Életünk napjai...avagy inkább hónapjai :)

Hát már megint eltelt három hónap, hogy nem írtam, pedig akartam, de hááát mindig minden fontosabbnak bizonyult és a történések is csak gyűltek.

Hol is kezdjem...

2014.06.07- Bene ovis kirándulása

Melyre elvittük Dávidot is. Igazán jó kis családi nap volt, élveztük nagyon. Idén a Koloskavölgybe jártunk, és a Lóczy barlangot néztük meg. Dávid is jól érezte magát az ovisok körében, és ment mindenfele a nagyok után. Volt egy kis versenyzés és játék, melyet Bene nagyon élvezett.

Kirándulásról pár kép.

 

 

Ezek után már nem sokat ment Bene oviba, a költözés miatt kivettük, utána pedig a bölcsi állt le, így egy hónapot nem mentek, és ez azóta is tart, egy hétre kerültek csak közösségbe, és azóta ismét itthon.

2014.07.14-18-ig tartó ovis bölcsis hét

Bene ekkor került be az új, átmeneti oviba, ami azért jó hosszú átmenet lesz, míg fel nem épül az új óvóda. Izgalmas volt ez a hét, tetszett neki az új közeg, szerencsére az óvó nénije nem volt szabin, és bár rajta kívül kettő kis csoporttársa volt csak a többi vendéggyerek, élvezte a hetet. Kicsit visszazökkent a megszokott életbe.

Dávidnak is izgalmas volt az a hét, mert amíg kicsit itthon voltam velük (sajnos nem eleget) leszoktattam a pelenkáról cirka 3 nap alatt.

Viszont újdonság volt neki pelus nélkül menni, az első reggel nem is indult valami fényesen, izgult nagyon. Ami abban mutatkozott meg, hogy reggel cirka 3 hét szobatisztaság és pelenka nélküliség után közölte, hogy a bölcsibe pelusba megy. Ebből nem igazán akart engedni, hiába volt a beszéd, a kérés az utasítás...de aztán valahogy mégis...a második nap már természetes volt, hogy nem kell a pelus.

Az első 2-3 hét itthon bili, de nagyon hamar átállt a wc használatára.

Egy kicsit róluk: 

Benedek: 

A nyár elég felszabadítóan hatott rá, kikerült a rendszerből. Ennek fényében:

• délutáni alvás mint olyan megszűnt (abban az egy hétben aludt amikor az oviban volt)
• ellenkezés, feleselés bárminemű kérésemre ami nem egyezik az ő gondolataival- ugye mondanom sem kell, h az esetek 99%-ban nem egyezik
• unalmukban egymás gyepálása, bár az utóbbi időben ez kicsit csökkent
• Mindezek mellett nagyon jó testvér, az esetek hatalmas százalékában enged Dávidnak, sokszor talál ki szerep játékokat amit együtt játszanak.
• Szeret telefonon játszani, leköti nagyon.
• Hiányzik neki Ákos barátja, ezért várja már az ovit.

Voltunk a kórházban is a szűkületét megnézetni, és ott is nagyon ügyesen kibírta a 2,5 óra várakozást. Hála isten 5 év után magunk mögött hagyhatjuk a kórházba járást, ez remélem marad is így!

19,4 kilónak mértem valamelyik nap és 116 cm körül mozog.

Dávid:  

Szinte mindenben megy Bene után, de sokszor megmutatkozik már a saját gondolata, tettei, amit Bene hol így, hol úgy vesz...élvezi h Dávid megy utána és meglepődik ha saját elképzelései vannak az öcsinek...ilyenkor vagy beszáll ő is v elvonul duzzogva h nem az lett amit Ő akart.

Dávid még mindig nagy mókamester, lazán veszi az élet dolgait, hisztis, de amikor túllép a sérelmén már megint vigyorog feledve ami volt. Született optimista. Hatalmas szövegláda, és nagyon választékosan beszél.

