk ott.

Elmentünk boltba, aztán haza, voltunk kicsit Aliznál, játszottak egyet, itt meg is köszönöm Anettnek a füzetet, jól jött :)

Utána haza, gyors kajafőzés befejezése, matrica ragasztgatás az albumába, a cseréket gondosan eltette Dávidnak. Már 11 előtt kérdezte mikor megyünk Dávidért, hiányzik neki :)

Aztán nekiálltunk egy foglalkoztató füzetnek, amit feljebb említettem, nagyon élvezte, ez kitartott egy ideig. 

Ebéd, utána puzzle-t raktunk ki, pihenés gyanánt meg olvastunk csodatanya könyveket, és autóztunk.

Jó volt nagyon a nap, lementem Dávidért délután és ahogy hazaértünk Bene mindent keresett meg neki, hozta a matricákat amiket neki elrakott, hozta a neki maradt édességet stb., aranyosak voltak.

Nagyjából ennyi most, majd még jövök!

 

Gyerekszáj, miegymás

Pár diskurálást és mondatot megörökítek itt, aranyosak

Bene: 

• Anya, én nem szeretném, ha valaki idegent megcsókolnál!
• Elmentek mamához, mondom megint egyedül hagytok? Bene: Attól még téged szeretlek a legjobban a világon anya, és nem leszel egyedül, itt van apa a feleséged!
• Dávid Te egy őrült vagy!
• Egy sztori: Bene csoporttársának anyukája kérdezett, h Benét is meghívta-e a csoportból egy kisfiú a szülinapjára amit majd a mekiben tartanak. Mondtam nem tudok róla, kérdeztem felőle Benét. Bene válasza: Igen, mondta, h menjek, de én mondtam neki, hogy nem megyek, mert egyedül nem tudok elmenni a mekibe.
• Egyik este mondtam neki, hogy másnap lesz apa szülinapja. Bene gondolkozik, és akkor szünet lesz? kérdezte. Mondom nem, megyünk oviba, bölcsibe. Bene nagy elkeseredve: De akkor hogy lesz apának boldog szülinap???

Egy kis történet, hogy Bene már mennyire nagyosodik.

Egyedül voltam velük este, kértek mini pohárba vizet, néha kitalálják, hogy ez mekkora muri.
Legalább 10x kell bele tölteni, 3 után meguntam, mondtam lehet inni normális pohárból ha szomjasak, de én megyek fürdeni, abbahagyjuk.
Kb. 5 percre redukáltam a tusolás fogalmát manapság (öltözéssel együtt), hogy nehogy történjen valami...törölközöm, hallom ám, hogy Bene kint pusmog Dávidnak.

• Gyorsan töröld fel, nehogy anya meglássa, gyorsan Dávid, gyerünk már, ott is...de ne azt csináld (gondolom Dávidot nem izgatta ami történt), hanem segíts...

Rosszat sejtve kiszóltam, h mi folyik kint, mire Bene semmi, semmit nem csinálunk...oh persze, ők meg a semmittevés...nah mindegy, már sejtettem h mi a buli tárgya.
Jövök ki, Bene mint a kisangyal áll a konyhába, nem történt semmi anya.
Kérdeztem, elég célirányosan: öntöttél kispohárba egyedül és kiborult?
Őszinte gyerekválasz: igen és képzeld tudtam önteni egyedül és csak egy csöpp ment ki de azt feltöröltük!
Szídás helyett megdícsértem, h csak pici ment ki ügyes volt és h fel is törölték, pláne...
10 perc elteltével Bene megszólal anya, nagyon vizes a zoknim,  lecserélem...kérdezem, akkor nem egy csepp ment ki? Bene mint akinek leesett a tantusz gondolkozik, mondja deeee egy csepp, csak pont abba léptem bele!
Nah persze... 

