A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

2011. október 15.

Pótolok

Már megint jócskán elmaradtam tudom...
Mostanság sok minden történt, megpróbálom összesűríteni.

Bölcsi: Benére a héten panaszkodtak, hogy verekedik. Nem fogom fel hatalmas drámaként a dolgot, fiú és azt hiszem épp elég ideje bölcsis, hogy eltanulja az eleve verekedős fiúktól ezt a dolgot, plusz gondolom be is lépett ebbe a korszakba. Természetesen a beszélgetést egyik nap sem felejtettem el vele erről, hogy nem szabad. A dadák nagy dologként adták elő, kérdezték mi mondtuk-e neki, hogy védje meg magát stb...ilyet nem tettünk soha. Mert mint mondták vele eddig nem volt ilyen gond...nem tetszik ugyan, hogy így felfújják, miután más kisfiúknál ez napi téma volt, de hát jól van, biztos ez a dolguk. Nem is hibáztatom érte őket, és azért tudom, hogy Benével sokszor nagyon nem könnyű. DE aranyos volt, mert első verekedős napján egyből elmesélte, hogy verekedett...én úgy gondolom, hogy felesleges nagyon hibáztatni, inkább mindig kivártam a megfelelő helyzeteket és akkor beszéltem neki ennek helytelenségéről. Másnap már csak kicsit verekedett, amikor hazajött mondta, hogy nem verekedett, csak egy picikét. Harmadnap megdícsérték, hogy úriember volt. A többi napra nem tértek ki, lehet napirendre tértek a dolog felett, és talán majd ugyanúgy kezelik mint a többi nap mint nap ilyen dologba keveredő kisfiúkat. Amúgy mondták, hogy szófogadó és mániás, ami abban merül ki, hogy amit akar ahhoz ragaszkodik...szerintem minden gyerek ilyen...

Itthon: Eléggé mérges tud lenni, hisztizik, toporzékol rúgdos felém, vagy épp ütöget, "köpköd" meg minden...azt hiszem valahol érzi a közelgő változást, hiszen egyre többször kerül szóba a szülés, a Tesó meg minden és hát nem süket, hall mindent csak gondolom nem érti és rémiszti. Én ennek is betudom+persze az épp aktuális korszakának.
Mostanában pár naponta beszélek neki mi lesz, hogy be kell majd menjek a kórházba stb., nem vesz róla tudomást, nem reagál rá, de tudom, hogy mindent eltesz magának.

Szobatisztaság: Kaki még a pelusba. Nem tartom problémának. Pisi ügyesen a bilibe, vagy a létrás szűkítős készülékén át a wc-be. Sőt volt két nap, hogy egyedül levetkőzött, összerakta felmászott rá, és belepisilt, lemászott és csak öltöztetni kellett. Nem is szólt, csak mikor fel akart öltözni. De ezt váltogatja. Nagyon ügyes.

Fürcsi: Este mindig bevonul a fürdőbe, mostanság imád menni fürdeni, magától indul el, hogy megy és fürdik, ráül a sámlira, leveszi a zokniját, aztán nadrág, bugyi, minden a szennyesbe landol, csak a pólót veszem le én, aztán már a sámliról mászik is a kádba. Persze amikor nem látja szedem ki a szennyesből a még tiszta ruhákat :)


Alvás: Elég jól alszik, pisilni felkel egyszer, a verekedés napján kétszer pisilt be éjjel, de ezt annak tudom be. Természetesen nekem kell ébernek lennem, legtöbbször nem tudja miért is nyöszörög, és vissza is aludna ha úgy van, így én "sietek" hozzá pisiltetni, de általában sikeres, és nincs éjjel bepisilés.


Rengeteget mondókázik, és nagyon sok mindent összerak. Van is egy konkrét sztori amivel meglepett a minap.


A volt szomszédunknál augusztusban jött Rebinek tesó. Kimentünk meglátogatni Őket, és a kisbébi, Bianka a tőlünk kapott bölcsőbe aludt, ami sokáig itt volt az ajtó mögött. Megmutattuk Benének, és mondtuk, hogy ilyen lesz a kistesó is. Semmi reakció, később sem. Aztán a minap alváskor felsorolta hogy kik alszanak, és én a Rebi mellé hozzámondtam a Biankát is. Mire megkérdeztem tudja e ki az. Mondta, hogy tudja. Megkérdeztem na és ki az? Mire mondta, hogy aki a Zsuzsáéknál aludt a donald kacsás ágyban ami itt volt apa szobájába az ajtó mögött régen. Na ebből tudom, meg persze amúgy is, hogy mindig mindenre figyel mégha nem is reagálja le. minden szónak épp ezért van jelentősége, és örülök, hogy elmondhatom, hogy kiskorától figyelek arra, hogy mit és hogyan magyarázok neki és hogyan indoklom a dolgokat.


Már csak egy hónap és egy kicsi és megszületik Öcsi, hát mit ne mondjak már várom, bár tudom, hogy nem kis nehézségek lesznek, de nem tartok tőle. Apával együtt várjuk már, kíváncsiak is vagyunk rá nagyon, hogy milyen is lesz. Meg már így a vége felé nem könnyű, de azért jól bírom, és nem panaszkodom.


Rakok fel egy képet és egy videót.