A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

2010. október 15.

FRÁNYA NÁTHA

Mint azt már írtam, én jó náthás lettem, Apa már mióta Bene beszokós küszködik, hol nátha, most épp torokfájás, hát persze, hogy elkerülhetetlen volt, hogy Bene ne legyen az. (Persze vicces, hogy mindenki azzal jött, h majd a bölcsibe mindent elkap, persze arra senki nem gondolt, h majd mi adagoljuk neki)
Na mindegy, hát már éjjel eléggé odavolt, reggelre meg katasztrófa állapotban, alig kapott levegőt, minden baja volt, szerencsére láza semmi.
Mondtam neki reggel, hogy nem megyünk ma bölcsibe, elmegyünk doktornénihez, hogy adjon gyógyszert és kapj levegőt! Erre kiabált sírva, h dottornéni, dottornéni, és inkább elszaladt az orrszívóért, mert hogy ha kiszívom akkor is kap levegőt!
De persze ezzel nem hatott meg, kértem időpontot, 9-re kaptunk is, úgyhogy elindultunk fél 9 után, útba ejtve a bölcsödét. Persze a szokásos nyafi megvolt, nem hitte el, hogy nem kell mennie. Marika néni jött is elém, hogy átvegye, meg is lepődött, hogy kabátba van Bene, de megbeszéltük, hogy gyógyulgasson inkább !
Aztán átmentünk doktornénihez, aholis már a váróban sírás rívás következett, mire mondtam neki, hogy ha nem sír nagyon kap a Spárban egy autót (persze olcsót ), akkor még nem tudtam, hogy ráadásul helyettes a doki, bementünk, és láss csodát, Bene alig sírt, az a kis sírás fényévnyi távol van attól a bömböléstől amit le szokott vágni, pedig meghallgatták és még a hasát is megtapogatta amihez el kellett feküdni, na ez nem tetszett, de legalább amíg ezt kifejezte beleláttak a torkába, azt nem kellett külön.
Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen kis hősies volt. Persze a boltba már mondogatta, hogy anya, autó! Nehogy elfelejtsem :)!
Amúgy nincs nagy  vész, torka nem piros, tüdeje tiszta, csak a fránya takony, de az jó sok!!!

2010. október 14.

KIEGÉSZÍTÉS

Miután a bölcsis érzéseim nagy részét leírtam jó sok üzenetet, és megkeresést kaptam, h jujj de rossz nekünk, és szegény mi és Bene.

DE azt szeretném ide leírni, kiegészítésként, majdnem korigálásként, hogy alapvetően a bölcsi jó dolog, jó dolog, hogy Bene hamar beszokott, jó, hogy eszik ott, alszik időben és külön kérvény nélkül (ami itthon nem volt divat), hogy nem sírja végig a napot, sok mondókát tanul, sokat játszik, okosodik.
Az, hogy reggel nem akar elválni tőlem, hogy sír, hogy fél az indulástól ez természetes, hisz maga az elválás pillanatától fél, attól, hogy otthagyom, nem magától a helytől. Ma is például mikor beadtam már kéretőzött át Marika néni kezébe, hogy neki pittyegjen, mert tudja már, hogy ott kell maradni, és hogy megyek érte majd.
Amiket ide leírtam és sokan szívszorítónak találtatok azt lehet, hogy ha TI vagytok a helyemben nem is veszitek észre, vagy nem így élitek meg ahogy én ide leírom. Lehet fele ennyire sem vágott volna mást mellbe ez az egész, mert mondhatni Bene tényleg könnyen beszokott, ha nem az én szememmel nézzük a dolgot, ha TI éleitek meg, nem valószínű, hogy ennyi szívszorító gondolat idekerült volna.
DE én ilyen vagyok, ÉN így élem meg, és ÉN ilyeneket is észrevettem amiket leírtam....
Mindenki más, és más, mindenki másképp fogja megélni a gyermeke bölcsödébe menetelét, más érzésekkel, más észrevételekkel, ami nekem fájdalmas lehet más anyukának épp nem tűnik fel, vagy nem fontos.
Nekem szívszorító volt ahogy láttam ülni az asztalnál és uzsonnázott, nekem háttal, dadus nélkül, csak ücsörgött, nyammogott és nézelődött, más anyuka azt mondja jujj de jó, eszik a gyerek és ül szépen, nem futkározik stb.
Remélem ezzel a példával érzékeltettem, hogy miről is szól ez a bejegyzés.
Természetesen megjegyzem nekem is csodálatra adott okot, hogy Bene egy helyben ül és eszik :)

NA ennyit akartam még megosztani Veletek, hogy nem feltétlenül magunk sajnálgatására jegyzem be a bölcsödét, és igenis szuper és nehéz egyszerre lesz minden családnak aki beszokás előtt áll!!

