A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

2010. április 26.

Szösszenetek kis családom életéből

Valamelyik nap a héten -gyanítom csütörtök tájékán- apa bepunnyadt este, már láttam nagyon nincs kedve semmihez, úgyhogy én vittem fürdeni Benedeket, mert hát urasága meg már nyafi volt. Betettem a kádba, már akkor csak nézett rám, gondoltam furcsa neki, hogy én fürdetem.
Na bedobtam neki a játékokat, és mindenfélét mondtam neki, meg fröcsköltem, fürdettem, de valahogy olyan kedvetlen volt. Azért eltelt a fürdési idő, el is volt a végére már, bár nem volt fenenagy hangulatban. A fürcsi végére apa is megérkezett, összenyalábolta magát, amíg kivettük, mondtam neki, hogy nem volt túl nagy kedve, pedig bedobáltam a kis csillagokat is de azzal sem csinált semmit (ezek nem túl nagy, színes csillagok, amiket egy hálóba kellene beletenni, de Bene ezt csak néha teszi meg ha kedve van).
Erre apa nagy tárgyilagosan, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne a világon közli velem, hogy azért, mert ő köpködni szokta neki a csillagokat!
Hát először a döbbenet aztán a nevetőgörcs lett rajtam urrá, és mondhatom azóta is nevetek ha eszembe jut. Gondoltam leírom, mert mégha ez olvasva nem is olyan vicces, de ha csak egy kis örömet is okozok vele, már megérte.

2010. április 10.

AMÍG ANYA FÜRDIK, APÁVAL SZÓRAKOZUNK

Este legtöbbször már nagyon nyűgi vagyok és nem is akarom sosem kivárni amíg anya megfürdik, de apa mindig annyira jó programokat talál ki nekem ez idő alatt, hogy elfelejtem a fáradságot is. Eddig mindig távirányítós autóval játszottunk, de nemrég volt nálunk Ibolya és a kis Csabesz, - akire felnézek, mert Ő már olyan ügyes nagyfiú, és sok jó dolgot tud csinálni amit jó lenne megtanulni- és hoztak nekem egy varázsszert, amivel apa szórakoztat.
Ők úgy hívják szappanbubi fújó, hát nagyon csodás és izgi.
Köszönjük Ibolya és Csabesz!!


Aztán persze a végén már mérgesen néztem anyára, hogy ne fotózzon amikor apával játszunk!!

2010. április 8.

JÁTSZÓTÉR

Sokat vagyok játszótéren, anya minden délelőtt és délután elvisz, nagyon jó muri íme a képek. Videó is van, de anya ide még nem tudja felpakolni, de majd megtanulja, addig is iwiw-en fenn van.

 

MERT JÓ KÉPEK

Tegnap átjött hozzánk a szomszéd kislány Rebeka. Amíg anyukája fincsi palacsintát sütött nekünk csemetéknek , addig itt maradt kicsit nálunk. Megmutattam neki a játékaim , és persze megtaláltuk a közös vonást is egymásban, a mosógép megszakértése amikor anya mos! Hát ez nagyon izgi program volt, és közben azért én szemrevételeztem, megfogtam a haját, orrát, szemét, amit persze anya megtiltott, pedig ezek fontos dolgok. Anya szerint zabálnivalóak voltunk, hát hogy miket mondd??? nem is értem mi volt ebben a nagy szám neki, hogy mi a géppel foglalatoskodunk. A palacsinta is nagyon finom volt, úgyhogy csupa muri volt ez a délután is.
Rakok is fel képeket:



2010. április 7.