Dávidról pár szó:

• 13 kg
• tegnap már egyedül felvette a pizsamanadrágját, semmi segítség, ma meg a melegítőnadrágot
• nagyon nagyon duzzogi mostanában, hamar eljut a duzzogás magasfokára, úh eléggé leköti az ember minden pillanatát, elég nehéz meggyőzni, h engesztelődjön
• Több szavas mondatokban beszél, pl. Hol a pite (csibe) nem látom!, vagy anya mit csinálsz?? Gogat mosol?(fogat)
• Ha valaki elmegy legyen ez apa, anya, mama, papa nem örül, sokszor sír is.
• Keresi Benét: Hol a Meme?? Tegnap Brendont...hol a Brendon?
• Emlegeti a bölcsit, reggel is kérdezte bölcsibe? Bárcsak holnap lenne ilyen lelkes :)

Mostanában elég gyorsan összeugranak, bírkóznak, vadulnak nem győzök ott lenni, h rendet tegyek. De gondolom ez már csak így lesz.

Örülök, mert akárki jön hozzánk mindenki azt mondja, hogy sugárzik róluk az elevenség a gyerekboldogság, és ez jó érzés!

Kép most nincs, lehetetlen őket fotózni.

Bölcsi folytatás és napi szösszenetek

Eltelt a bölcsi második hete is.

Hétfőn még 9-re kellett menni, sírt mikor beadtam, viszont utána elvolt, mindent megevett, nem sírt napközben.

Keddtől 8-ra mentünk, szintén nemtetszéssel ment be, igaz akkor elég keverces volt a reggel, mert nem értünk volna vissza 8-ra az oviból, így őt adtam le előbb, korábban is mint 8 óra. Bene közölte, ő leül kint és megvár. Szintén sírás, mire Bene az oviba érve közölte, menjek vissza Dávidért, nem akarja, hogy sírjon, hozzam el onnan. Édes szive!

Szerdán már időben indultunk, ovi, utána bölcsi, valami csoda folytán nem sírt, annyira lekötötte valami, hogy elfelejtett sírni. Még aznap is délre kellett mennem. Szokás szerint elvolt, mindent megevett.

Csütörtökön megint sírással, ment be, de már átöltözni sem akart, úgyhogy cselekkel csaltam be... Mondták, hogy menjek délre, de megmutatják neki az ágyat, megpróbálják az ott alvást. Jöttek ki, hogy mindent megevett, elvolt, semmi panasz rá, fekszik, nézelődik nem sír. Fél óra múlva kihozták, mert a másik kisfiúval akinek szintén aznap kellett volna ott aludnia nevetgéltek.

Pénteken megint nagy sírással elválás, de láttam később, hogy motorozik egy kislánnyal meg tök jól elvan. Ebben meg is erősítettek, hogy csak addig sír míg elmegyek. Egész nap elvan, pénteken már beszélgetett is, repetával mindent megeszik, és pénteken magától ment az ágyhoz, leült, hogy vegyék le a szandiját, kicsit nézelődött elaludt. 1,5 órát aludt, lepipálva minden szokós kisgyereket, és csak azért kelt fel, mert a dupla ebéd után elmaradt a szokásos séta és kaki, így felkelt kakilni.

Nagyon büszke vagyok rá, nagyon nagyon ügyes!!

A délutánok egészen péntekig horrorosak voltak, minden nap 2-3 között aludt el itthon annyira pörgött, nehezen lehetett felkelteni, és minden napra járt egy hiszti kiborulás a bölcsi miatt gondolom.

DE akkor is nagyon ügyes!!!

A füzetébe azt írták, gondozói feladatok ellátása közben közreműködik, étvágya nagyon jó, ügyesen eszik már ott is egyedül, feltalálja magát a játékok terén.

Bene nagy középsősöm, élvezi az ovit, csütörtök péntek Irénke néni (dadus) mondta h megevett mindent, és kaptam egy olyan megjegyzést délután óvónénitől, hogy napközben nagyon eleven...hát akárhogy is értette, nekem ez fantasztikus hír, mert végre odaért!!!

Dávidról még annyit, hogy nagyon sokat beszél már, hihetetlen sok szava van, csak lesek...