2010. október 12.

Még mindig nosztalgia

EGY KIS NOSZTALGIA :)

MÉG EGY KIS BÖLCSI

A reggelek ugyanolyan nehezek, mint mindig, van hogy már felkelés után már nyafog, ma nem, ma mikor hoztam a nadrágját akkor mondta, hogy nem, és gyorsan keresett valamit, hogy mit lehetne helyette csinálni.

Pár gondolatom idevetem, ami szívszorongató, és ez most nem csak nekem mint anyának, apának is, mert elmeséltem neki, és ő is azt mondta, nem jó érzés!

1. Amikor megyek érte örül, nyafi is van, meg mindenféle amíg fel nem öltözünk, az udvaron meg nélkülem indul útnak, és kell egy fél óra legalább, hogy "megbocsájtson", holott a dadusok agyon dicsérik, milyen jófiú volt.
Persze kivárom, amíg szóba áll velem, nem is arról van szó, csak hát nem jó...
2. Tegnap jöttek Anették, és mondták, hogy látták Benét az udvaron, elvolt, ki és be mászkált a homokozóba, meg figyelte a többieket, elvolt egymagában, ez is rossz érzés, hisz velem is lehetne!! Apának elmeséltem, odavolt ő is, mert ugye csak látszat, hogy ő kemény, és nem számít semmi!! :)))

3. Tegnap amikor érte mentem egy anyuka állt előttem az ajtóba, az ő kisfiát adták ki, mesélték mi volt napközben... Láttam, hogy Bene másik két csoporttársa még alszik, Benét nem láttam, és nem is hallottam...
Még legalább 5 percig ácsorogtam ott, anyuka nagyon nem akart menni, mire kiszólt a dadus, hogy mindjárt kiadja Benét...gondoltam, hol lehet, ha ilyen csendben van, és végre elment előlem anyuka és láttam, hogy a csúszdás házban áll, és nézeget kifelé...persze az ujja a szájába...
Elszorult a szívem, persze egyrészt jó, hogy nem sírt, meg semmi, másrészt annyira nem rá jellemző ez, hogy csak ácsorog és nézeget...
És mielőtt szentimentálisnak tartotok, Apa is odavolt ettől!!

Nehéz dolgok ezek, nekem nagyon nehéz elengednem ŐT!!! :(((

De amikor együtt vagyunk az nagyon jó, és annyi szava van már, és nagyon sokat tanult is a bölcsibe, nem szavakat elsősorban, bár azt is, inkább dolgokat.
Pl.: ott az inni osztás asztalnál történik, itthon ivott, és odament letette az asztalra és mondta: aszta. Nagyon ügyes!!

Most ennyire futja, küldjön mindenki aki olvassa gyógyenergiát, mert beteg lettem :(.
Köszi...

2010. október 8.

BÖLCSI

Két hete eljött a pillanat, hogy Bene bölcsödébe megy! Mióta tervben volt azóta nagyon sok érzésen mentem keresztül ezzel kapcsolatban, volt jó is rossz is.
De a nap eljött, nem volt más választás!
Első nap keveset voltunk ott, Benedek első pillanattól ordított, azt hitte más jellegű intézmény....de mire belejött a játékba el kellett jönni.
Második nap 1,5 órát voltunk, tetszett neki nagyon, voltunk a csoportban és udvaron is.
Harmadik nap fél órára eljöttem, észre sem vette, eljátszott az udvaron.
Negyedik napon 1 órára kellett otthagynom, mivel látta, hogy eljövök sírt nagyon.
Pénteken már 1,5 óra ottmaradás, és vissza kellett mennem ebédeltetni, na erre kíváncsi voltam. Nekünk kicsit megsürgették, alapesetben következő hét keddjén evett volna ott először, de Éva néni nem lesz 2 hétig, így gyorsított.
Az ominózus péntek! Hát Benedek akkora cirkuszt levágott mikor visszamentem, haragudott nagyon, hozta a táskám, sírt, kiabált, de azért 6 kanállal bele tudtam diktálni a kajából. Aztán eljöttünk.
2. hét:
Hétfő: Szívesen jött még, otthagytam és csak ebéd után kellett visszamenni érte, azt mondták mindent megevett.
Kedd: Ugyanez az eljárás, de mondták, h megpróbálják altatni is, sikerült is.
Azóta minden nap ott alszik, eszik, és már reggel 9kor otthagyom, csak beadom, nagyon nem akar menni, sír meg minden, de azt mondják ha elmegyek hamar megnyugszik, és tegnap, azaz csütörtökön már mosolygott, nevetett, és egyedül is elvolt az udvaron nem csak Éva nénivel :)
Tegnap már 2 órát aludt is, tehát elmondható, hogy 2 hét alatt beszokott, a reggeleket leszámítva, de az nekem szól!!!
A hét első felében nagyon anyás volt amikor hazajöttünk, minden nap nyafogott, állandóan velem volt, sírdogált, most két napja már nem, apával is játszik, jókedvű!
Tegnap mikor felkelt nem is sírt, pedig szokott, kihozták, kicsit nyafogott, aztán kimentünk, hagytam menjen amerre szeretne.
Néha hátranézett megyek-e, jó sokáig mentünk így, hogy előttem mendegélt, aztán megállt hátra fordult, leguggoltam hozzá és átölelt sokáig és bújt!! A tiszteletet és az időt mindig megadom neki, és ha engedi nagyon szeretem!!!
Mindent összevetve simának mondható a beszokása.

