Gyerekek

Pár szó a gyerkőcökről, és pár kis történet.

Ben:

Szeptemberben is ugyanazt mondta amit eddig mindig, Ő sosem akar iskolába menni....éééés mint sejtettem, mára ott tartunk, hogy nem zárkózik el, sőt emlegeti, nyílt napokra szívesen jön, megérett rá.
Dávid elfogadta, hogy Ő Emmával mamázik addig, bár simán vihetném őt, őket is de erről már írtam, és biztosan lesz olyan alkalom is.
Nagyfiú már, sokszor elnézem...visszagondolok, visszanézem, milyen is volt kicsin, az, hogy mikor miket csinált már innen a blogbból elevenedik fel. Hamar felnőtt :( Ami persze jó is.
Mostanság, ha összevesznek, nagyon kiabál ő is nagyon kijönnek az indulatai, ilyenkor utálkoznak és oda is csap egyből Dávidnak.
Még mindig precíz pontos a memoriája, áldás és átok, én már csak tudom...Múltkor eltünt az oviba Dávid könyve, míg Dávidnak fogalma sem volt, Bene azt is megmondta kinél volt utoljára. És nem azért mert ezt leste egyfolytában.
Még mindig ahhoz köti a dolgokat, hogy ki lesz ott kivel mehet. Egyedül nem szeret. Itt most óvódai külön foglalkozásokra gondolok.
Sokat beszélek neki erről, hogy ér Ő annyit mint más és ha egyedül menne erre rá is jöhetne, de hát....majd megérik rá, vagy nem lesz más választása....
Nagyon készül a születésnapjára, ami valószínű a Maugli játszóházba kerül megrendezésre. Elmondtam neki, hány embert hívhat, sikerült is meghoznia a döntést, hogy kiket hív meg, de elmondta, hogy ez nehéz feladat. Hát mondtam is neki, hogy minél nagyobb vagy annál nehezebb döntéseket kell meghozni.
Még mindig csak két foga hiányzik ill esett ki és már ki is nőttek helyette az újak, de a felső az egyik már eléggé mozog.
Mostanában viccelődik a "mondásaival" íme egy kettő amin jót mulattam.
Ebédnél, ő sokkal finnyásabb ízekre szagokra mint Dávid, pl savanyúság soha, még a közelében sem lehet. Dávid ette a csemege ubit, és hadonászott Bene mellett.
Bene odaszólt neki: Van az a mondás, hogy soha ne nyúlj hozzám ha ubis a kezed!
Ma reggel! Ez minden reggelre ráhúzható...Bene halál lassan készülődik, amivel az a bibi hogy a másik két testvére és mellesleg én is felgyulladunk mire elkészül...
Oviban már erélyesen rászóltam, hogy öltözzön már, mire Ő: Tudod anya van az a mondás, hogy lassan járj tovább érsz.
Pfff....mondtam neki, hogy valóban de ez nem az a szitu!
Jószívű is...vasárnap nekem valahogy nem hozott semmit az a fránya mikulás :) Apának viszont hmmm volt a papucsában pár dolog. Mire Bene sírásba kezdett, h miért apa én meg nem tegyük ki a csizmát újra stb...Apja mondja, biztos közösen kaptuk csak anya elszórja  papucsát nem találta a télapó...hmmm...na ebbe Bene nagy nehezen belenyugodott, kaptam is egy csokit apától. Bene jött ellenőrizte, mondja...anya ezt adta oda neked apa? Mondom igen...megkóstolhatom? Persze mindezt úgy hogy hatvan helyről ömlesztve kapták az édességet...na de mondom neki persze...mire visszaérek csoki sehol...mondom Bene! mire fut ki igen, megkóstoltam de annyira finom volt hogy meg kellett ennem....
hahahaha még jó hogy elsiratott hogy nem kaptam semmit....

Dávid:

Iszonyatos erő van benne, mely a hisztik során is megnyílvánul, nagyon tud kiabálni, nekimenni az embernek. Ezt sokan nehezen viselik...
Én is sokszor, bár inkább csak akkor mikor a másik kettő miatt nincs erre idő per lehetőség...
ha szabad így fogalmaznom.
Ilyenkor amúgy sokszor csak az kell, hogy valahogy a közelébe férkőzni megszeretgetni, ami elég nehéz, de akkor is ez a megoldás, nem pedig a vele való kiabálás, és lehordás.
Meg is szoktam sajnálni amúgy nagyon...mert aztán jön , hogy soha többet nem csinálok ilyet anya. Meg, hogy most miért vagy mérges anya már bocsánatot kértem, és pittyed a kis szája, édesem. Hát nem egyszerű vele de ha visszakiabál az ember neki az nem célravezető.
Nagyon figyelmes is, míg Bene kimegy az ajtón és hátra se néz hogy kijutunk e addig ő megfogja nekem az ajtót, ami sokszor nehezebb mint ő, vagy hozza a cuccot ha nem tudom, meg ilyenek. Kis udvarias.
Emmára is mindig figyelemmel van, puszilgatja szeretgeti, fontos neki. Ha lát egy babát mindig mondja olyan mint Emma. Sokszor bújik hozzám, hogy szeret.
Érzéseit kifejezi, kimondja. Ami szerintem nagyon jó.