Pár kedvenc (kár, hogy hangsúlyt nem tudok átadni így):

• Lelle, lelle, megmutattam??? (gyere, megmutassam?)
• Anya, megpörgetsz? (felült a pörgő székre)
• Úristen, úristen, és futkározik
• úúúúú büdös! (kaki általában, vagy valami ami nem tetszik neki)
• Ezt hogy kell??? (ha valami nem sikerül neki)
• Kérdésemre: Kakiltál? Válasza: Nem, kupi volt, biztos! (kupi=puki) A biztost már rávágja, meg ne kérdezzem!
• csibe=pite...Bene kedvence, megkérdezte tőle, milyen pite almáspite??
• Ha valami nekem nem sikerül és látja: Anya nem tudod? Nem tudod? sikerült?
• Amit nem tud arra mondja: AZ MI!! Beadtam neki a Cebion cseppet, szó nélkül bevette, rám néz, felkiált: EZ MI??
• Köszön: Kókolom, pápá, szia pápá
• Bölcsibe menet: Nem sírni, anya dolgozni, szia, puszi...eljátsza, aztán ebből semmi...csak a sírás!
• Gabonapehely volt a bölcsiben, kérdezem, megetted a gabonapelyhet? Mereng előre, egyszercsak: tej! mondom tejjel volt, válasz igen, megettem! Mondjuk ezt mindenki gondolta...bélpoklos :)
• És ami még nagy kedvenc, mindenkire árulkodik, épp aki megérti, ez általában az apja, megy sírva hozzá: apaaaaa, apaaaa és mikor apja olvadozik, h mi történt picurkám bújik hozzá, Meme volt, vagy Anya volt, mikor ki a soros.

Egyik nap Dávid bölcsi után alvás helyett játszott a szobába, közölte, hogy bepisiltek az autók, mindegyiket bepelenkázta, aztán mondta, hogy óóóó büdös, és mindegyik pelust kivitte az általa kinevezett kukába (persze volt egy kis nézeteltérésünk, hogy ne az igazi kukába dobja már a tiszta pelusokat). Jó ideje játszik már szerepjátékokat, nagyon ügyes.

Bene az én kisfiam imádom, mindig szolidáris hozzám! Mi nagyon egy hullámhosszon vagyunk szerencsére, cukikám! Jajj Dávidot is nehogy valaki kihozza h különbséget teszek! SOHA!

Szóval, mosogatok a konyhába, fiúk ülnek a kádba. Egyszer Anettéktól kaptunk egy óriás dinoszauruszt, bekerült a vízbe. Bene kérte, így kisebb vita alakult ki...még nem mentem be, hallom Bene okfejtését Dávidnak.

"Ez az enyém, kaphatsz egy ugyanilyet, majd megkérjük anyát, hogy írjon a jézuskának, vagy a télapónak, hogy Te is kérsz egy ugyanilyet. De anyának hiába mondod hogy vegyen neki nincs annyi pénze mint a jázuskának. Majd az hoz!"

Azt hittem behalok...persze ezt mind én szoktam mondani, hogy nem veszünk autót, nincs alkalom, majd írunk a jézuskának, stb...

Bene pénteken mondta Dávidnak, aludj el a bölcsiben oké??? Én is alszok az oviban, nem nehéz! :) Dávid válasza: oké!

Mostanság nagy lázban ég Benus, van két kedvenc meséje, azt most állandóan nézni kell, ha lemarad róla akkor aztán van tutulás! Állatok a hátizsákban és ami utána van, nah annak a címét nem tudom bocsesz...de mind ilyen állatos, imádja nézni az ilyeneket.

Van most a spáros albuma azt is gyűjti a cseréket kapja Dodó az ő hogy is mondjam selejtes albumába, de ő is már olyan okos, hozta nekem, hogy madár, és tényleg az volt a képen.

Most azért jó sok energia kell, meg kellett beszélnem Benével, h ne csapjon már egyből Dávidra, nehéz neki a böli kezdés, persze nem várom el, h babusgassa, kisgyerek még ő is, de kértem segítsen, mert Dávid hamar kiborul...ez többé-kevésbé ment is, azért Bene sokat engedett....Dávidon is kiütközött ami az egyke gyereken egyből nem csak ha társaságba viszed, hogy a bölcsi miatt mindent magának akar gyűjti, Bene semmit nem foghat meg mind neki kell, sír, ordít, de ha ráhagyjuk, beszélünk neki, hogy egyik a Benéé, egyszer csak odaadja neki...Hát nehéz ez!