A szobatisztaság is egyértelmű volt számára, az első egy-két nap feszengett csak, illetve néha a pisilés az utcán probléma számára, de sosem pisil be, akkor addig tartogatja míg el nem jön az ideje.

Akaratát nagyon tudja érvényesíteni, dolgozom rajta, hogy ennek ne mindig Bene igya meg a levét.

A bölcsit szereti, őt is imádják ott.

Imádja a triciklit, amennyire Bene alig használta, ő szinte mindig azt választja ha megyünk valahova.

Nagyon szereti a gyümölcsöket, szinte mindet megeszi. Még mindig nem túl válogatós és elég türelmes is. Egyedül öltözik és a szandált, a befűzőst is, egyedül veszi fel már rég.

Szeretnek menni mamákhoz, de csak meghatározott napra. Mindíg szívesen jönnek aztán haza.

15 kiló körül van, inkább több, és olyan 96-97 cm

2014.07.28-07.31ig nyaralás Szilvásváradon:

 

Féltem az út hosszúságától, de jól viselték, és Dávid is ügyesen szólt mikor pisilnie kellett. A szállás nagyon jó volt, a hely csodás. Elmentünk a Fátyol-vízeséshez erdei vasúttal, nagyon élvezték. Onnan kb két óra volt lefelé az út, amit ügyesen megtettek. A tanösvényeket Bene nagyon élvezte, mindent megszakértett.

Az idő is kegyes volt hozzánk ha esett is azt nem igazán érzékeltük, vagy pont a szálláson voltunk. Mini játszótérrel is rendelkezett a hely, így esténként ott volt pihi.

Az ebédeket egész jól kiválasztották és megették, bár tudjuk Bene türelme mekkora (egyenlő a nullával) amikor az italrendelést felvették ő már azt kérdezte mikor hozzák a még ki sem választott kaját :)

Az esték minden nap 9-re véget értek, elfáradtak, bár hozzáteszem, itthon is alszanak minden nap 9 körül már.

Hazafelé megálltunk Egerben, ami a fiúknak is tetszett.

Budapesten egy mekis ebéd is belefért, ami szintén nagy szám volt :)
Amióta hazaértünk sokszor játszanak vonatosat és utaznak Szilvásváradra :)

Képek:

Szállás:

 

 Szalajka völgy:

 

 

Szilvásvárad:

Hazafelé: 

 

Fiúk, mindenféle...

Hát megint rég írtam, de ez már csak így lesz szerintem...

Olyan nagyok már, és annyi mindent tudnak, hogy ezt nagyon leírni sem lehet...

Dávidka lassan halad a szobatisztaság felé, de inkább lassan mint gyorsan...mivel őt nem ösztönzi holmi dícséret, ezért vele nehezebb dolgom lesz...Ő az a fajta, hogy majd ha Ő úgy akarja.
Fejben teljesen érett rá...szól ha pisilni vagy kakilnia kell,de ennyi...április 28-án belekakilt a wc-be,de annyira sírt utána, hogy hiába volt a örömködés és a sok dicséret, többet nem volt rá hajlandó. Úgy élte meg mint amikor a vízbe kakil véletlen...szóval majd alakul ez is, erőltetni tuti nem fogom!

Dávid akárhol megjelenik kivívja az emberek csodálatát, egyszerűen imádják, olyan jellem, olyan szöveggel...ezt nem tudom másképp leírni.
Állandóan utánozza mindenben Benét, viszont rengetegszer vonul el maga játszani, kitalálni magának dolgokat, ha Bene ezt hagyja neki, mert ugye az is baj ha a nyomában van de az is ha hirtelen nem követi mindenhova :)

96 cm és 14,5 kiló.

Bene nagyon szeret oviba járni, fontosak a barátai, azt hiszem most már teljesen ott van az oviba...
Ő még mindig a megfontoltság az utánagondolás, a megmagyarázás, a jövő tudása és eltervezése, ezek még mind mind alaptulajdonságok nála...
Sokat enged Dávidnak, még ha ez egy-két összeugrás után is történik meg és mindig szem előtt tartja hogy Dávid is részese legye a dolgoknak, ha valami miatt nem, akkor azon van, hogy hogyan is kárpótolhatja.