Emma:

A leveseket nagyon szereti. Ha csak úgy összefőznék zöldséget ízesítem az nem kell...neki rendes leves kell.
Gyümik, hát nem annyira mennek, istenem, én sem eszem igazán...ez van.
Azért néha eszeget, itt is inkább úgy h egészbe pl banán aztán harapja...de ezt annyira nem szeretem.
Nagyon nagyokat rúg...de tényleg, lány létére nem az a finomkodó dáma...Ha a keze ügyébe kerül valami rázza tépi csapkodja.
Ákos tanítja neki, hogy így intézze el a fiúkat majd ha kikezdenek vele...:P
Hatalmas litániákat tud levágni, legutóbb egy szecsuánis alappornak a tescoba, mindenki nagy örömére...jól megmondta neki aztán kihajította a babakocsiból.
Fürdésnél ezzel a lábcsapkodással kb 3 cm vizzel képes elúsztatni a fürdőszobát...
Stabilan megül, fel még nem ül...
Imád az apja párnáján, helyén aludni, csak ott jó, vagy az ölében.
Vannak szótagjai, de Apa kedvence a "pa" mert ez ugye egyértelmű mindenkinek, hogy mondja hogy APA! :D
Anya szót használja, főleg ha nyűgös és panaszkodik.

Nagyon várták a fiúk a télapót, nagy volt az izgalom, jött óvódába, munkahelyem jóvóltából Hemo, mamák, papák, Dédiék és Anették télapója is, úgyhogy még a nyúl is eheti a sok édességet majd tavasszal...

Múltkor visszakaptuk a testvérfellépőnket. Fiúk egyből rávetették magukat, tologatták rajta egymást, elsőre Bene Dávidot...aztán fordítva. Egyszercsak Bene megszólal: Dávid, Te sokkal könnyebben tudsz tolni engem mint én Téged...igen, Dávid nagyon erős...
Ezzel csak Dávid erőnlétére akartam utalni, Bene 23 kiló kb.

Tegnap jöttünk haza autóval, fiúk azt beszélték, hogy holnap melyik számot lehet kibontani a csokis kalendáriumba. Mondom a 7est.
Bene mondja Dávidnak, igen a hetest, tudod fentről a negyedik sorban van szélén (nem volt velünk a kalendárium, Bene memo)
Erre Ákos megszólal: Ez az!! Bene az ész, Dávid az erő! Maradjatok együtt!
Mire kinevettem magam kérdezem, hogy Emma mi lesz, mire Ő...remélem mindkettő...hát az ereje megvan már...kis vadorzó!

Most ennyi sztori jut eszembe pedig biztos van még...

Örök jókedv

Dávid 4 éves! Meg ami még van...

Szinte hihetetlen, de Dávidom is betöltötte a 4. életévét.
Nagyon vártam már a buliját, tényleg készültem rá. Nagyon örült, hogy a játékokról amiket kapott elmondhatta, hogy az övé, ő kapta, hisz Benétől egy-egy vita során sokat hallja és valljuk be azért 3 év alatt Bene sok játékra tett szert míg Dávid nem volt, aztán meg azért nem kapott Dodó mert hogy jajj van Benének, minek még egy...stb...
Szóval, most, bár Bene magához képest türelmesen várta, hogy játszhasson a friss játékokkal. Azért akadt vita aminek a vége Dávidtól a mondat: az enyém, én kaptam!
De aztán kicsit beleavatkoztam, elmagyaráztam mi is a szitu, Dávidra eléggé tudok hatni, talán még én a legjobban, így mindenki boldog volt, együtt is sokat játszottak, és osztozkodva is.
Jól sikerült nagyon az összejövetel, együtt a család, legjobb dolog szerintem!
Nagyon szeretem mikor összegyűlik mindenki, ennél nincs is jobb.

4 éves adatai: 110 cm, 19 kg.
Pont a státuszolás napján délutánra egy jó kis kötőhártyagyulladás is beficcent neki, de szerencsére a másik kettő nem kapta el, így azért kilábaltunk ebből is viszonylag hamar.

Közben Emma is betöltötte a fél évet, sőt mindjárt a hét hónapot, 3 nap híja van.
7630 gr, 68,5-69 cm.
Evése...hmmm...még mindig hagy maga után kívánni valót, de ez van, kezdek belehelyezkedni a 6 évvel ezelőtti Bene feeling-be. Dávid mindenevősége, hozzátáplálása közelebbi élmény, de Emma sem az a gyerek aki nem válogat...
Ha nem látja apát akkor egész jól kezelhető, rakosgatom ide-oda de azért a teendőimet végzem...persze van hogy már kiborul...ellenben ha apa megjelenik egyből sírásrívás van, hogy felvegye az ölébe, hát nagy a szerelem :D
Jelenleg két foggal rendelkezik, nagy mesélésekbe szokott kezdeni, és tegnap óta műbalhézni is tud, nagyon cuki.

