2010. november 1.
APJA FIA :)
A következő képek azt hiszem nem szorulnak kommentálásra:
Ezt pedig meg csak azért mert aranyos, Apa csinálta még nyáron:
2010. október 30.
SZOMSZÉDOLÁS
Ma reggel Bene át akart menni Rebiékhez, gondoltam miért ne, bár az eddigi tapasztalatok alapján nem jósoltam hosszú ottlétet, mert mindig 5 perc alatt összevesztek ugyanazon a játékon, és hazajöttünk.
Ellenben ma, Bene bement játszani a szobába, pakolászta ki a játékokat, hozta oda nekem. Rebi is szedegette ki a játékokat, és feltűnt egy gitár, ami zenélt meg villogott, és még én sem láttam, tehát új (vagy rég voltunk ott). Na gondoltam lesz mindjárt ordítás és veszekedés. Bene odament, meg akarta nézni, Rebi nem adta...Bene csak nézte, aztán eljött, és keresett mást. Aztán megint ugyanazt akarták, szóltam neki, hogy keressen mást, és egyből megtette.
Hát megmondom őszintén csak ámultam!! Eddig mindig hiszti volt meg veszekedés.
Aztán miután mindent szétpakolt másik dobozt akart kiüríteni, mire mondtam, hogy akkor pakoljon vissza a kosárba, és el is kezdett elpakolni. Nagyon büszke voltam rá!!
MÁS: Már említettem mennyit szívjuk az orrát, ma mikor szívtam mondta sírva, hogy anya kapcsol=kapcsoljuk ki. Persze ha kiszabadul apa kezei közül lekapcsolja magától :)
Még egy történet:
Rebi szavajárása: Mamo, mamo, mamo=inni kér.
Bene itthon mondja nekünk: mamo, mamo, mamo...mondom neki ezt kis szokta mondani? Mondja: Nenni=Rebi.
Kérdezem tőle: és mit jelent a mamo?
Bene válasza: INNI!
2010. október 29.
MAI REGGEL ÉS MÉG MÁS IS!
Ma már bevallom nagyon örültem, hogy péntek van, sok sok ok miatt!
Először is Bene takonypóciságát már jó lenne itthon kezelni, és mivel reggelre szép volt a pofija, már vártam, hogy ittlegyen a hétvége, és ne kelljen mennie bölcsibe ahol ez a dolog mindig elromlik.
Másodszor és harmadszor és sokadszor juppi, nem kell menni dolgozni, és Benét sem kell keltegetni reggel és együtt lehetünk!!!
Na szóval: ma reggel szokásosan aludt mint a bunda...nagy nehezen felkeltettem, illetve a szokásos féligalvós állapotban öltöztettem, ilyenkor mindig nyafog is (minő meglepő). Kitaláltam egy mondókát, (mármint amit mondok neki, nem én vagyok a szerző), a digi-dagi daganat címűt... Gondolom nem kell részleteznem.
Amikor harmadszorra mondtam öltöztetés közben már mosolygott, igaz még félig csukott szemmel :)
Aztán ezt mondókáztuk cipő és kabáthúzásnál is. Általában kézben kell levinni (meg is érzi most a kezem a dolgot), de ma jött velem gyalog, és mondókáztuk a daganatot :)
Leértünk, ki a pincén át, aholis már mindig kezdi a nyafit, most csak jött és mondta mondta...és képzeljétek addig mondókáztunk, míg beértünk gyalogosan a bölcsibe, szinte át is öltöztünk így, még kedve is volt bemenni Éva nénihez elmondani neki mi is ez, de mikor átadtam lepittyesztette a kis száját :(. Megható volt nagyon! És szívszorító is egyben!
A "MÁS": KINT VAN BENEDEK 18. FOGA!!!!
Pár hete, talán kettő, néztem még semmi... aztán kis kihagyás, nem akartam megfázva benyúlni a szájába, de ma fürcsinél bedugtam az ujjam és igaz jól megharapott, de éreztem, h kint van neki!! Szupi!!!
2010. október 28.
RÉG ÍRTAM
Gondoltam ennyi kihagyás után már illendő írnom, mert sok-sok minden történt, csak nem is tudtam, hogy foglaljam össze, nem beszélve az időhiányról!
Múlthét kedden elkezdődött a munka számomra, amely nem volt könnyű sem szakmailag sem emberileg.
A szakmai részében még sok a tanulnivalóm, de hát majd alakul.
Bene kicsit nehezen vette az akadályokat, mert kedd, szerdán (amikor kezdtem) nem evett és nem aludt a bölcsiben.
Csütörtökre magához tért, evett, aludt és ez azóta is változatlan szerencsére, csupa dícséretet kap!
Minden nap Apa megy érte, és várnak otthon. Azt mondják eszik rendesen, ennek ellenére annyira megjött az étvágya, hogy hazamenetel után is egész estig eszik szinte, mindig mindent ami van.
Apa nagyon ügyin helytállt, bár nem is volt kétségem, elég apás is lett emiatt, ami nem baj sőt, viszont nekem nagyon hiányzik a vele töltött idő, és mivel még hazaértem után főzés meg mindenféle is vár rám, elég kevésnek érzem a vele töltött időt.
Nagyon sok szava van már, szinte mindent megnevez, hát, vagy megértjük, vagy csak sokadikra, néha olyan mintha activityznénk, de egyre jobban kifejezi magát, és ezt a bölcsis dadusok is megjegyezték!
A reggelek úgy néznek ki, hogy Apa felkel 6 körül, én meg utána (és mindig van egy bátorító mosolya felém, ami sokat számít ám nagyon!).
Mivel Bene eddig csak egyszer kelt fel elég nyugiban megkávézunk, aztán mosakodás meg én mosogatok, és fél 7 után én már mosakodva és felöltözve felkeltem Benét, aki még szinte alszik mire tiszta pelus meg body kerül rá (persze ez a hálátlan feladat rám hárul), aztán mire észbe kap már vesszük a cipőt meg a kabátot, és megyünk, 7-re bent van a bölcsiben általában.
Hát sajnos meg kell állapítanom, hogy Anya mindig a főgonosz:
1.) Reggel én keltem fel
2.) Én viszem be a csoportba
Apa pedig a jó, mert Ő megy érte! Most, amíg nem kell túlóráznom, péntekente én mehetek érte, és ez nekem a hét nagy-nagy öröme!!
Sokat mondókázik, énekelget, beszél, nagyon aranyos és édes dolgai vannak, már igazán nem is lehet pontokba szedni!
Sajnos a böli átka a takony, nem igazán tudom kikúrálni belőle, és mivel egész nap törölgetik az orrát tiszta piros meg az arca is délutánra, bár reggelre helyrehozom, de kezdődik előről az egész... na de ennek is egyszer vége lesz reméljük.
Most ennyi jut eszembe! Igyekszem hamarabb jönni :)
2010. október 16.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)