Rengeteget játszanak együtt, sok sok szerepjátékot. Mindegyiknek van Spár albuma, Bene azt is tudja fejből neki és Dávidnak melyik van avagy nincs meg, az oviba cserélgeti és mindig gondol Dávidra is, és még beragasztani, megkeresni is segít neki.
Ha nem velem vannak, hanem mamáknál, segít nekik is, anyu mesélte múltkor, hogy Dávid beduzzogott a városba, nem akart menni, hiába könyörögtek neki (aki volt kicsit több időt eme gyermekemmel tudja h elég pukkancs tud lenni)..erre Bene elment Dávid után, súgott neki valamit kézen fogta és mentek.
Benedek mindemellett belépett a feleselős kiabálós korszakba, sokszor elönti a méreg és akkor aztán ész nélkül kiabál, felesel, vagdalózik...gondolom kinövi, aztán kamaszkorban már ész is társul hozzá nem csak esztelen vagdalózás :):)
Sok minden foglalkoztatja már, pl. hogy pár szál pelyhedző szörpihét talált a kezén, lábán, mondtuk neki, h hát igen már nagyfiú lesz lassan...múltkor már érezni vélte, hogy az arcán is nőtt szőr...természetesen ilyenkor Dávidnak is...ki nem maradhat :)

Ezenkívül a fogváltás is foglalkoztatja, szerinte mindjárt kiesik már egy foga...

116 cm és 18,7 kiló.

Megjártuk Kecskemétet is, nagyon szuper volt, és ott mindig jó az idő is!! :)
Fiúk mindegyik nap nagyon kifáradtak, rengeteg volt az izgalom és a csinálnivaló!

Még sok sok mindent lehetne írni, hisz annyi örömet és persze bosszúságot adnak az embernek!!

Anyák napjára kaptam egy cserepes virágot, szerdán ugye, egy verset és valamit borítékba, amit el kell majd mondania...közölte, hogy a virágot nem ő csinálta nehogy azt higgyem, és csak vasárnapig kell locsolni, utána nem tudja mi lesz vele...:)
Pár kép, Zoltánékkal ment a bohóckodás, de szuper képek lettek...Dávid minden hülyeségre vevő :D:D 

Annyira aranyosak

Már rég írtam, majd fogok...de ezt mindenképp fel akartam tenni. Bene eljátszotta itthon Dáviddal az évzárót, szerintem haláli, és Dávid annyira alkalmazkodott, hogy hihetetlen!

Hol volt hol nem volt

Hát mostanság inkább jellemez a „hol nem volt” kijelentés, és ezer meg egymillió bocsi, főleg magamtól, mert így egy csomó minden ki fog maradni a feljegyzésemből, amit már elfelejtettem, vagy csak most épp nem jut eszembe…aztán persze mindenkitől aki olvassa…

Hol is kezdjem atyaég…

Először is, lement Bene szülinapja, szuper volt szerintem, jól sikerült. Előtte nap mamánál aludtak, mi meg felkészültünk rá, délelőtt vásárlás meg miegymás, aztán délutánra, 4 órára voltak hivatalosak a kis barátai, hazahoztuk Benét, amint elaludt Dávid elment érte Ákos.

Együtt terítettünk meg , Ő rakta ki a kellékeket, tányérokat, pezsis poharakat, rágcsát, pezsgőt (szigorúan gyerek). Apa felfújta a lufikat, olyat vettem neki amin 5-ösök vannak.

A tortája vakondtúrás torta volt, ezt kérte, és vettem rá pókember marcipánt és egy 5-ös csillagszórót. Előtte héten osztottuk ki a meghívókat, sajnos Levikének csak aznap tudtam elküldeni, ez bántott nagyon, nem sült el jól…Bene nagyon várta a fiúkat, Levit, Dominikot és Ákost a legjobban a kis barátját!