Benével mindeközben járjuk az iskolákat, ill. kettőt, még nincs döntés. Elég nehéz ez a feladat, de most ez a soron következő kihívás.
Bár látszólag úgy tűnik Benének nem nagy dolog, de én élvezem, hogy ketten megyünk ezekre a sulis foglalkozásokra, nagyon régen volt már ketten programunk. Ő is mondta az első alkalomkor, hogy csak mi ketten anya???!!! Cukikám. Bár ennek megszervezése nem mindig egyszerű, de szerencsére anyucikám vállalta a másik két gyerkőc pesztrálását, Emma evését belekalkulálva nem mindig egyszerű a művelet...DE eddig megoldottuk, köszi Anciiii!


Gyerekek nagy télapó lázban égnek, most ez teszi ki a mindennapokat, aztán már a karácsony is porondon.

Még kis sem lábaltunk Dávid szülinapjából szervezzük Bene szülinapját, ami ugyan januárban lesz, de már most elkezdtünk utánajárni, játszóházasat szeretne.
Napjaim még mindig telítettek, még mindig úgy érzem csak rohanok, és bár az ünnepi készülődésem egyenlő még a nullával, de nagyon várom már a karácsonyt az ünnepi hangulatot, a családi összejöveteleket.

Egy kis ez az

Emma fél éves lett időközben, már kész nagylány.
Körülbelül teszi a fél évesek dolgát, forog, jelenleg így is közlekedik, egyenlőre nem mászik emelgeti a popóját ha hason fekszik, de inkább méregbe gurulás a vége. Kinyomja magát és úgy helyezi át a testhelyzetét másik irányba.
Benyelt egy vírust is, mely eléggé hozzásegítette ahhoz, hogy ölbebaba legyen. Amúgy is inkább szemlélődő megfigyelő típus, nem egy "idegbeteg". Ha valami tetszik neki sikongat egyet. Egyre többször fejezi ki nem tetszését ha a bátyjai a nyakába másznak.
Semmilyen tettére nem jellemző az a fajta izgágaság mint anno Dávidnál volt tapasztalható, a vízben is simán elvan háton, kipróbálta h ha oldalra fordul belemegy a víz a szemébe szájába hát nem teszi, rúgdos párat a lábával, csapkod némit a kezével és rágja a kedvenc csempematricáját ami jó az ínyének...
A fürcsi ebbe ki is merül, Dávid szokott bemászni hozzá, az még tetszik neki, de ez is az ő habitusához mérten...ez egy régebbi kép már rég nem fekszik szivacson.

Vicces anno Dávidra mondtuk h 8 keze van, mert hogy felvettem és egyből a mögöttem lévő polcról 10 dolgot szedett le, míg Emma körbenéz mit lehetne megpiszkálni, ha valamit igen az oké, jöhet, ha semmit, vagy messze van rá se ránts, nem nagy gond nézelődik tovább...ugyan nem probléma...
Nagyon vicces ez a majd alakul valahogy világnézete.
Fekszik hanyatt, körbetapogat mik vannak körülötte...felemeli a tárgyat nézi elvan vele megunja "kuka", azztán ha nincs semmi meg nem fordulunk hátha....nyüszi hogy valaki járuljon őfelségét szórakoztatni...na erre mindig ugrik is valaki, úgyhogy a kisasszonynak jó dolga van...
Na de ha jó és mozgékony kedvébe van elszöszöl hason.
Tárgyakért nyúl, vannak kedvencei, ami nem az, arról tudomást sem vesz. Ami nem kell neki el sem veszi. Néha ha morci akkor jó ha 10ből egyet rátukmálok.
Evése...hááát hmmm...gyümi jelenleg köpés, krumpli+répa pár kanál és köpés...Azért valamennyit mindenből eszik de hát azt is ahogy...
A húslevest szereti.

Foga még nincs kint, majd...
Mindenkinek dob mosolyt aki szóba áll vele, kis zsivány.
Nagyon édes dolgai vannak, cuppogtat a szájával, a hajam is nagy sláger újabban, jól lehet tépni, kukucsolni is szeret.
Ha apát meglátja bármilyen tevékenységet folytat storno, és rákapcsol a nyafi üzemmódra, hogy apja kezébe kerülhessen.
Mondanom sem kell ez egyből meg is történik...

