Képek

Kontroll

Tartottam kicsit ettől a kontrolltól, mert a katéterezés után gondoltam nem lesz könnyű elvinni a kórházba. Előző este elmondtam neki, hogy reggel oda megyünk, ketten, de nem kell félnie, nem lesz semmi, csak pisit viszünk. megértette, bele is egyezett. Másnap reggel még kicsit egyezkedett, hogy ugye nem lesz semmi, de simán eljött velem. Ott sem sírt, leadtuk a pisit és szerencsére még vissza akart menni a kórházas játszótérre, és mivel már fél 8-kor ott voltunk, 8 körül elvittük a pisit a laborba, 3/4 9-ig eljátszogatott a kórházba ami jó volt, mert nekem ott biztosítva volt WC :).

Aztán kicsit még bementünk a városba, a Bástya játszóházba is, meg vettem neki egy Noddy és Kisvakond könyvet, amit visszavittünk a kórházba olvasgatni. Fél 10 után visszamentünk, és 11-kor kerültünk sorra. Nem mondom, hogy egyszer-kétszer nem volt mehetnéke, de szerencsére meg tudtam vele beszélni, hogy maradni kell. Nagyon büszke vagyok rá, nagyon okos fiú. Persze amikor be kellett menni, elkezdett sírni, nem is akarta abbahagyni, de mondtam neki, hogy nem hallom mit mondd a doktornéni, akkor elhallgatott. Aztán persze megint eltört a mécses, amikoris megmutatta a kukiját, tanácsot kérve a fityma szűkületre, de a Főorvos azt mondta, hogy tavaszig ráér erről beszélni, mert nem okoz neki semmiféle hátrányt, persze a beavatkozás kell. Nekem ez a haladék meg kell, minden szempontból. Az Ő és én szempontomból egyaránt, de ezt most nem indoklom, aki bele tud helyezkedni a helyzetembe, és ismeri a katéter sztorit, az tudja miért is írom.

Ezenfelül mindig is megbízom a saját anyai döntéseimbe, és tudom, hogy ez így lesz jó!

Most eléggé anyás korszakot élünk, mindent anyával kell csinálni, apa sem mindig jöhet szóba, persze mikor nagy bohóckodásban van akkor igen, de amúgy mindenkit elutasít. Volt már ilyen, majd elmúlik ez is.

Bölcsibe szeret menni, mindent indokol, mesél, és mindenre el is várja a magyarázatot (anyukám mondta, hogy én is ilyen voltam, hogy mindent elfogadtam, csak legyen megmagyarázva).

Mostanában ha valamit nyomatékosít egyből kiabál, visít, meg sír mindenen. Sokat mondom neki, hogy ha kiabál nem is értem mit mondd...majd ezt is elhagyja, lesz helyette más :)

Szereti megtervezni a következő napot is, mindig el kell neki mondani, hogy mi lesz, kivel lesz, mit csinálunk. Ez fontos neki.

Gondolom biztonságérzetet ad neki.

Három havonta még majd pisit kell nézetni, de a gyógyszert már nem szedjük, gondolom idővel a kontrollok is elmaradnak, én még nem bánom, hogy majd nézik gyógyszer nélkül is! De elvileg elnőtte, és ennek nagyon örülök, igazából még fel sem fogtam...biztos még sok idő kell ehhez nekem is.

Egyre többet beszélgetünk Tesóról is, beszéltük, hogy majd hol alszik, hol lesz a kiságya, mert azt bizony még nem tudjuk. Kérdeztem Benét hol legyen, első körben azt mondta, hogy a konyhába...:) De mikor mondtam ,hogy ott egyedül lenne, mondta, hogy akkor az Ő szobájába vele. Mondtam neki, hogy akkor felkelti majd éjjel, mert Ő még majd sokat kel fel, mire Ő, hogy nem baj!! Aranyos volt.

Elalvás után még egyszer felkel pisilni, de amúgy alszik egész éjjel.
Persze nagy ritkán vannak balesetek, de nagyon ritka.

Tegnap közölte, hogy fellép az X-Faktorba, és fogott egy autót ami a mikrofon volt, és halandzsákat énekelt! :) Annyira édi volt!

Nagyon szépen ragoz már, használja az én, mi te megnevezéseket, helyesen.

Imádja a fasírtomat, most három napig azt evett reggelire, vacsorára, amikor eszébe jutott.

még mindig szeret hasonlítani embereket egymáshoz.

Egy példa, Anettékat érinti: Elmentünk ugye Berénybe, ahol lakik nagybátyám Feri, aki vicces nagydarab bácsi, és Bene tartott tőle...mondta nekem, hogy ezt a Ferit nem szereti csak az Alizka apukáját Ferit... a vicces, hogy azért vele sem volt sokat :) De aranyos volt!!

