A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

2009. december 23.

FELFEDEZŐ ÚTON

Képzeljétek új felfedezést tettem, találtam egy szerkentyűt ami nagyon izgalmas, úgyhogy behatóan tanulmányozom minden nap! Nektek is megmutatom!


2009. december 18.

ESTÉK

Már régen írtam, de nem felejtettelek el Titeket kedves Olvasóim. Egyébként lázasan készülődünk valami karácsony nevezetű ünnepre, anyáék izgalmát elnézve csak jó dolog lehet, majd elmesélem nektek mi is volt, ha ki bírom várni.
De most azt akarom megosztani Veletek, hogy mit szoktam csinálni alvás helyett, és ezzel eléggé borzolom kedves szüleim kedélyeit :))) Íme a képek, magukért beszélnek.








Szökésben: 


2009. november 27.

Akikért érdemes felkelni





Egy kis kilengés más témába

Sziasztok Olvasók!

Néhány gondolat megfogalmazódott bennem a napokban, és gondoltam megosztom Veletek.
Egyre több olyan emberrel találkozom, aki a jelen helyzetén sajnálkozik, vagy ha nem azon akkor a korán, az évek múlásán. Ezt a dolgot egyáltalán nem értem, és ha köztetek is van ilyen írjátok meg miért is jó ez...én leírom miért NEM!
Először is, nem értem, hogy az emberek többsége miért nem abban az időszakban érzi jól magát, amiben van. Miért hangzik el, hogy "jaj de jó volt 10-20 évvel ezelőtt amikor még fiatal voltam", vagy az, hogy "na majd pár év múlva jobb lesz"...
Azoknak üzenem akik a múltat siratják, hogy ha most azonnal visszamehetnének 10-20 évvel ezelőtti időkben, akkor biztos épp nem annak örülnének, hogy jajj de jó újra 20-30 éves vagyok, hanem azon siránkoznának, hogy "jajj a gyerekem  milyen rossz korban van", vagy "jajj ne, iskolába kell mennem..."
A másik ilyen, akik szeretnének kisbabát, aztán meg amikor megszületik nyafognak, hogy milyen nehéz...pár év múlva meg siratják, hogy milyen jó volt amikor kicsi volt! kérdem én, ez mire jó???

Egyszóval soha nem azt élvezzük, amiben vagyunk.
Én jelen fiatal koromban (mert én annak tartom magam, és a kor egyáltalán nem számít nálam) arra jutottam, hogy imádok itthon lenni a kisfiammal, imádom hazavárni a férjemet, és bármely nehezebb nap után is arra gondolok, hogy ez a 2 év ( már csak egy) amit itthon tölthetek vele elreppen, és akkor ezt sirassam???? Hát nem!!! Megélem tiszta szívemmel minden nehézségét, minden örömét, és ennek a kis lurkónak ezen idő alatt igyekszem minél több jót és boldogságot adni. Mert most még van 24 órám rá!!
Amikor nem lesz, abban is megkeresem majd a jót, mert a jelent kell élvezni nem a múltat. A jövő megtervezésével sem akarnám pocsékolni az időt, hisz nem tudjuk mit hoz a jövő.
Szeretném, ha ezen mindenki elgondolkozna, és megfogadná mert hiszem, hogy akkor sokkal több mosolygós ember járna az utcán, és sokkal több kiegyensúlyozott gyermek.
EZT A GONDOLKOZÁSMÓDOT PEDIG RÉSZBEN KÖSZÖNÖM ÉDESANYÁMNAK!!!!! (akinek ez már nem mindig sikerül, de időben átadta nekem)
Remélem senki nem bántódik meg, aki véletlen megtalálja magában ezeket az érzéseket, nem konkrét személyek ihlettek, csak a mai világ...

Egy este otthon


Többen jeleztétek, hogy régen raktam fel szerény személyemről képeket...hát az az igazság, hogy anyáék annyira odavannak tőlem, hogy fotózni is elfelejtenek...
Na meg aztán annyit mozgok, hogy nem lehet lefotózni. De tegnap este csináltak pár fotót. Mostanság sokat gyakorlom az egyedül állást, és ezt is lefotózták.
Na nem is szaporítom tovább a szót, felrakom a képeket inkább.

2009. november 11.

Csak úgy

Gondoltam írok pár sort csak úgy...mostanság elég magam alatt vagyok, hogy bejött ez a rossz idő, és ezért a napom nagy részét azzal töltöm, hogy anyán akarok lógni. Ennek ő nem nagyon örül, de én azért nem adom fel és amikor tudok felmászom rá...
Persze ha találok magamnak rosszalkodni való elfoglaltságot, akkor megkímélem egy kis időre.
Ráadásul nem is alszom jól, mert jönnek a rágófogaim. Szóval nem egyszerű ám az élet ilyen kicsinek sem. Rakok fel pár képet, például, hogy apa milyen mikor tudálékos, ezt szoktam utánozni, és én is tudálékoskodom.
Meg az új pizsimet is megmutatom, Mamáéktól kaptam, és a mamáról is teszek fel képet, mert az mindig elmaradt...
Szép napot mindenkinek!

2009. november 9.

Séta

Na felteszek 3 képet, ahogy ma sétáltam Alízzal, jó muri lett volna, ha nem vagyok bekötve, és elérem a cumit amit ki akartam venni a szájából! De anya se ezt, se azt nem engedte, hogy Alíz babakocsiját "megszereljem". Na majd legközelebb!
 Ja, és Alíznak gratulálunk a fülbevalóhoz!!!


2009. október 29.

JÁTÉK

Anya szemfüles volt, és csinált pár fotót rólam, ahogy játszom, ami elég nehéz -úgyhogy mindenki becsülje meg- mert annyit mozgom, hogy a képek többsége nem sikerül :). Persze ez engem nem izgat, anya mérgelődik rajta néha!
De ezek jók lettek, hát megosztom veletek... Amúgy már bárhol felállok, és kapaszkodás nélkül is bírom kb 1-2 másodpercig!!




2009. október 25.

ENNYIRE SZERETNEK


Íme ÉN !


Papák szülinap...és pár kép a tudományaimról

Mindkét Papa szülinapja októberben van, mindenhol együtt szemléztük meg milyen is egy torta. Nagyon izgalmas volt, csak az a baj, hogy nem fogdozhattam meg sehol sem a gyertyákat, amik nagyon érdekesen néztek ki és világítottak, sem a tortát nem mancsolhattam szét, de majd legközelebb, valakinek előbb utóbb lesz szülinapja még, ha másnem nekem, majd az én tortám szétpancsolom, ahhoz azért csak lesz jogom :)


 

2009. október 19.

ESTI KIRÁNDULÁS

Tegnap este az én apukám Forma 1-et nézett, amihez én még kicsi vagyok és zavartam volna a koncentrálásban, ezért anya átvitt megint Alízhoz! Nagyon izgi volt, mert babakocsiban sem kellett addig ülnöm, csak úgy anya kezében lehettem!
Hát nagyon élveztem, mivel előtte jól kialudtam magam! Persze valahogy mindig ugyanazt a játékot nézzük ki magunknak, amin anyáék jókat derülnek, pedig nem vicces ám!
Csak azt sajnálom, hogy olyan hamar késő lett, és anya hazavitt...de egy jó kis esti fürdéssel konpenzálta a hazajövetel borzalmait.
Apa meg már várt minket, de ez természetes, nem lehet jó nélkülem az élet :)
Alíz legközelebb Te gyere át, feltétlen ki kell próbálnod a hintámat! Na jó, a játékaim is megrághatod!






KÖSZÖNET

A fent megjelenített képet Rólam és Családomról köszönjük szépen Andicskának!!! SZERETÜNK!!!

AMIKET TUDOK

Gondoltam megosztok Veletek pár fotót, hogy lássátok mennyire ügyes vagyok, milyen jó gyerekként játszadozom, hogy szoktam utazni ebben a nagy hidegben és végül a nagy fáradalmak után este hogy bóbiskoltam apa ölében!
Amúgy hátrafele mászva fel tudok ülni, de csak ha koncentrálok, és nem vagyok fáradt...ezt mellesleg jegyzem meg azoknak akik még nem látták ezirányú tevékenységemet!!