Fiúk:
Most jól elvannak pár napja, volt egy se veled se nélküled időszak, de most egész jól megvannak, jókat derülök rajtuk ha hallom a beszélgetéseik.
Bevittek egy csomó szórólapot valamelyik nap a szobába, hogy kiválasztják mit is kérnek a Jézuskától.
Na ez nagy  kupaktanács volt kettőjük között, Bene szokás szerint a nagy tehetetlenség, hogy hú ez is az is kéne, Dávid határozott, ha csak Bene ki nem zökkenti, de aztán mikor Dávid rájön, h Bene labilis visszatér az eredeti ötletéhez, ami kb 3 perc alatt megszületik neki, míg Bene szenvedései töb órát is igénybe vesznek :D
Hallom ám mondja Ben Dávidnak..."Dodó! A jézuska csak egy játékot hoz úgy gondold meg (mintha kettőjük közül nem ő lenne a telhetetlenebb), a többi az ilyen bugyi zokni, pohár vagy tányér, számunkra nem érdekes dolgok"
Hát szakadtam kint a konyhába a nevetéstől.
Emmának is kiválasztották, mondván ő még nem tud választani na majd ők...jobbnál jobb...lányos dolgok...
Sőt mikor panaszkodom vmiért h ez sincs az sincs már nekem is számontartják mit is kérhetnék...
Erre sincs már gondom :)
Jelenleg Dávid születésnapjára számolunk vissza, szerintem Bene jobban várja, sőt a sajátját emlegeti folyamatosan, pedig az még nem most lesz...
Egyik Apa délutános héten betettem Emmát a járókába és behúztam a szökőnyílást, mert bár nem mászik, kb Copperfield sebességgel jön ki belőle...
Szóval, betettem bár nem tetszett nagyon neki de azért nem ordított, fiúkat leültettem mese és vacsi, ez a kettő nagyon leköti őket, bár Dávid zsizsik közben is de Bene...lassított felvétellé válik...Ideális pillanat, gyors zuhany...kb 3 perce voltam bent, számításaim szerint ennyi idő alatt máskor egy falatot sem nyelnek még le teljesen, mikor rohannak, hogy Emma kiesett a járókából...mivel nem hallottam sírni azt hittem viccelnek. Közölték nem...
Kérdezem, miközben sietősre vettem, hogy hogy a fenébe eshet ki onnan..?? Hááát Bene kinyitotta az ajtaját, mert sírt és megsajnálta...mondtam vissza ne tegyék megyek...hát nevethetnékem volt ahogy a kisasszony hasalt a padlón az asztal és ágy közé szorulva...
DE rendesek voltak a fiúk mondták, hogy amikor látták hogy ki fog gurulni/esni, kinek melyik a szimpibb, alátették a kezüket, hogy ne sérüljön.
Kérdeztem Benét, hogy mit várt ettől az attrakciótól, hát nem tudja...
Nem nagyon unatkozom mellettük.
Van zsebpénzük is, valamelyik nap bementem (más választás híján) velük egy játékbizibe, körbenézni, bár jobb szerettem volna nélkülük, na nem azért mert nem tudok nemet mondani, ismerik a nem-emet, nem is nagyon próbálkoztak. DE aztán gyerekből vannak ez is kéne az is, mondom van zsebpénzetek, nosza...megmondom kikerül-e vagy sem.
Naaaa Dávid kb 4 percen belül jött egy játékkal, kikerült neki, ok, meg is volnánk, ki be futkosott mert unta magát, ugyanis Bene.....háááát egy óra variálás, döntésképtelenség, és már volt, hogy Dávidot is eltérítette egy pár percre...
Nagyobb dolgot akart, akkor tartozott volna nekem mikor elmagyaráztam hogy az az jelenti, hogy ha kap pénzt azt nekem adja akor letett róla egyből.
NA végre megszületett a döntés. Megelőlegeztem nekik, mivel a perselyük itthon volt ez egy ott született kreáció volt.
Itthon mondom este, kérem a zsémet...na Dávid ugrott, hogy vegyem el a perselyből...Bene felvisít, hogy nem mert akkor neki nem marad....hmhmhm
390 Ftért vettek, elvettem 400at, visszakaptak 10 forintot, hát ettől Bene megnyugodott, hogy kapott vissza, így már nem is tutult rajta, Ákos meg közölte, hogy na ha ez ilyen egyszerű....mondtam ne folytassa, nem nyúlhatja le a gyerekeket...:D
ÉS az este lezárása, a sok macera, gondolkozás, szenvedés, nyafogás a pénz után- természetesen Benéről beszélek- az esti fürdésnél Bene Dávid választott játékával játszott.
Erről ennyit! :D
Hihhhhetetlen egy pali!

Dávid a minap ráült Bene bicajára és azzal is megy simán, sőt a leszállás is ment néha holott nem ér le a lába, nem lett lejjebb rakva. Nagyon nagyon ügyes!
Ő nem követel...mondtuk neki, hogy majd tavasszal Bene kap egy újat nagyobbat ő meg ezt, és mondta hogy jó. Nem hiszti és bömbölés, hogy MOOOOST azonnal, Bene nem ismeri még most sem a majd fogalmát...bár nálam nem ér célt, de nagyon tud követelni.
Dávid ellenben közölte, hogy jó rendben, de azért tudjuk, hogy sokkal jobb neki Bene bicajával menni, könnyebb mint a másikkal, ami ugye kisebb kerékügyileg is...de ettől még visszaül arra mert az az övé jelenleg (ez is kölcsön).
Bene viszont nagy igazságosztó, fontos neki mindig minden részlet tudása, elmondása, kiáll másokért, ha úgy látja hogy nem így vagy úgy volt a történés mint ahogy látszik.
Persze ha róla van szó mikor valamiért kérdőre vonom akkor hárít, de ez úgy gondolom természetes.

Mindent összevetve cukkerságok nagyon.
Képek:

Tesómmal

Mindennapok, melyekre nagy hatással van az a bizonyos Murphy....

 

A cím jogos...három gyerekkel azért már igencsak tervezésre szorul(na) egy nap, de hát az tuti, hogy a terveim sorra dőlnek dugába, a nap azért így is mindig végetér.

Reggelek:
Hát ez nagyon vegyes...bár igyekszem egy kaptafára felépíteni a keléstől az oviba indulásig eltöltendő percek tartalmát, de ugye ember tervez gyerek végez.
A reggelek hangulatát Dávid dönti nagyrészt el, az én hangulatom jelentősen befolyásolja mindenesetre az tuti!
Bene már stagnál kb ugyanazok a gondjai, avagy nem gondjai. De nagyon emlékszem én még arra az időre is amikor még őt udvaroltam körbe csakhogy normálisan induljon a nap és neki szerencséje is volt mert az időm nem oszlott három felé :)
NA de elkanyarodtam....Dávid ébredése változó...vagy tutulászik már korán reggel valami mondvacsinált ürüggyel, vagy vigyorogva kel. Ha sírva kel akkor annak se vége se hossza...kitart indulásig. Ehhez már csak hab a tortán, ha Bene is rásegít...
Ma reggel még nem kelt fel, mert Emma mostanság korán kelésre adta a fejét, és ezért azt találtam ki a vidám kelés érdekében, hogy betettem Dávid mellé az ágyba. És bár ráfordult, rugdosta és nyálazta Dodót,mégis mosolyogva ébredt.
Aztán jött a felismerés hogy Maugli játszóház is lesz ma ovi keretében, így ugrottak ki az ágyból...na de...csak hogy ne legyen egyszerű tegnap fázott a kezük, így a létező összes kesztyűt magukra próbálták, és hát ez nem két perc volt...nem kevés indulattal, hogy nem sikerül...
Ezt csak azért írtam le ilyen részletesen, mert minden reggelre jut egy ilyen, ha nem kesztyű akkor más...éhes vagyok, kérek kakaót, nem jó a ruha, nem jó a zokni, fogmosás közbeni veszekedés ami fél óra de a fogmosás végére nem jutnak el...stb.
Tegnap reggel pl. nem találtam sehol a kulcsom...agyalás, mert ugye mindenki megsül felöltözve...mondom juhu babakocsi zsebe...ahha az kint az ajtó előtt, apa pedig bezárt minket...ok akkor pótkulcs, ajtó kinyit, babakocsi, kulcs nincs benne...ok akkor pelenkázótáska, na abban sincs...mellény zseb, ott sincs...pff....
Dávid arra sétál...mit keresel anya? mondom a kulcsom...vakondos? igen...jaaaa elfut kinyitja a konyhaszekrényt a legutolsó lábosból kihalássza...én tettem ide...
Hmmm...jó h emlékezett...nem ő híres a memóriájáról...
Na de mikor már végre kijutunk a lakásból sima ügy bicaj azt nyomás....ovi után Emma a bolt után vagy már ott elalszik egy fél óra alvást tesz ki neki ez.
Utána haza, és most ugyan nem sokat van el magában, de azért kitart majdnem evésig, kis gyümi, szopi alvás, hát ez sem mondható soknak, ergó semmivel nem haladok...

A délutánok apa műszakjától függenek, délelöttös hét, szuper, délután együtt értük, aztán alakul. Délutános hét legrosszabb, akkor valahogy lavírozom Emma alvásai és aközött, hogy a kevéske alvásával végigcsináljuk nagyon nagy sírások nélkül az estét...nem nagyon sikerül :D
Múltkor vacsit csináltam a fiúknak, jöttek felháborodva, hogy Emma már annyira sír -persze mintha nem hallottam volna- hogy nem vesz levegőt, ők meg nem tudják megoldani, amit el is hiszek mert az extra fáradt gyereket próbálták felvidítani, amitől még jobban kiborult, és hogy csináljak vele valamit...persze mikor mondtam hogy az ok de akkor félbe kell hagynom a vacsi összerakását, na az már nem jött ki jól...
Hát nem könnyű ez a része, főleg, hogy Bene ilyenkor arra is panaszkodik, hogy nem hallja a mesét sem...hát igen, komoly gyerek gondok ezek már. Mi az én problémám ehhez képest...
A fürdés mostanság, fiúk együtt (volt hogy külön mentek), na hát jó kis ribillió vízkihülésig...
Az ovi utáni udvaron csavargás sem mindig zökkenőmentes, ha Emma nem eszik eleget, vagy még nincs evés idő de menni kell oviba utána a Kreszpályán, játszón már sokszor kiborul, a fiúk meg nem mindig akkor akarnak már hazaindulni. De azért ha nagyon nekifekszem a témának meg tudom győzni őket. Vagy Emmát, de az ritkább...
Éjszakás héten azért délután van apa :)
Az esték is változóak, van hogy szó nélkül bemennek aludni, van hogy duzzogás, alkudozás és még bent viháncolás, közepette.
Mostanra az éjjelek fiúk szempontjából jelentősen javultak. Alszanak éjjel ritka kivétel h valamiért kelnek. Ez is inkább Dávid...Ben csak akkor ha aznap sok minden érte.

Dávid lényeglátása fantasztikus. Csípőből válaszol/ kérdez vissza úgy, hogy sokszor bennakad a válaszom a meglepődéstől.
Valamelyik nap építettek egy nagy tornyot. Azt akarták, hogy megnézzem, de nem tudtam miről van szó mert előtte tornagyakorlatokat csináltak ami azért hosszabb idő hogy végignézzem és épp főztem. Szólt, hogy menjek nézzem meg, mondom neki, hogy majd nemsokára, mert főzök és ezt nem hagyhatom itt (azt hittem nem a toronyra kell vetnem egy pillantást csak), aztán elléptem a kaja mellől pár percre, mire rögtön mondta, hogy ha azt meg tudtad csinálni a tornyot is megnézheted nem több idő.
Haláli, erre nem tudtam mit mondani.

Régebben, mikor sokat sírt éjjel, reggel mondtam neki, hogy beszéljük meg miért volt az a sok sírás, válasza: nem tudom...kezdtem mondani neki, hogy én tudom, mire a szavamba vágott, hogy ha én tudom, akkor beszéljem meg magammal.

Sokszor játszanak ovisat a napokban, eljátszák egy napjukat, aranyosak, jó hallgatni.

Visszakanyarodva a címhez, mostanában inkább Emma alvásai zavarnak bele az eltervezett napirendbe, és valahogy nem jön ki sosem úgy a lépés, hogy a háztartással haladhassak, de kaja mindig van azért ;) a többi meg...hát egyszer biztos meglesz.

Emma már stabilan hason, már a helyzetét is változtatja így, oldalaz vagy hátrafele halad.
Foga még nincs kinn de kínlódik vele.
Alma, alma-banán, kis krumpli amit evett már.

Van egy kolleganőm, aki azóta nagyon jó barátnőm lett. Ő kislánya Csenge, aki egy napon született Emmával. Sokszor találkozunk, sokat értekezünk, remélem a barátság a mi és gyerekek szintjén is fennmarad és még sok bejegyzés lesz velük, róluk.
Képek

 
 

 

Újrakezdés...

Egy év is eltelt a legutóbbi bejegyzésem óta. Több oka is van, felesleges lenne magyarázkódnom, meg nem is tartozom senki felé elszámolással.
Azonban a jövőben szeretném ismét rendszeresen írni, hogy megmaradjanak a fontos pillanatok.
Személy szerint rengetegszer olvasom vissza a régebbi bejegyzéseim, jókat derülök és nosztalgiázom rajta.
A fiúk rengeteget változtak, nőttek, imádom őket minden rosszcsontságukkal együtt.
És igen...az egy év kihagyás talán legnagyobb híre Emma kis családunk új, immár 5 hónapos tagja, aki kis hercegnő a családi körben.
Sokan kérdezik, hogy mennyivel másabb mint a fiúk?, meg hogy ugye milyen jó hogy lány. Én a "másságát" jelenleg a környezet reakcióján látom. Sokkal nagyobb ovációnak örvend. Na meg persze a ruhákon :)

Igazából nem tudom hol kezdhetném, folytathatnám így egy év után, hisz nem igazán tudnám leírni a sok sok történést, pillanatot, szösszenetet...de írok minden gyerkőcről egy kicsit a jövőben meg talán sikerül rendszeressé tenni a bejegyzéseket.

