Mindennapok, melyekre nagy hatással van az a bizonyos Murphy....

 

A cím jogos...három gyerekkel azért már igencsak tervezésre szorul(na) egy nap, de hát az tuti, hogy a terveim sorra dőlnek dugába, a nap azért így is mindig végetér.

Reggelek:
Hát ez nagyon vegyes...bár igyekszem egy kaptafára felépíteni a keléstől az oviba indulásig eltöltendő percek tartalmát, de ugye ember tervez gyerek végez.
A reggelek hangulatát Dávid dönti nagyrészt el, az én hangulatom jelentősen befolyásolja mindenesetre az tuti!
Bene már stagnál kb ugyanazok a gondjai, avagy nem gondjai. De nagyon emlékszem én még arra az időre is amikor még őt udvaroltam körbe csakhogy normálisan induljon a nap és neki szerencséje is volt mert az időm nem oszlott három felé :)
NA de elkanyarodtam....Dávid ébredése változó...vagy tutulászik már korán reggel valami mondvacsinált ürüggyel, vagy vigyorogva kel. Ha sírva kel akkor annak se vége se hossza...kitart indulásig. Ehhez már csak hab a tortán, ha Bene is rásegít...
Ma reggel még nem kelt fel, mert Emma mostanság korán kelésre adta a fejét, és ezért azt találtam ki a vidám kelés érdekében, hogy betettem Dávid mellé az ágyba. És bár ráfordult, rugdosta és nyálazta Dodót,mégis mosolyogva ébredt.
Aztán jött a felismerés hogy Maugli játszóház is lesz ma ovi keretében, így ugrottak ki az ágyból...na de...csak hogy ne legyen egyszerű tegnap fázott a kezük, így a létező összes kesztyűt magukra próbálták, és hát ez nem két perc volt...nem kevés indulattal, hogy nem sikerül...
Ezt csak azért írtam le ilyen részletesen, mert minden reggelre jut egy ilyen, ha nem kesztyű akkor más...éhes vagyok, kérek kakaót, nem jó a ruha, nem jó a zokni, fogmosás közbeni veszekedés ami fél óra de a fogmosás végére nem jutnak el...stb.
Tegnap reggel pl. nem találtam sehol a kulcsom...agyalás, mert ugye mindenki megsül felöltözve...mondom juhu babakocsi zsebe...ahha az kint az ajtó előtt, apa pedig bezárt minket...ok akkor pótkulcs, ajtó kinyit, babakocsi, kulcs nincs benne...ok akkor pelenkázótáska, na abban sincs...mellény zseb, ott sincs...pff....
Dávid arra sétál...mit keresel anya? mondom a kulcsom...vakondos? igen...jaaaa elfut kinyitja a konyhaszekrényt a legutolsó lábosból kihalássza...én tettem ide...
Hmmm...jó h emlékezett...nem ő híres a memóriájáról...
Na de mikor már végre kijutunk a lakásból sima ügy bicaj azt nyomás....ovi után Emma a bolt után vagy már ott elalszik egy fél óra alvást tesz ki neki ez.
Utána haza, és most ugyan nem sokat van el magában, de azért kitart majdnem evésig, kis gyümi, szopi alvás, hát ez sem mondható soknak, ergó semmivel nem haladok...

A délutánok apa műszakjától függenek, délelöttös hét, szuper, délután együtt értük, aztán alakul. Délutános hét legrosszabb, akkor valahogy lavírozom Emma alvásai és aközött, hogy a kevéske alvásával végigcsináljuk nagyon nagy sírások nélkül az estét...nem nagyon sikerül :D
Múltkor vacsit csináltam a fiúknak, jöttek felháborodva, hogy Emma már annyira sír -persze mintha nem hallottam volna- hogy nem vesz levegőt, ők meg nem tudják megoldani, amit el is hiszek mert az extra fáradt gyereket próbálták felvidítani, amitől még jobban kiborult, és hogy csináljak vele valamit...persze mikor mondtam hogy az ok de akkor félbe kell hagynom a vacsi összerakását, na az már nem jött ki jól...
Hát nem könnyű ez a része, főleg, hogy Bene ilyenkor arra is panaszkodik, hogy nem hallja a mesét sem...hát igen, komoly gyerek gondok ezek már. Mi az én problémám ehhez képest...
A fürdés mostanság, fiúk együtt (volt hogy külön mentek), na hát jó kis ribillió vízkihülésig...
Az ovi utáni udvaron csavargás sem mindig zökkenőmentes, ha Emma nem eszik eleget, vagy még nincs evés idő de menni kell oviba utána a Kreszpályán, játszón már sokszor kiborul, a fiúk meg nem mindig akkor akarnak már hazaindulni. De azért ha nagyon nekifekszem a témának meg tudom győzni őket. Vagy Emmát, de az ritkább...
Éjszakás héten azért délután van apa :)
Az esték is változóak, van hogy szó nélkül bemennek aludni, van hogy duzzogás, alkudozás és még bent viháncolás, közepette.
Mostanra az éjjelek fiúk szempontjából jelentősen javultak. Alszanak éjjel ritka kivétel h valamiért kelnek. Ez is inkább Dávid...Ben csak akkor ha aznap sok minden érte.