Egyik reggel mentünk bölcsibe, és nem akart kabátot sem meg sapkát sem, pedig reggel hideg van. Nagy nehezen ráerőltettem egy mellényt, meg a baseball sapkát...lent felnézett az égre, mondja, hogy már nem annyira látszik a hold...mondtam neki, hogy igen, majd eltűnik, mert jön helyette a napocska. Mire Ő megszólalt: jó! és ha kisütött már nem kell vennie mellényt sem és kabátot sem!

Nagy matekos!! :)

Nagyon vág már az esze, sok mindent összekombinál, és egyből reagál. Olvastunk is apával egy cikket a balkezesekről, aholis többek között ezt is írták, hogy nekik gyorsabb a reakcióidejük, mint a jobbkezeseknek, mert az agyféltekének nem kell átváltania. Ezt sokszor észre is veszem rajta, hogy nagyon gyorsan reagál.

Ezzel persze nem kiemelve a többi gyerek közül, isten ments!

Még több minden mást is olvastunk itt ami illik rá :), anyásabbak, zárkózottabbak, stb.

Most nagy vonalakban ennyi jut eszembe, sok minden van, amit még lehetne írni, csak az idő kevés...talán ha majd itthon leszek...., mindig reménykedem :)

Szüret

A hétvégén elutaztunk Iharosberénybe a Dédihez szüretelni. Nagyon jó volt, Bene élvezte, a traktort főleg, de csak ha nem ment. A saját motorja mellett még volt kettő, úgyhogy cserélgette folyamatosan. Ott volt unokatesóm kislánya Hanna, Ő most volt 3 éves, Bene közölte, hogy szereti :)
Első körben bogár fóbiája volt, mindentől visított ami repült felé, de aztán megszokta...
Az éjszakák is jól teltek, és Bene tényleg jól viselkedett, nincs rá különösebb panaszom. Sokat mesélt, beszélt, tetszett neki minden, de örült mikor hazajöttünk annak is.

MÁS! Az én drága Barátném kisfia most kezdte a beszokót, Dominik, és Bene látta az udvaron, és amikor hazajött egyből elmesélte, hogy ott volt az Andi, meg a kicsi Dominik!! Mondom és mit csináltak. Válasz: Hát semmit, csak sétálgattak.
Ari volt.

Ha valamit nem gondol komolyan közli: ez csak reklám volt!

Ma reggel nagyot kakilt bölcsi előtt, mire mondta neki Apja, hogy hála isten, nem örültem volna, ha ezt a bugyiba nyomod a bölcsibe. Erre kérdeztem Benét, hogy ezt hogy oldotta volna meg a bölcsibe? Belekakilsz a bugyiba?? Mire Ő: Neeem! A kis WC-be...na persze ezt sosem tudjuk meg, hogy így lett volna-e, mert tudjuk, hogy leckét frappánsan mondd fel, hogy mit hogy kéne, de a megvalósítás!! :) De azért ez is nagy lépés ám, tudom én!!

Sokat énekel, mondókázik!

Rakok fel képeket a hétvégéről:

 

Minden

Benedek visszarázódott a bölcsibe, mondhatnám az sem viseli meg, hogy most másik helyen van a felújítás miatt, ott most sokan vannak, de úgy tűnik élvezi szerencsére. Ez a gond most nincs.
Múlt héten összeszedett egy vírust, magas láz, de csak egy napig, aztán túllett rajta, de az a nap elég szörnyű volt, a szeme is könnyezett a láztól.
Sokat oszt már minket, pl.: mindig hallja, hogy mondom neki, hogy ha nasizik, hogy enni kell vacsorát is. Erre valamelyik este rászólt az apjára, hogy ne egyen chipset, mert van krumplis tészta.
Haláli volt.
most egy nem tetsző szokást is felvett, üt meg rúg, ha valami bosszantja, hát bölcsiben tanulta, igyekszem jobb belátásra bírni. Valamelyik nap újságolta, hogy az egyik kisfiú köpködött rá. Ő sírt, de aztán ő is köpködött...na ezt meg tudtam vele beszélni, hogy nem szabad.
Mivel meg is indokoltam, mint mindig ezt abbahahgyta. Alig várom, hogy itthon legyek tesóval, mert vele is még többet tudok majd foglalkozni, beszélgetni, terelgetni a jó irányba, persze most is megteszem nap mint nap, és úgy gondolom, hogy eredményes is, bármennyi energia is kell hozzá, nekem mindig lesz. Jó lesz nap mint nap érte menni, később levinni, vagy ha úgy alakul otthon tartani, engem nem rettent a két gyerkőc, hisz imádok Benével is lenni, amikor ketten lesznek ez akkor sem változik.

És most a mai szörnyű napot is leírom, bár nem azért, hogy megmaradjon, mert azt hiszem nem igazán fogom elfelejteni, miután a két évvel ezelőtti katéterezés is olyan elevenen él bennem, mintha ma lett volna. De sajnos ma is volt egy.
Tegnap már felkészítettem egy olyan történettel, hogy tesznek a kukijába kis kgyót, és azt lefotózzák, ez úgy tetszett is neki ötletként...
Természetesen a mai napot megelőző egy-két hetem is tiszta ideg volt a mai nap miatt.
Apa jött velünk szerencsére, és imádom, mert a héten is tartotta bennem a lelket, nem engedte hogy elhagyjam magam.
Mivel mostanság szívesen ment a kórházba, ezért azzal nem volt gond, reggel a boltba is újságolta a néni kérdésére, hogy hova megy, hogy kórházba, doktornénihez.
Aztán az intenzíven csak én mehettem be, ill egyikőnk, hát én lettem az, a katéterhez, persze nem tudták betenni, mert szűkületes. A doktornő akit megvártak vele közölte, hogy ha nem megy cataflam csepp mellett, akkor várni kell, mert nem éhgyomorra mentünk, akkor kábítják, mert szűkületes...de nagyon ügyes volt, és betette neki, Benedek meg egy fantasztikus gyerek! Aztán lementünk a röntgenbe, ott apa ment be vele, mivel én nem mehetek a tesó miatt. Persze a röntgenes nem örült, hogy csak egy szülő megy, közölte, hogy lehet értékelhetetlen lesz, mert ekkora gyerekek bemozognak stb, kezelhetetlenek, és egy ember nem tudja majd lefogni, stb., ettől már a gyomrom és a világ is forgott...mondta a nőnek, hogy Benedek nem ilyen, Ő ügyes és fegyelmezett, nem lesz baj. Persze kint végigbőgtem a kb 20 percet, és tiszta ideg is voltam. Aztán Apával megjelentek, mindenki dícsérte, hogy mennyire ügyes. Eredmény: nincs sem aktív sem passzív refluxra utaló jel!!!
Persze a főorvos ma nem volt, majd 3 hét múlva megyünk kontrollra, amikor is megbeszéljük ez mit jelent, de remélem csak jót!!
Aztán fagyiztunk meg vásároltunk, aludt is nagyot, evett is délután, aztán kezdődött az egész nap általam várt macera, hogy majd nem akar pisilni. Este fél 7ig tartogatta, már verte a víz, sírt, minden baja volt, de a pisit nem engedte el. Már én is bőgtem majdnem vele, aztán betettem fürdeni, ill zuhanyozni, és akkor nagy nehezen már nem bírta és pisilt. Persze már nem fáj neki, csak pszihés a dolog, de azt hiszem még ez pár napig így lesz...
Most még egy fitymaszűkület műtét elé is nézünk, csupa jó dolog, nem beszélve az izgalmakról így a terhességem vége felé...azért igyekszem nem rátenni Tesóra, elhárítani róla.
Tudom, hogy ez rutinbeavatkozás, de akkor is, nem lesz ez sem sétagalopp, és meg akarom csináltatni neki még szülés előtt, ami valljuk be hamar itt lesz.
Nem akarom tovább drámázni ezt a napot, Apa is egy hős volt, és igenis nagyon mellettem volt, imádom is nagyon, Benedekre meg azt hiszem nem találok szavakat, és nem is kell. Én érzem ezt amit nem lehet leírni, mert a nap töredékképei bennem tombolnak, folyamatosan peregnek a szemem előtt, és egy olyan érzés amit azt hiszem nem lehet átadni és nem is akarok. Azt gondolom Róla, hogy egy nagyon kivételes kisfiú, és hálás vagyok neki!!!
Ismét leírom, hogy nem akarok sajnálkozós megjegyzéseket sem, hisz az eredmény jó, és igazán úgysem érzi át senki ami ma volt, csak mi hárman. Éa ismertek, nem szeretem az ömlengős sajnálkozást, siránkozást, nincs értelme. Viszont köszönöm annak a rengeteg embernek akik ma szorítottak nekünk, a rengeteg sms-t telefont nagyon drágák vagytok.


MÁS!
Most egy hete alszik éjjel, sosem kel fel, szuper, de most meg én nem alszom, a sok idegeskedés, meg az Öcsi is előszeretettel ficánkol :)


Sokat énekel, mondókázik, mesél a bölcsiről, az élményeiről.


Még mindig pelusba kakil.


Mindent megindokol, ahogy tőlünk látja.


Belátó, bármit meg lehet neki magyarázni, el is fogadja.


Na most ennyi kb, imádom, az Apukájával együtt, nagyon jó családom van.


És most egy Tesó kép :) Ő is kis családtag: