Évzáró

Hát eljött ez a nap is, az év utolsó napja. Ezt az évet úgy értékelem, hogy iszonyatosan hamar elment, de amikor nagyon belegondolok, hogy mik voltak, akkor azért sok minden volt, és messzinek tűnik.

Kicsit összeszedtem tőmondatokba az évet.

• Rögtön év elején Bene három éves lett, Anyu pedig nyugdíjas
• Február a kötelező pisikontroll miatt jut eszembe, ahova Dávidkát is vittük, aki az egész délelőttöt végigaludta, pedig Benének uh is volt, amire nem készültünk.
• Pesti állatkerti kirándulás
• Aztán Apával mászkálás dokikhoz, ez ugyan év eleje óta tartott, folyamatos tortúra
• Nyár elején Apa műtét, nem kis tortúra volt
• Nyáron Bene böliszünetben itthon, Dávid felállt a babakocsiban, csavargás reggel és estefele a nagy meleg miatt közben itthon
• Balatonozás, amit mindkét fiú élvezett nagyon, Dávid mászott a balcsiban
• Szeptember, Bene ovis lett, ami nagy változást hozott az életében és a miénkben is
• Októberben Dávid elindult
• Novemberben Dávid betöltötte az egy évet
• December a mikulás, a karácsony várás jegyében telt, amiben az ovi is nagy szerepet játszott
• És az év utolsó napjain megvolt a MÉZESKALÁCS SÜTÉS IS!!!

Ez most nagyon sűrített volt, de nekem jó, mert én beleolvasok, és eszembe jut majd a köztes időszak, a sztorik melyek e pár kis sorhoz köthetők.

És most a gyerekekről kicsit.

Benedek: 

Iszonyatosan sokat változott az év során, hol van már az a kis lurkó aki amikor hazahoztuk Dávidot mindig felkeltette, nem foglalkozott vele stb. Annyira sokat fejlődött, okosodott, és persze komiszodott is, hogy sokszor csak állok és csodálom.

Hatalmas szókincse van, sok helyen már mondja az ékezetet, vagy már nagyon hajlik afelé.

Mostanában kedvenc kifejezései, amiket innen onnan szedett össze, és Dávidra, vagy ránk alkalmazza:

• Dávid!! Ne sírjál már ennyire, mert megfájdult tőled a fejem!
• Anya! Nem mindegy, hogy mit eszek? Nem mindegy, hogy mikor öltözöm fel?...és sorolhatnám, ez a "nem mindegy" most megy, ha kell ha nem, ha odaillik ha nem...
• Nem én voltam a Dodó volt!!

 Sokat táncikálnak Dáviddal, húzza vonja, fogja a kezét, mászkál vele, még jó, hogy Dávid engedi, általában annyira csodálkozik, és próbál rájönni, hogy most mit is csinálnak és miért, hogy elfelejt tiltakozni.

Másik kedvencem, hogy ha Benét valami öröm éri, valaminek örül, elrohan Dávidhoz, és leguggol mellé és kiabál, h képzeld Dodó ... (épp aminek örül), mire Dávid néz rá, megy utána és próbálja kitalálni, hogy most minek is kell örülni, mert ezt a rázúdított mondatot nem érti. Annyira édesek.

Ha bármi baja van Dávidnak, vagy sír, Bene nagyon sajnálja, legtöbbször nem mutatja, de sokszor igen, amikor nem mutatja akkor is látom rajta.

Puzzle játékokat nagyon ügyesen kirak, memóriajátékot csak az ő szabályai szerint játszik, felfordítja az összeset és párokat keres.

Szereti a dinókat, az állatkert állatait, az állatkertezést.

Karácsony óta egyfolytában karácsonyosdit játszik, osztogatja az ajándékokat, ki kell bontanunk, fa alá teszi stb., bár most már emlegetjük a szülinapját, erre anyu mondta, hogy tegnap buli volt este, Bene szülinapot tartott, és táncoltak Dodóval, meg buliztak.

Sok mindent írhatnék még róla, de aki rendszeres olvasóm az úgyis nyomon követte eddigi fejlődését is.

Dávid:

Hát Ő róla most nem akarok nagyon sokat írni, mert eléggé napra készen írtam a blogban hogy is áll, miket csinál. Tény, hogy mindig meglep, hogy mennyire megért mindent, megcsinál mindet, ha kérem megfogja a kezem, bármit amit akar megérteti magát, ha másnem odajön és beleteszi a kezünkbe, vagy odavisz minket ahol akar valamit.

Szerintem nagyon jól elvannak Benével, és jó kis tesók lesznek, mindenféle testvérharc ellenére, ami szerintem jó, mert ha sosem vitáznának, akkor én komolyan megijednék, h valami baj van velük.