Dávid lényeglátása fantasztikus. Csípőből válaszol/ kérdez vissza úgy, hogy sokszor bennakad a válaszom a meglepődéstől.
Valamelyik nap építettek egy nagy tornyot. Azt akarták, hogy megnézzem, de nem tudtam miről van szó mert előtte tornagyakorlatokat csináltak ami azért hosszabb idő hogy végignézzem és épp főztem. Szólt, hogy menjek nézzem meg, mondom neki, hogy majd nemsokára, mert főzök és ezt nem hagyhatom itt (azt hittem nem a toronyra kell vetnem egy pillantást csak), aztán elléptem a kaja mellől pár percre, mire rögtön mondta, hogy ha azt meg tudtad csinálni a tornyot is megnézheted nem több idő.
Haláli, erre nem tudtam mit mondani.

Régebben, mikor sokat sírt éjjel, reggel mondtam neki, hogy beszéljük meg miért volt az a sok sírás, válasza: nem tudom...kezdtem mondani neki, hogy én tudom, mire a szavamba vágott, hogy ha én tudom, akkor beszéljem meg magammal.

Sokszor játszanak ovisat a napokban, eljátszák egy napjukat, aranyosak, jó hallgatni.

Visszakanyarodva a címhez, mostanában inkább Emma alvásai zavarnak bele az eltervezett napirendbe, és valahogy nem jön ki sosem úgy a lépés, hogy a háztartással haladhassak, de kaja mindig van azért ;) a többi meg...hát egyszer biztos meglesz.

Emma már stabilan hason, már a helyzetét is változtatja így, oldalaz vagy hátrafele halad.
Foga még nincs kinn de kínlódik vele.
Alma, alma-banán, kis krumpli amit evett már.

Van egy kolleganőm, aki azóta nagyon jó barátnőm lett. Ő kislánya Csenge, aki egy napon született Emmával. Sokszor találkozunk, sokat értekezünk, remélem a barátság a mi és gyerekek szintjén is fennmarad és még sok bejegyzés lesz velük, róluk.
Képek

 
 

 

Újrakezdés...

Egy év is eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Több oka is van, felesleges lenne magyarázkódnom, meg nem is tartozom senki felé elszámolással.
Azonban a jövőben szeretném ismét rendszeresen írni, hogy megmaradjanak a fontos pillanatok.
Személy szerint rengetegszer olvasom vissza a régebbi bejegyzéseim, jókat derülök és nosztalgiázom rajta.
A fiúk rengeteget változtak, nőttek, imádom őket minden rosszcsontságukkal együtt.
És igen...az egy év kihagyás talán legnagyobb híre Emma kis családunk új, immár 5 hónapos tagja, aki kis hercegnő a családi körben.
Sokan kérdezik, hogy mennyivel másabb mint a fiúk?, meg hogy ugye milyen jó hogy lány. Én a "másságát" jelenleg a környezet reakcióján látom. Sokkal nagyobb ovációnak örvend. Na meg persze a ruhákon :)

Igazából nem tudom hol kezdhetném, folytathatnám így egy év után, hisz nem igazán tudnám leírni a sok sok történést, pillanatot, szösszenetet...de írok minden gyerkőcről egy kicsit a jövőben meg talán sikerül rendszeressé tenni a bejegyzéseket.

Ben:
6,5 éves nagyfiú már.
Kapott még egy évet a játék a móka és a "gondtalan" ovis életből. Élvezi, szeret járni nagyon. 3. éve amit az oviban tölt, nagy rutinja van már ami neki lételem.
Élvezi az új óvódát is, amit szépen újjáépítettek.
Idén -eddigi terveim szerint- járni fog focira, és sakkra, ez nem tudom hány alkalom lesz, fizetős is.
Ebben jelentős szerepe van Dominiknak, ha ő nem megy szerintem Bene sem...jóég annyi érvet és ellenérvet amit felhozott csak arra a mondatomra, hogy "Bene nincs kedved focira járni?"
Pfff nem is részletezem aki ismeri Benust tudja, biztonsági zónában létezik csak.
Most egy kis időre, pontosabban a nyárra hanyagoltuk a megoldó füzetes foglalkozások számát.
Most ismét elővettük, egy teljesen újfajtát rendeltem neki az oviba nem azt amit már két éve nyomtunk. Természetesen nem kis felháborodására, de majd megszokja h most ez van.
Nem bírja a változtatást. Ezirányú felháborodását abban élte ki, hogy elvette amit Dávidnak rendeltem, hogy azt oldja meg, kb 3 éveseknek szóló, na jó lehet 4. Bár Dávid lelkét nem hatotta meg, mert míg Bene amint kap egy ilyen füzetet le sem teszi amíg nincs kész, Dávid közölte velem, hogy "ja majd egyszer megcsinálom", ha akarom...
A memóriája még mindig nagyon szuper, az enyém három gyerek dolgaival egyre hanyatlik. :D
Dávidot istápolja, sokszor besokall tőle, de azért nagyon jó testvérek, és még mindig képes engedni neki.
Bár ez sok beszédembe tellik, mert igazán nem bírom ha felesleges dolgot nem hagy rá. Márpedig sokszor mint a szajkó csak ismétli neki amitől Dávid a plafonon.
Számokat, a több számjegyűeket is nagyon jól felismeri, mondja. A felnőttek párbeszédeit egyre pontosabban mondja vissza, amit jártában keltében hall.
Kezdi manipulálni az embereket, hogy a saját malmára hajtja a vizet, ez főként mamáknál való bepróbálkozás. Illetve hazatérve nálam próbálkozik, h mert a mamánál... de hát ez nálam halottnak  a csók...:)
Ha valamit szeretne márpedig ez elég sok mindenre kiterjed, nagyon akaratos, kitartó, bár a kitartása nem abban nyílvánul meg, hogy mindent megtesz érte, hogy megkapja, csak egy dolgot: tutul amíg rá nem bólintasz!. Mivel én nem szoktam ezért elég hosszúra nyúlnak a csatáink.
A nyár eseménye, hogy emeletes ágyat kaptak és külön fiús szobát nem volt teljesen zökkenőmentes, az éjjelekre rányomta a bélyeget, de azt hiszem ebből kilábaltunk. Kivételek még vannak, és a Los Angeles utcáit megszégyenítő fényáradat még kell nekik, de alakul ez :)
Nagyon szeret mesét nézni, vannak kedvencei is. Még mindig szereti az állatos dolgokat, de azért már nem az a mánia szinten.
A kétkeréken való biciklizést is kipipáltuk a tavasszal, nagyon ügyes, és nagyon vagányan nyomja már mindenféle figurát beépítve, de többször előszedi a rollert is.
Nyáron párszor lejutottunk a Balatonra, nagyon élvezi a vizet, ugrál benne figurázik, nagyon felszabadult.
Úszni tanulni idén sem szeretett volna így marad az iskolából való úszni járás, én nem bánom, mindent a maga idejében. Erre a dologra is legalább 8 ellenérve volt :D
Sokat felesel már, sokszor nagyon szemtelen is. De kereteken belül, mivel nem engedek ennek teret.
Természetesen vannak rosszabb napjaik, akkor ha összefognak, egymást erősítve nagyon kriminálisak tudnak lenni, de a végén mindig jön a bújás, a ne haragudj anya és a nagy megbánás...
Rajzolást is abbahagyta most a nyáron, ovi vége felé már egész ügyesen rajzolt.
Logopédiára sem kell járnia már idén.
Még mindig csak két foga esett ki, az alsó kettő, ami már ki is nőtt oly rég volt, valamikor április elején, emlékeim szerint. Viszont a felső fogai is vagy mozognak már vagy készülnek, mert nem rág velük, fájlalja.
A Deák iskola látogatása megtörtént, Bene lett az óvóda 2dik leggyorsabb futója, amire mindannyian nagyon büszkék vagyunk.
Az oviban "idén" szerzett magabiztosságát itthon is kamatoztatja, Dávidon...hát nem kis veszekedéseket kreálva. Nem győzök rendet tenni köztük.
Viszont -bár régebben többször- most is sokszor segít mikor Dáviddal nem bírok meggyőzés terén.
Valamelyik reggel nem akarta felvenni Dodó azt a cipőt amit vettünk neki. Erre Bene besegített, hogy " Dodó! Én még nem is láttam a lábadon, légyszi vedd fel had nézzem meg!"
Más kérdés  h öccse válasza annyi volt, "h majd egyszer meglátod ha lesz kedvem felvenni!"
Még írhatnék de majd a jövőbeli bejegyzések kapcsán.

Dávid:

Lassan 4 éves nagyfiú már.
Hihetetlen akaraterő jellemzi, ez minden téren elmondható róla. Ahogy az akaratát érvényesíti arra is, és a Benéhez való felzárkózásában egyaránt.
Szinte mindent akar amit Bene, nem nyugszik amíg legalább meg nem próbálja.
Embertpróbáló természete van, de ugyanakkor imádnivaló ahogy mindig első az, hogy Bene mit gondol mit mond arra amit tesz, az, hogy csak úgy odajön, és közli, hogy nagyon szeretlek anya, az, hogy a testvéreit is imádja, bújik hozzájuk, becézgeti őket, Benét nem mert Ő nem vevő rá, de Emmát rendszeresen megimádja, az, hogy ha kapnak valamit mindig Bene választ elsőre, neki jó a maradék is, az ahogy túllép a sérelmeken, és még sorolhatnám.
Fájdalom tűrése és higgadsága kiváló.
Nyáron sajnos megismerkedtünk a fogdoktornénivel, a mi Dávidunk nem egy lukas fog birtokosa...egy jelent most még problémát egyenlőre.
Ha nem piszkálom ki a fogából a kaját huzamosabb ideig belemegy a lukba és ettől gyullad dagad neki, de szerencsére most rendszeresítettük a fogpiszkálást, megvagyunk e téren. De ez is egy folyamat volt sok fájdalommal amit nagyon jól viselt. Sokszor észreveszem, hogy ilyen-olyan ételt nem eszik meg már, mert tudja nem jó a fogának. Ez szomorú, hogy ilyen korán erre jut, de azért sokszor győz a gyomra, Ő mindenevő.
Egyszer egy hálós mászóka legtetejére felmászott. Rászállt egy darázs az arcára a szája mellé. Mozdulatlan maradt mert tanítottam neki hogy ne hadonásszon ilyenkor de mint tudjuk azért ezt még egy felnőtt sem tartja be. Épp ezért lepergett előttem h kalimpál megbillen leesik onnan fentről és megcsípi a darázs stb.
De Ő nem mozdult. Nagyon büszke vagyok rá!!!
Az ovit januárban kezdte, egész gyorsan beszokott. Csak úgy mint Bene egyből egész napra maradt. Ügyes volt az oviban végig, persze az itthon nyüszi, hiszti és társai jelentkeztek, az elején nehéz is volt, hogy Bene is türelemmel legyen hozzá, hogy ne fusson egyből a nagyokhoz, várja meg ilyenek.
Azt nem tagadom, hogy most szeptembertől, hogy elmentek a nagyok sokkal jobb kedvel megy, de ügyes volt azért az előző nevelési évben is.
Az óvónénik mindig dícsérik őket, a levezetés mindig itthon jön. De ezt nem bánom, és jó ez így.
Egy hete megtanult két keréken menni, eszméletlen a hozzáállása a dolgokhoz.
Múltkor mikor bicajoztak mondtam nekik, hogy nem sok idő és Emma is itt motorozik utánatok, hogy várjátok meg...erre Dávid megszólal, hogy anya én mindig meg fogom őt várni!
És ezt én el is hiszem neki! Ő ilyen!

Emma:

Hát Ő a legkisebb porontyunk, 5 hónapos, közel 7 kiló és kb 66 cm. A napokban hasra fordult a kisasszony, ami eddig ugyancsak derogált neki. A visszafordulás is sikerül már neki.
Rengeteget beszél, a fiúkat imádja nézni, sokat kurjongat nekik ha ők rohangálnak vagy ugrálnak.
Dáviddal szoros a kapcsolata köszönhető annak, hogy Dávid egy percre nem hagyja magára.
Mondtam is hogy az anya fix pont után neki Dávid a megnyugvási pont :D
Mindent jó alaposan megszemlél, és mindenkire mosolyog.
Nyugodt babának mondanám, babakocsiban is elfogadja hogy ha benn kell lennie, max mérgében elalszik.
Ez alól néha kivétel ha apa is ott van, mert ő elég hamar kiveszi mert hát ugye "szenved".
Szeret fürcsizni, de azt is komótosan teszi, elég lusta inkább szemlélődő. Szeret ölben lenni nézegetni az embereket, hallgatni őket.
Mostanában nem nagyon van el, valószínű a foga is ludas, de ha leteszem már reklamál. Azért egy idő után van h beletörődik, de a másik véglet a keserves sírás.
Próbál kúszni mászni persze még csak szenvedés neki, de pörög-forog úgy közlekedik.
Rengeteg haja van, fülbevalót pedig 5 hetesen kapott, mely előtt és után aludt, közben persze nagyon sírt.
Almát már kóstolt, eszegeti, mondjuk így. A gyomra szerintem még nem teljesen érett rá.

 

Fiúk örültködéseire kacag, nagyokat nevet, mosolyog.

 

Remélem a bejegyzéseim rendszeresülnek mint rég, visszanézve a közel 6 évet hááát jó sok bejegyzés született már itt.