Ovi és bölcsi kezdés

Eljött az általam oly nem várt szeptember és vele Benedek visszazökkentése az oviba, és Dávid szoktatása a bölcsibe.

Sajnos a héten apa pont délutános, nem épp a legjobbkor.

Elsőnek írok Benéről, mert bár ugyanolyan fontos volt a lelkemnek, és izgalom az Ő története rövidebb :)

  

Hétfőn szívesen indult, Dávid nem értette mi folyik itt, nem a szokásos módon zajlott a reggel.Természetesen jött velünk, mikor felpakolva indultunk az oviba. Egész úton csacsogott Ben, izgalomban volt, öltözött minden ok volt, bemenni nem akart, bár vigyorgott. Betuszkoltuk, és bár izgultam érte a nap folyamán, tudtam minden okés lesz :)Így is volt, délután történetözönnel fogadott, teljesen odavolt, milyen jó volt és hogy Ákos a legjobb barátja, szuper minden.Szerencsére óvónénik is mondták, hogy nagyon jól elvan, játszik a gyerekekkel, főleg Ákossal és h minden szuper. Kicsit a délutánok voltak nehezek vele, mert nagyon belelendült a nagy középsős ovis létbe, és hát elfelejtette, hogy Dávid kicsi nem harcoljuk le, nem gyepáljuk miegymás...

Dávidom!

Édesem...

• Hétfő: Mint mondottam, reggel gyors ovi, onnan 8-ra fel doki, hogy adjon igazolást. Fél 10-re bementünk, udvaron eltöltöttünk 1 órát kb., homokozott elvolt, mutogatta nekem is miket gyártott, mit csinált, elmolyolt. Amikor hazajöttünk kicsit nyűgösebb volt, Apa nem is szólhatott hozzá, nem nagyon találta a helyét.

• Kedd: Reggel ovi járat, 9-re meg mentünk a bölcsibe. Szerintem Ő azért mert Benét hozzuk-visszük, kb tudta mire számíthat, mikor megkérdeztük tőle mi lenne ha elmennék sírt, átölelt, de még a kérdés előtt, még csak hozzá szóltunk, úh maradtam, játszott. Itthon utána már kisebb volt az időtartam amíg rossz kedve volt.

• Szerda: Az ovit már nem is ecsetelem, illetve még annyit, hogy Bene minden reggel lepontosítja velem, hogy mi is lesz Dáviddal, én elmondom neki, Ő elmondja Dávidnak, és mivel mondtam, h aznap lesz otthagyva először, és biztos sírni fog, ezért Bene kiokította Dávidot, h ne sírjon amikor elmegyek, majd megyek érte. Aztán szépen beértünk az oviba és gyorsan produkált egy rólam leszedős nyafogós bemenetelt...csak h bemutassa Dávidnak gondolom h mit nem kéne :)
  Aztán 9-re mentünk, mondtam Dávidnak hogy elmegyek, sírt, de hamar meg tudták vígasztalni. Fél órára kellett eljönnöm, visszamentem, de nem hozták ki mert betették homokba és ott elvolt... úgyhogy a fél óra helyett majdnem 1,5 órát volt ott, de szóltam Zitának, hogy már adja ki mert főznöm is kellett.

Mondták, hogy kicsit szomorkás volt de nem sírt.

• Csütörtök: Apa vitte Benét oviba, Dávid is ment :) 9-re mentünk bölcsibe, elköszönés, sírás...szintén hamar megvigasztalták, 11-re kellett mennem.Mondta Zita, hogy végig homokozott, és hogy mondták neki, hogy sétáljon egyet, mert már féltek, hogy nem mer onnan elmozdulni. A pulcsiját nem engedte levenni. Amikor kihozták 11-kor örült, semmi baja nem volt, itthon már felszabadult volt.

• Péntek: Bene reggel elszomorodott, h nem apa viszi, de azért én is jó voltam. Megint elmondta Dávidnak mi várható :)Bemenetelkor közölte, nem megy be mert nincs kedve...hmmm...mondtam neki, hogy nekem sincs sokmindenhez, de ez van pápuszi :)Persze a napja szuperul telt.
  Mi a szokásos 9re bementünk, odafele mondtam Dávidnak, hogy ugye nem fog sírni ha eljövök, mert megyek érte, mondta nem fog. És valóban, elköszönt, adott puszit nem sírt, csak szomorú volt. Láttam később az ablakból is, hogy csak téblábol, inkább a Zita mellett volt mint bárhol. A pulcsit levehették róla. 11re kellett mennem, ebéd is volt ma. Amikor visszamentem de még nem jött be meglestem, édipofa már futkorászott Zita körül, mosolygott. Amikor jöttek be, örült nekem, simán átvette a benti szandira, mentünk kezet mosni miegymás, be a terembe, ebédig játszott, mindenre mondta, hogy "az mi???" szokása most, Bene régi helyén ül majd. Alig akart leülni enni, fel volt pörögve, lehet nekem szólt a dolog, hogy ott vagyok. De aztán miután levizitelte, hogy kinek milyen az előkéje, megnézte a poharat, stb, evett, több mint a felét, persze mivel többen mondták, h nem kérik ő is mondta, de azért evett. Evett almát is, aztán köszönte ebédet, kidobta szalvétát, jöttünk haza.

Hétfőn ismét 9re megyünk, lehet már nélkülem eszik ott, majd elválik, azt még majd leírom a jövő héten.

Nagyon ügyesen és alkalmazkodóan veszi az akadályokat, főleg, hogy itthon alszik, bölcsi után szerencsére általában sikerül időben. Sokszor keltem, vagy ha magától kel szinte egyből megyünk Benéért, egy rohanás az élete ami hirtelen fordult így fel, sokat mondta reggelente, hogy mamához, Memével...gondolom nem érti, hova tűnt a megszokottság, hogy Bene itthon, néha csavargás, és akkor még egy idegen hely... ahol otthagyom...

Reggelente sírósabb, kelés után mikor öltözni kell...nem érti miért minek...

Délutánonként akkor borul a bili, mikor Bene még turbó ovilázban ég, és gyepálja meg piszkálja meg harcolja...de persze sokszor Dávid is tesz róla, h vita legyen. Félreértés ne essék, nem Benét okolom a dolgokért, eszemben sincs!!

Mindent összevetve nehéz héten vagyunk túl, az én lótifutásom nem is ecsetelem...

Viszont Dávid délutáni és éjjeli alvására nem hat ki, jól alszik, Bene is.

Mindeközben megláttam, hogy jóideje kint van a 17. fogunk, már ki is nőtt szinte teljesen.

Büszke vagyok mindkét fiúra, nagyon ügyesek, aranyosak, imádom őket!

Az esték jól teltek így hármasban, játszottunk, autóztunk, meséztünk, vacsiztunk, bírkóztunk, nah ettől mondjuk fáj mindenem, nem kevés kilók, de mindegy :)

Remélem a jövő hét is legalább ennyire mondjuk azt simán megy, bár azért ezt olvasni úgy tűnik minden okésan és könnyen ment, igaz is, de a lelkem megviselődött.

Ezzel zárom, jövő héten jövök "hogy aludt Dávid a bölcsiben" és Bene ovis sztorijaival.