Kicsit izgultunk, mert már mindenki megjött csak Ákoska nem de ők is hamar befutottak, és minden nagyon szuperul sikerült.

Kapott Bene egy dinó tojást amit vízbe kellett tenni és kikel…ez nagy izgalomba tartotta a két fiút egy hétig, minden reggel felkelés után és ha hazajöttek valahonnan első útjuk hozzá vezetett hol is tart…

 

Kaptak még minden félét, színezőt miegymást, Dávid is kapott elmaradt névnapi ajit meg kinder tojit, nyalókát, mindenki gondolt azért rá is.  Dávid a buli végére érkezett meg amúgy, de nem is tartom bajnak, Bene szülinapját most szupernek terveztem, csak az Ő napjának, tavaly Dávid pont akkorra lett bárányhimlős, nem arról szólt igazán… És tervem sikerült, nagyon jól érezte magát és szerintem mindenki!

Előtte Aliz is járt fenn nálunk Ferikével, az is jó volt, bár Dávid eléggé terrorizálta Ferikét, hogy mivel játszhat, leginkább semmivel, ettől eltekintve jó volt.

Bene státusza: mindent megcsinált amit kértek tőle, mindenre válaszolt, rajzolt embert, kellően elcsodálkozott a védőnő kérdésén, hogy ő kisfiú e vagy kislány, elmesélte bőszen miket játszik és kivel az oviban…

Utána jól meglepte a védőnőt, hogy amíg öltöztünk elmondta az összes állatot amit a falon látott kirakva, meg volt lepődve, hogy mennyire ismeri őket…hajaj ha tudná…

113 cm és 18,1 kg volt akkor.

Oviban januárban szólt az óvónéni a szülői végén, hogy Bene még mindig nem nagyon kommunikál velük, de hallja h okos meg miegymás ahogy beszél a többi gyerekkel…de ha ez jövőre nem változik mennie kell nevelésibe. Hazamentem, Bene egyből kérdezte mi volt a szülőin, nagyon érdekli mindig. Elmondtam neki, h nagyon dícsérték, de…és megbeszéltük hogy akkor jobban kéne erősíteni a válaszolgatást stb…aztán mondta Éva néni vmelyik nap h talán mintha…

Most éppenséggel jó periódust élünk, ez kb havonta változik, volt, hogy nem nagyon viselték el egymást, mindig valamelyiknek baja volt a másikkal, de most lekopogom nagyon cukkerek együtt, játszanak, Bene segít Dávidnak mindenben, meghallgatja aranyosak.

Bene elvan az oviban ettől függetlenül nagyon várja mindig a hétvégét, a szüneteket. Volt nekik nem kevés, az alapvető nevelés nélküli munkanapokon kívül még voltak betegek is, ami mindig nem kis logisztikázást igényel részünkről, kitalálni hova, mikor, hogyan, cucc hozzá stb., nem könnyű. Természetesen IGEN tisztában vagyok vele h örüljek, hogy van aki vigyáz rájuk, hogy itt vannak a nagyszülők, igen-igen örülök…de ettől még nem könnyű… és nekik sem, mert első nap sláger sőt még talán a másodikon is. Nyom a latba, hogy nem kell menni oviba-bölcsibe…DE ettől még megviseli őket, és kb már két nap után nagyon jönnének haza, még ha nem is mondják ki. Bene szokta mondani, hogy nem mondta meg papának, h jönne haza, gondolom, hogy ne essen neki rosszul. Azt mondta inkább becsapta a papát. Nem is tudom hogy lesz majd a nyári szünet nem lesz könnyű senkinek azt hiszem…

Dávid nagyon szereti a bölcsit, szívesen megy, természetesen mikor valamiért nem megy nem kell kétszer mondani neki, hogy szünet, szívesen marad otthon vagy  mamáknál. Bölcsiben imádják, nagyon szeretik.