Benedek

Nagyjából most felsorolom mostanság mivel szórakoztat minket a mi kisfiunk:

Először is, elkezdett a lakásban futkározni, de nem akárhogyan, becsukja a szemét, és persze közben leskelődik nehogy nekifusson valaminek.
Pár hete pedig Apával összeszedtünk egy jó kis vírust, nátha, torokfájás, köhögés meg minden, egész nap fújtam az orrom, mire Benedek odament a zsebkendőkhöz, kivett egy halommal és nyújtotta felém. Leguggoltam, hogy kiderítsem mi lesz ebből, hát rárakta az orromra és prüszkölt. Az ilyenektől kifekszem :)
Séták alkalmával minden madarat észrevesz, még ami a bokor alján lapul azt is, új sláger a motor és a bicikli ahogy elhalad mellettünk, az összes útbaeső játszótér, mert most már ott is elidőzünk, és az égen csíkot húzó repülők.
Esti program a lakásban az árnyékok megvizsgálása, az összes -nem kell mondanom, hogy van egypár- ezenfelül vagy tízszer meg kell beszélni ablakonként, hogy ott jön be a fény :).
Amíg el nem felejtem a számára legkedvesebb tudományát a fejrázást, na ez megy mindenre!!
Kedvenc kaja lett a sült krumpli, kiváncsi vagyok meddig sláger, emellé társul a sült hús is, de a krumpli most viszi a pálmát!
Utánoz hangokat, mindegy, hogy tévében, utcán, gyerektől hallja, ember és tárgy hangját egyaránt leutánozza amikor olyan a kedve, nagyon édi és vicces ilyenkor.
Kapott Apától meg tőlem egy micimackós könyvet, nagyon szereti, Mamáéktól meg triciklit, na az is nagy sláger. Ezenfelül a reggeli mosakodást nem úszom meg a fürdőszoba átrendezése nélkül, és a Dédi sem ússza meg a találkozást Benedekkel anélkül, hogy a botját el ne csórná :).
Jelenleg ennyi ami eszembe jut, tudom, hogy felsorolásszerű lettem, de így engedte időm. Rakok fel képeket végül, a zsebkendőadogatóst sem kihagyva.
Köszönöm, hogy olvastok!



 


 

Bocsánat az Olvasóktól!

Mindenkitől elnézést, aki szívesen olvasta a blogot, hogy eddig nem írtam, de annyi minden történt, először is Benedekkel rengeteget vagyunk kint a szabadban, általánosságban még ott is aludt, de ezt megszakítottam egy hete, és itthon csicsizik, mert már kezdtem kidőlni, a lakás meg úszott a sok teendőben :)
Jelenleg Benedek Úrfi szorongásos-felfedezős-nagyfiús-félős-bátor-nagylegény-anyamániás és még sorolhatnám korszakát éli. Elindult egyedül az utcán is akkor, amikor nem arra akar jönni amerre kéne. Jelenleg a lakáson kívül senki mással nem hajlandó barátkozni és megengedni, hogy vele legyenek, csak anya, vagyis én! Ez most elég fárasztó, de ugyanakkor kutatom az okát is ennek a fenenagy bizalmatlanságnak.
Egyenlőre arra a tényre jutottam, hogy őnagysága így dolgozza fel a leválást anyáról,- ami persze még nem történt meg,- a sok újdonságot ami éri, és a sok információt ami nap  mint nap árad felé. 
Természetesen, ha nem lát, nem vagyok ott bárkivel elvan, megengedi azt is, hogy uraságát szórakoztassák, de amint ott termek már csak én létezem. Vicces egy korszak, de persze nem katasztrófális...csak mint anya (és gondolom itt anyák tömkelege csatlakozna hozzám) ilyenkor kétségbeesem, hogy ugyan mit rontottam el, és egyáltalán én rontottam e el, másképp kellett volna e bármit is csinálni és még sorolhatnám az ilyenkor anyák számára jól ismert kételyeket...és tudom, hogy ez életem végéig így is lesz, mert egy anya mindig kerül ilyen helyzetbe, hogy felmerül benne a már előbb leírt kérdéshalom :).
NA de hogy nehogy már csak ilyen majdhogynem negatív dolgokkal untassalak titeket regélek kicsit Benedek újonnan megszerzett tudományairól.