Egyszer alszik már csak, délután 1-2 között, akkor elég hosszan.

De ezeket is írtam már, ismételni magam nem szeretném.

Dávid abszolút alkalmazkodik bárkihez aki jön, itthon volt tesóm, Zoltán, itt van télen a Dédi (ja, azt h dédi, Dávid mondja), nem bizalmatlan velük. Bene most idén tesómmal nagyon sokat játszott, Zoltánnak is mesélt rengeteget, és mamival is nagyon jól kijön.

Bene 105 cm és 16,5 kg volt nemrég, Dávid 81 cm és 9,3 kg volt az egy éves státuszon, most a napokban nem mértük őket.

 

Kicsit idegenkedem a 2013-as évtől, vannak előre tudható kellemetlen dolgok, melyekre mind a jövő évben kerül sor, valahogy most annyira nem várom a jövő évet. De remélem, hogy amiről még nem tudok, az csak jó lesz, és sok sok jó történik majd jövőre, én ezt szeretném.

Már Dávid szülinapja körül szerettem volna feltenni képet, ahol mindkét gyermek első szülinapja van, most megteszem:

És egy most aktuális kép, melyen Benike nem egy éves :):

Minden kedves olvasómnak boldogságban, szeretetben, egészségben gazdag új esztendőt kívánok!!!

Képek anyuék karácsonya

Karácsonyi történet

Hát eljött ez a nap is, sőt el is múlt...
Mi úgy alakítottuk, hogy 23-án Bene anyuéknál aludt, hogy 24-dikére feldíszíthessük a fát, hisz a Jézuska hozza, természetesen idén még szerencse, hogy Dávid nem tud mesélni :), Ő itthon volt.
24-dikén elmentünk délelőtt Benéért, felmentünk Irén mamáékhoz, Bene egyből a fa alatt termett, ott már járt a Jézuska, mindenki ajándékát kibontotta, sajnos türelmet idén sem hozott neki ez a fránya Jézuska. Hamar túlesett a bontogatáson, kapott egy távirányítós autót, amivel reklámba illően apa játszott, Bene pedig elcsente Dávid ajándékát, ami két kis autó volt, szerencse is, hogy kettő volt benne, így sok vita nem volt, Dávid azzal játszott ami jutott neki :).
Délutáni alvás után hazajöttünk, és láss csodát, itt is járt a Jézuska, erről fotót nem tudtam készíteni, mert Bene hiper gyorsasággal bontotta ki a maga és Dávid egy szem ajándékát, és miután megnézték azzal játszottak, hogy Bene levett két egyforma díszt a fáról, mert hát elmondása szerint szegény Dodó nem éri el, és azzal futkároztak. Apa közölte, hogy jövőre ír a Jézuskának, hogy egy csomag karácsonyfa díszt hozzon nekik ajándékba.
Aztán reggel Bene már tűkön ült, hogy mikor megyünk Kati mamáékhoz, mert hát biztos ott is járt a jézuska....persze Ő csak a fára kíváncsi :)
Na aztán ott kisebb fennakadás volt, mert sajna itthonra sem hozott türelmet neki a Jézuska, így óriási égzengésbe csapó sírással reagált apu mondatára akivel a lépcsőház előtt találkoztunk, miszerint meg kell várni tesómékat, nincs ajibontás addig. Természetesen Dávid 6-kor kelt, így bealudt a babakocsiban, de 10 perc alvás után jött Bene ezen rohama, amire angyalom fel kellett, hogy keljen.
Aztán kb 20 perc alatt Bene megemésztette az infót, miszerint nincs bontogatás, és ehelyett szaloncukroztak Dáviddal és bontogatták a fát :)
Aztán a következő fennakadást az váltotta ki, hogy nem bonthatta ki Ő az összes csomagot, mint a másik papánál...de hát itt ugye jelen voltak tesómék, tesóm barátnője és kisfia, Ivett és Brendon, akiket fontosnak tartok név szerint megemlíteni, hisz úgy néz ki állandó szereplői lesznek kis családom történeteinek, meg hát a Dédi, úgyhogy rászóltam, h a mi családunkét mindenkiét kibonthatja a többiekéhez nem nyúkapiszka.
Eléggé anyás most, szerintem sok neki ez a sok sok minden fennforgás, de holnaptól itthon vagyunk, nincs mászkálás, nekem is bőven elég volt most.
Nagyon jó volt, Dávid elmászkált köztünk, édibogyó, annyira kis cukika.

Egyenlőre anyuéktól nincs kép, mert lemerült a gép, majd tesóm szolgáltatja, addig is Irén mamáék karijáról teszek fel képet.