Ben:
6,5 éves nagyfiú már.
Kapott még egy évet a játék a móka és a "gondtalan" ovis életből. Élvezi, szeret járni nagyon. 3. éve amit az oviban tölt, nagy rutinja van már ami neki lételem.
Élvezi az új óvódát is, amit szépen újjáépítettek.
Idén -eddigi terveim szerint- járni fog focira, és sakkra, ez nem tudom hány alkalom lesz, fizetős is.
Ebben jelentős szerepe van Dominiknak, ha ő nem megy szerintem Bene sem...jóég annyi érvet és ellenérvet amit felhozott csak arra a mondatomra, hogy "Bene nincs kedved focira járni?"
Pfff nem is részletezem aki ismeri Benust tudja, biztonsági zónában létezik csak.
Most egy kis időre, pontosabban a nyárra hanyagoltuk a megoldó füzetes foglalkozások számát.
Most ismét elővettük, egy teljesen újfajtát rendeltem neki az oviba nem azt amit már két éve nyomtunk. Természetesen nem kis felháborodására, de majd megszokja h most ez van.
Nem bírja a változtatást. Ezirányú felháborodását abban élte ki, hogy elvette amit Dávidnak rendeltem, hogy azt oldja meg, kb 3 éveseknek szóló, na jó lehet 4. Bár Dávid lelkét nem hatotta meg, mert míg Bene amint kap egy ilyen füzetet le sem teszi amíg nincs kész, Dávid közölte velem, hogy "ja majd egyszer megcsinálom", ha akarom...
A memóriája még mindig nagyon szuper, az enyém három gyerek dolgaival egyre hanyatlik. :D
Dávidot istápolja, sokszor besokall tőle, de azért nagyon jó testvérek, és még mindig képes engedni neki.
Bár ez sok beszédembe tellik, mert igazán nem bírom ha felesleges dolgot nem hagy rá. Márpedig sokszor mint a szajkó csak ismétli neki amitől Dávid a plafonon.
Számokat, a több számjegyűeket is nagyon jól felismeri, mondja. A felnőttek párbeszédeit egyre pontosabban mondja vissza, amit jártában keltében hall.
Kezdi manipulálni az embereket, hogy a saját malmára hajtja a vizet, ez főként mamáknál való bepróbálkozás. Illetve hazatérve nálam próbálkozik, h mert a mamánál... de hát ez nálam halottnak  a csók...:)
Ha valamit szeretne márpedig ez elég sok mindenre kiterjed, nagyon akaratos, kitartó, bár a kitartása nem abban nyílvánul meg, hogy mindent megtesz érte, hogy megkapja, csak egy dolgot: tutul amíg rá nem bólintasz!. Mivel én nem szoktam ezért elég hosszúra nyúlnak a csatáink.
A nyár eseménye, hogy emeletes ágyat kaptak és külön fiús szobát nem volt teljesen zökkenőmentes, az éjjelekre rányomta a bélyeget, de azt hiszem ebből kilábaltunk. Kivételek még vannak, és a Los Angeles utcáit megszégyenítő fényáradat még kell nekik, de alakul ez :)
Nagyon szeret mesét nézni, vannak kedvencei is. Még mindig szereti az állatos dolgokat, de azért már nem az a mánia szinten.
A kétkeréken való biciklizést is kipipáltuk a tavasszal, nagyon ügyes, és nagyon vagányan nyomja már mindenféle figurát beépítve, de többször előszedi a rollert is.
Nyáron párszor lejutottunk a Balatonra, nagyon élvezi a vizet, ugrál benne figurázik, nagyon felszabadult.
Úszni tanulni idén sem szeretett volna így marad az iskolából való úszni járás, én nem bánom, mindent a maga idejében. Erre a dologra is legalább 8 ellenérve volt :D
Sokat felesel már, sokszor nagyon szemtelen is. De kereteken belül, mivel nem engedek ennek teret.
Természetesen vannak rosszabb napjaik, akkor ha összefognak, egymást erősítve nagyon kriminálisak tudnak lenni, de a végén mindig jön a bújás, a ne haragudj anya és a nagy megbánás...
Rajzolást is abbahagyta most a nyáron, ovi vége felé már egész ügyesen rajzolt.
Logopédiára sem kell járnia már idén.
Még mindig csak két foga esett ki, az alsó kettő, ami már ki is nőtt oly rég volt, valamikor április elején, emlékeim szerint. Viszont a felső fogai is vagy mozognak már vagy készülnek, mert nem rág velük, fájlalja.
A Deák iskola látogatása megtörtént, Bene lett az óvóda 2dik leggyorsabb futója, amire mindannyian nagyon büszkék vagyunk.
Az oviban "idén" szerzett magabiztosságát itthon is kamatoztatja, Dávidon...hát nem kis veszekedéseket kreálva. Nem győzök rendet tenni köztük.
Viszont -bár régebben többször- most is sokszor segít mikor Dáviddal nem bírok meggyőzés terén.
Valamelyik reggel nem akarta felvenni Dodó azt a cipőt amit vettünk neki. Erre Bene besegített, hogy " Dodó! Én még nem is láttam a lábadon, légyszi vedd fel had nézzem meg!"
Más kérdés  h öccse válasza annyi volt, "h majd egyszer meglátod ha lesz kedvem felvenni!"
Még írhatnék de majd a jövőbeli bejegyzések kapcsán.