Dávidot nem lehet rászólással fegyelmezni az annál rosszabb. Neki mindig mindent el kell mondani, szép szóval, nem rászólva, és akkor ha elmondtam 4x persze ellenáll, elfordulok, mást csinálok abbahagyja...de jajj annak aki rászól vagy erélyesebben fegyelmezi, hiszti ordítás és csak azért sem abbahagyás!

Aranyosak együtt nagyon, Bene sokat mesél nekem az oviról hazafele jövet, szeretem hallgatni nagyon. még egy ilyen ovis történet:

Bene mondja hogy állati küldetést játszottak a fiúkkal kint az udvaron, és találtak egy imádkozó szocskét (direkt írtam így, aki ismeri Benét vágja :) )

A Milán meg eltaposta, mert az imádkozó szocske ugrált a Milán után, az meg futott előle, hogy ne imádkozzon utána a szocske!

Ezt kb szó szerint írtam le, és nagyon jót nevettem rajta...

Hát ilyen és ehhez hasonló szösszenetek vannak, persze tuti ezer dolgot kihagytam Dávid mókás mondataiból, Bene muris történeteiből, de nem jut minden az eszembe hirtelen!

Mindent összevetve imádom őket, nagyon jó fiúk, nagyon aranyosak és nagyon büszke vagyok rájuk!!!!

Ovi és bölcsi kezdés

Eljött az általam oly nem várt szeptember és vele Benedek visszazökkentése az oviba, és Dávid szoktatása a bölcsibe.

Sajnos a héten apa pont délutános, nem épp a legjobbkor.

Elsőnek írok Benéről, mert bár ugyanolyan fontos volt a lelkemnek, és izgalom az Ő története rövidebb :)

  

Hétfőn szívesen indult, Dávid nem értette mi folyik itt, nem a szokásos módon zajlott a reggel.Természetesen jött velünk, mikor felpakolva indultunk az oviba. Egész úton csacsogott Ben, izgalomban volt, öltözött minden ok volt, bemenni nem akart, bár vigyorgott. Betuszkoltuk, és bár izgultam érte a nap folyamán, tudtam minden okés lesz :)Így is volt, délután történetözönnel fogadott, teljesen odavolt, milyen jó volt és hogy Ákos a legjobb barátja, szuper minden.Szerencsére óvónénik is mondták, hogy nagyon jól elvan, játszik a gyerekekkel, főleg Ákossal és h minden szuper. Kicsit a délutánok voltak nehezek vele, mert nagyon belelendült a nagy középsős ovis létbe, és hát elfelejtette, hogy Dávid kicsi nem harcoljuk le, nem gyepáljuk miegymás...

Dávidom!

Édesem...

• Hétfő: Mint mondottam, reggel gyors ovi, onnan 8-ra fel doki, hogy adjon igazolást. Fél 10-re bementünk, udvaron eltöltöttünk 1 órát kb., homokozott elvolt, mutogatta nekem is miket gyártott, mit csinált, elmolyolt. Amikor hazajöttünk kicsit nyűgösebb volt, Apa nem is szólhatott hozzá, nem nagyon találta a helyét.

• Kedd: Reggel ovi járat, 9-re meg mentünk a bölcsibe. Szerintem Ő azért mert Benét hozzuk-visszük, kb tudta mire számíthat, mikor megkérdeztük tőle mi lenne ha elmennék sírt, átölelt, de még a kérdés előtt, még csak hozzá szóltunk, úh maradtam, játszott. Itthon utána már kisebb volt az időtartam amíg rossz kedve volt.

• Szerda: Az ovit már nem is ecsetelem, illetve még annyit, hogy Bene minden reggel lepontosítja velem, hogy mi is lesz Dáviddal, én elmondom neki, Ő elmondja Dávidnak, és mivel mondtam, h aznap lesz otthagyva először, és biztos sírni fog, ezért Bene kiokította Dávidot, h ne sírjon amikor elmegyek, majd megyek érte. Aztán szépen beértünk az oviba és gyorsan produkált egy rólam leszedős nyafogós bemenetelt...csak h bemutassa Dávidnak gondolom h mit nem kéne :)
  Aztán 9-re mentünk, mondtam Dávidnak hogy elmegyek, sírt, de hamar meg tudták vígasztalni. Fél órára kellett eljönnöm, visszamentem, de nem hozták ki mert betették homokba és ott elvolt... úgyhogy a fél óra helyett majdnem 1,5 órát volt ott, de szóltam Zitának, hogy már adja ki mert főznöm is kellett.