TERMÉSZETESEN BENEDEK NYUGTATÁSUL ELŐKERÜLT A HINTA NAPI 15X LEGALÁBB!!!! DE MINDEN GYEREKNEK KELL VALAMI STRESSZOLDÓ, NEKI EZ AZ!

Még egy történet, csak hogy ne felejtsem el ezt sem jópár év múlva!
Tegnap nem volt jókedve reggel nem akart menni.... már pulcsit adtam rá, erre beszaladt a konyhába kivette a serpenyőt, mondta tojás....sütöttem neki, evett, de csak h ne menjünk.
Aztán befutott cipőbe, hogy autózzunk, sírt....aztán a konyhába, hogy kér inni, ivott még egy kortyot sem, de ezt 3x kellett....Egyszóval ezek nagyon szívszorító pillanatok, de egy anyának ezt is meg kell élni, és tudni kell kezelni!
Ma reggel már nem volt ennyi rafinéria, időt nem hagytam rá :)), de odalent biztos ami biztos kézbe vittem, így is vezényelt, hogy merre, és a bölcsibe míg bepakoltam a szekrénybe megszökött, már a külső ajtót verte...kis kópé!

Minden anyának sok sok erőt kívánok ehhez az időszakhoz, mert ezt csak egy anya tudja átvészelni a gyerkőccel, és sok sok leleményességet, türelmet és kitartást is!!
Apáknak is sok türelmet, és találékonyságot az extra anyás időkre, nekünk szerencsére 1-2 nap volt csak a csúcs!! Koppkoppkopp!!

Befejezem, a sztorikat úgyis mindenki ismeri már! Köszönöm, hogy mellettünk voltatok és együtt izgultatok velünk!
Andicskának meg a képet :)


2010. október 5.

ÁLLATKERTBEN, ÉS MINDENFÉLE MÁS IS...

Most úgy döntöttem, hogy ebbe a bejegyzésbe sűrítek mindenfélét, nem szedem szét...

Andiék meghívtak minket állatkertbe, ezért gyors kerestünk egy szombatot amikor a gyerekek is normál időben kelnek, és nem esik az eső sem. Hidegnek hideg volt, de az nem számít!
Felkerekedtünk, hát mi Apával jól éreztük magunk, Bene bébi miután megnézett egy pillanat alatt egy állatot, már ment is volna tovább, úgyhogy mondhatni végigszaladta volna...
De azt nagyon megtanulta, hogy hogyan rázza a fejét a maci, és mondja is amit a maci: nunna nunna nunnaaa (brumma, brumma)
Dominik elnézelődött, édibébi!!
Majd megismételjük egyszer megint ha a kölkök nagyobbak lesznek, de nekem élmény volt, mert rég voltam, és azóta van zsiráf is, hát az nagyon tetszett!!

Pár kép:



















Más:

Vasárnap mentünk ebédre mamáékhoz, és előtte mindig lent szokott motorozni kicsit, meg csavarogni... erről is van pár fotó, a nagy focipályán fociznak a Kovácsok :)
















Valamint tegnap nagy felfedezést tettem!
Benének van nem egy olyan könyve, amiben a szöveg mellé tesznek egy figurát, a könyv szélén ugyanaz a figura nyomásra hangot ad, hangutánzós könyv.
Eddig az volt, hogy nyomogatta a gombokat ész nélkül, vagy nézte a figurákat amit begyakoroltunk, vagy "olvasott" belőle...
Tegnap kihozta a konyhába, és nyomkodta, nem is figyeltem, erre rám kiabált, hogy anya! Odanéztem, olvasott egy sort, megmutatta a sor végén a rajzolt jelet, és megnyomta a hozzá illő gombot! Hát komolyan mondom leesett az állam, és nem egy, hanem az összes jelet jól nyomta meg! Ez lehet, hogy más anyukának nem nagy szó, vagy az Ő kisebb gyereke már csinálta, de Bene most először, és én nagyon büszke voltam rá!!!!

Pár kép még róla: