Sziasztok Olvasók!
Néhány gondolat megfogalmazódott bennem a napokban, és gondoltam megosztom Veletek.
Egyre több olyan emberrel találkozom, aki a jelen helyzetén sajnálkozik, vagy ha nem azon akkor a korán, az évek múlásán. Ezt a dolgot egyáltalán nem értem, és ha köztetek is van ilyen írjátok meg miért is jó ez...én leírom miért NEM!
Először is, nem értem, hogy az emberek többsége miért nem abban az időszakban érzi jól magát, amiben van. Miért hangzik el, hogy "jaj de jó volt 10-20 évvel ezelőtt amikor még fiatal voltam", vagy az, hogy "na majd pár év múlva jobb lesz"...
Azoknak üzenem akik a múltat siratják, hogy ha most azonnal visszamehetnének 10-20 évvel ezelőtti időkben, akkor biztos épp nem annak örülnének, hogy jajj de jó újra 20-30 éves vagyok, hanem azon siránkoznának, hogy "jajj a gyerekem milyen rossz korban van", vagy "jajj ne, iskolába kell mennem..."
A másik ilyen, akik szeretnének kisbabát, aztán meg amikor megszületik nyafognak, hogy milyen nehéz...pár év múlva meg siratják, hogy milyen jó volt amikor kicsi volt! kérdem én, ez mire jó???
Egyszóval soha nem azt élvezzük, amiben vagyunk.
Én jelen fiatal koromban (mert én annak tartom magam, és a kor egyáltalán nem számít nálam) arra jutottam, hogy imádok itthon lenni a kisfiammal, imádom hazavárni a férjemet, és bármely nehezebb nap után is arra gondolok, hogy ez a 2 év ( már csak egy) amit itthon tölthetek vele elreppen, és akkor ezt sirassam???? Hát nem!!! Megélem tiszta szívemmel minden nehézségét, minden örömét, és ennek a kis lurkónak ezen idő alatt igyekszem minél több jót és boldogságot adni. Mert most még van 24 órám rá!!
Amikor nem lesz, abban is megkeresem majd a jót, mert a jelent kell élvezni nem a múltat. A jövő megtervezésével sem akarnám pocsékolni az időt, hisz nem tudjuk mit hoz a jövő.
Szeretném, ha ezen mindenki elgondolkozna, és megfogadná mert hiszem, hogy akkor sokkal több mosolygós ember járna az utcán, és sokkal több kiegyensúlyozott gyermek.
EZT A GONDOLKOZÁSMÓDOT PEDIG RÉSZBEN KÖSZÖNÖM ÉDESANYÁMNAK!!!!! (akinek ez már nem mindig sikerül, de időben átadta nekem)
Remélem senki nem bántódik meg, aki véletlen megtalálja magában ezeket az érzéseket, nem konkrét személyek ihlettek, csak a mai világ... 
3 megjegyzés:
Évi! Nálad jobb édesanyát elképzelni sem tudtam volna az unokánknak! Köszi, hogy ilyen vagy!!!
Tökéletesen egyetértek Sógornő!;)
Nagyon sok igazság van ebben, de sajnos, így 50 felett, azért van mit "visszasírni" is. Már az is jó, ha egyensúly van a rossz és a jó érzések között. Látod, pl. én visszasírom azt az időt, amikor a gyerekeimmel én is otthon voltam GYES-en, de most nagyon boldog vagyok, hogy kis unokám, olyan gyönyörű!
Megjegyzés küldése