Mondták, hogy kicsit szomorkás volt de nem sírt.

• Csütörtök: Apa vitte Benét oviba, Dávid is ment :) 9-re mentünk bölcsibe, elköszönés, sírás...szintén hamar megvigasztalták, 11-re kellett mennem.Mondta Zita, hogy végig homokozott, és hogy mondták neki, hogy sétáljon egyet, mert már féltek, hogy nem mer onnan elmozdulni. A pulcsiját nem engedte levenni. Amikor kihozták 11-kor örült, semmi baja nem volt, itthon már felszabadult volt.

• Péntek: Bene reggel elszomorodott, h nem apa viszi, de azért én is jó voltam. Megint elmondta Dávidnak mi várható :)Bemenetelkor közölte, nem megy be mert nincs kedve...hmmm...mondtam neki, hogy nekem sincs sokmindenhez, de ez van pápuszi :)Persze a napja szuperul telt.
  Mi a szokásos 9re bementünk, odafele mondtam Dávidnak, hogy ugye nem fog sírni ha eljövök, mert megyek érte, mondta nem fog. És valóban, elköszönt, adott puszit nem sírt, csak szomorú volt. Láttam később az ablakból is, hogy csak téblábol, inkább a Zita mellett volt mint bárhol. A pulcsit levehették róla. 11re kellett mennem, ebéd is volt ma. Amikor visszamentem de még nem jött be meglestem, édipofa már futkorászott Zita körül, mosolygott. Amikor jöttek be, örült nekem, simán átvette a benti szandira, mentünk kezet mosni miegymás, be a terembe, ebédig játszott, mindenre mondta, hogy "az mi???" szokása most, Bene régi helyén ül majd. Alig akart leülni enni, fel volt pörögve, lehet nekem szólt a dolog, hogy ott vagyok. De aztán miután levizitelte, hogy kinek milyen az előkéje, megnézte a poharat, stb, evett, több mint a felét, persze mivel többen mondták, h nem kérik ő is mondta, de azért evett. Evett almát is, aztán köszönte ebédet, kidobta szalvétát, jöttünk haza.

Hétfőn ismét 9re megyünk, lehet már nélkülem eszik ott, majd elválik, azt még majd leírom a jövő héten.

Nagyon ügyesen és alkalmazkodóan veszi az akadályokat, főleg, hogy itthon alszik, bölcsi után szerencsére általában sikerül időben. Sokszor keltem, vagy ha magától kel szinte egyből megyünk Benéért, egy rohanás az élete ami hirtelen fordult így fel, sokat mondta reggelente, hogy mamához, Memével...gondolom nem érti, hova tűnt a megszokottság, hogy Bene itthon, néha csavargás, és akkor még egy idegen hely... ahol otthagyom...

Reggelente sírósabb, kelés után mikor öltözni kell...nem érti miért minek...

Délutánonként akkor borul a bili, mikor Bene még turbó ovilázban ég, és gyepálja meg piszkálja meg harcolja...de persze sokszor Dávid is tesz róla, h vita legyen. Félreértés ne essék, nem Benét okolom a dolgokért, eszemben sincs!!

Mindent összevetve nehéz héten vagyunk túl, az én lótifutásom nem is ecsetelem...

Viszont Dávid délutáni és éjjeli alvására nem hat ki, jól alszik, Bene is.

Mindeközben megláttam, hogy jóideje kint van a 17. fogunk, már ki is nőtt szinte teljesen.

Büszke vagyok mindkét fiúra, nagyon ügyesek, aranyosak, imádom őket!

Az esték jól teltek így hármasban, játszottunk, autóztunk, meséztünk, vacsiztunk, bírkóztunk, nah ettől mondjuk fáj mindenem, nem kevés kilók, de mindegy :)

Remélem a jövő hét is legalább ennyire mondjuk azt simán megy, bár azért ezt olvasni úgy tűnik minden okésan és könnyen ment, igaz is, de a lelkem megviselődött.

Ezzel zárom, jövő héten jövök "hogy aludt Dávid a bölcsiben" és Bene ovis sztorijaival.