Dávid:

Lassan 4 éves nagyfiú már.
Hihetetlen akaraterő jellemzi, ez minden téren elmondható róla. Ahogy az akaratát érvényesíti arra is, és a Benéhez való felzárkózásában egyaránt.
Szinte mindent akar amit Bene, nem nyugszik amíg legalább meg nem próbálja.
Embertpróbáló természete van, de ugyanakkor imádnivaló ahogy mindig első az, hogy Bene mit gondol mit mond arra amit tesz, az, hogy csak úgy odajön, és közli, hogy nagyon szeretlek anya, az, hogy a testvéreit is imádja, bújik hozzájuk, becézgeti őket, Benét nem mert Ő nem vevő rá, de Emmát rendszeresen megimádja, az, hogy ha kapnak valamit mindig Bene választ elsőre, neki jó a maradék is, az ahogy túllép a sérelmeken, és még sorolhatnám.
Fájdalom tűrése és higgadsága kiváló.
Nyáron sajnos megismerkedtünk a fogdoktornénivel, a mi Dávidunk nem egy lukas fog birtokosa...egy jelent most még problémát egyenlőre.
Ha nem piszkálom ki a fogából a kaját huzamosabb ideig belemegy a lukba és ettől gyullad dagad neki, de szerencsére most rendszeresítettük a fogpiszkálást, megvagyunk e téren. De ez is egy folyamat volt sok fájdalommal amit nagyon jól viselt. Sokszor észreveszem, hogy ilyen-olyan ételt nem eszik meg már, mert tudja nem jó a fogának. Ez szomorú, hogy ilyen korán erre jut, de azért sokszor győz a gyomra, Ő mindenevő.
Egyszer egy hálós mászóka legtetejére felmászott. Rászállt egy darázs az arcára a szája mellé. Mozdulatlan maradt mert tanítottam neki hogy ne hadonásszon ilyenkor de mint tudjuk azért ezt még egy felnőtt sem tartja be. Épp ezért lepergett előttem h kalimpál megbillen leesik onnan fentről és megcsípi a darázs stb.
De Ő nem mozdult. Nagyon büszke vagyok rá!!!
Az ovit januárban kezdte, egész gyorsan beszokott. Csak úgy mint Bene egyből egész napra maradt. Ügyes volt az oviban végig, persze az itthon nyüszi, hiszti és társai jelentkeztek, az elején nehéz is volt, hogy Bene is türelemmel legyen hozzá, hogy ne fusson egyből a nagyokhoz, várja meg ilyenek.
Azt nem tagadom, hogy most szeptembertől, hogy elmentek a nagyok sokkal jobb kedvel megy, de ügyes volt azért az előző nevelési évben is.
Az óvónénik mindig dícsérik őket, a levezetés mindig itthon jön. De ezt nem bánom, és jó ez így.
Egy hete megtanult két keréken menni, eszméletlen a hozzáállása a dolgokhoz.
Múltkor mikor bicajoztak mondtam nekik, hogy nem sok idő és Emma is itt motorozik utánatok, hogy várjátok meg...erre Dávid megszólal, hogy anya én mindig meg fogom őt várni!
És ezt én el is hiszem neki! Ő ilyen!

Emma:

Hát Ő a legkisebb porontyunk, 5 hónapos, közel 7 kiló és kb 66 cm. A napokban hasra fordult a kisasszony, ami eddig ugyancsak derogált neki. A visszafordulás is sikerül már neki.
Rengeteget beszél, a fiúkat imádja nézni, sokat kurjongat nekik ha ők rohangálnak vagy ugrálnak.
Dáviddal szoros a kapcsolata köszönhető annak, hogy Dávid egy percre nem hagyja magára.
Mondtam is hogy az anya fix pont után neki Dávid a megnyugvási pont :D
Mindent jó alaposan megszemlél, és mindenkire mosolyog.
Nyugodt babának mondanám, babakocsiban is elfogadja hogy ha benn kell lennie, max mérgében elalszik.
Ez alól néha kivétel ha apa is ott van, mert ő elég hamar kiveszi mert hát ugye "szenved".
Szeret fürcsizni, de azt is komótosan teszi, elég lusta inkább szemlélődő. Szeret ölben lenni nézegetni az embereket, hallgatni őket.
Mostanában nem nagyon van el, valószínű a foga is ludas, de ha leteszem már reklamál. Azért egy idő után van h beletörődik, de a másik véglet a keserves sírás.
Próbál kúszni mászni persze még csak szenvedés neki, de pörög-forog úgy közlekedik.
Rengeteg haja van, fülbevalót pedig 5 hetesen kapott, mely előtt és után aludt, közben persze nagyon sírt.
Almát már kóstolt, eszegeti, mondjuk így. A gyomra szerintem még nem teljesen érett rá.

 

Fiúk örültködéseire kacag, nagyokat nevet, mosolyog.

 

Remélem a bejegyzéseim rendszeresülnek mint rég, visszanézve a közel 6 évet hááát jó sok bejegyzés született már itt.