Nagyon szépen és viccesen beszél, nagyon muris dolgai vannak, kis figura matyi. Még mindig nehezen barátkozik ha hirtelen jön hozzánk valaki v ilyesmi de ki lehet várni nála, h megjöjjön a kedve.

Még mindig kis mormota, jó evő, bár most volt két vasárnap is mikor otthon voltunk és nem aludt délután…baja nem volt tőle, és nagyon korán sem aludt el fél 9 volt a minimum, de jobb szeretem ha még alszik…még néha Bene is alszik. Oviba még mindig, otthon és mamáknál már kevésbé.

Sikerült Dominik drágaságos mamájának segítségével megkapniuk a híres Angly Births madarakból egyet-egyet. Választhattak képről , mi meg ahogy tudtuk megvettük és ehhez-ahhoz kötve megkapták.

Oviban volt egy kis gubanc, mert most mindenki viszi nagy sláger, és hát egy kis időre eltűnt a madár a látóterünkből, de meglett és ez a lényeg, ezt most itt nem részletezem, nem illő dolgokat írnék.

Esténként alvás helyett megy a sötétben a duma party… a múlt héten bekerült dédi a kórházba (infarktus) és most lekerült a szívkórházba Füredre. E kapcsán Bene gondolkozott, kérdezett:

Bene: mi az a szívkórház?

Én: ott ahol vigyáznak a dédi szívére h ne álljon meg, mert ha megáll meghal, elmegy.

Bene: nem is tudtam h ha valakinek megáll a szíve az meghal. és akkor Te sírni fogsz anya? nem akarom, hogy sírj…különben is nagylány vagy már nem sírhatsz!

Dávid: és a dédi hogy ment a kórházba szánkóval??

Bene: jajj Dávid Te olyanokat találsz ki mindig!!!

És valóban…mióta szánkózott mindenki azzal jár :D

Hát ilyesmi megbeszélések folynak a sötétben. Többek közt olyan is volt, hogy Bene hallotta mikor őt általában hozzám Dávidot apjához hasonlítjuk természetileg…

Mondja a sötétben: Én félek

Dávid: Én is félek!

Csönd…Bene megszólal: Dávid Te nem félhetsz, te apád fia vagy, és apa nem fél!!

E kapcsán valamelyik nap is tett felfedezést Bene, miszerint Ő szereti a chipset, és apa is szereti, anya nem szereti, tehát megállapítása: „Én apád fia is vagyok, mert szeretem a chipset mint apa!”

Tegnap Bene mondja hogy talált egy cérnát, ilyen madzag féle…hozta az oviból, de megunta, mondja nekem, hogy már nem kell neki és eldobja majd ha találunk kukát…aztán mentünk egy ideje kuka még sehol, kiakadt, h mikor lesz már valahol kuka. Mondom ott van mindjárt nem messze…erre h az nem az oda nem dobhatja (szelektív volt) mert egyik kukán sincs cérna rajzolva, h bedobhatná :D:D:D

Egyik  este Dávid mondja Benének (fürdőbe voltam de hallottam), „leveszem a zoknimat Bene, adsz másikat?” Bene ment, adott neki egy másikat, kérdezte is tőle, hogy ez jó lesz? Dávid nyugtázta h jó…(nem éri fel csak Bene)

Beérek a szobába, míg adom rá az új zoknit kérdezem tőle, Dávid, miért vetted le a másik zoknit? Mire Ő: hát mert szürke volt…hmmm…másik zokniba megy egy kört, jön vissza, közli nem jó ez a zokni, ez is szürke!! (valóban az volt)

Bene ad neki egy kéket…mondja: „tessék Dodó de mi bajod a szürke zoknikkal? Mire Dávid: hát-hát nem tudom!

A kék jó volt egész estére :D

Készülünk a farsangra is. Bene eredeti elképzelése a pókember volt. De az óvónéni mondta nekik, hogy jobb szeretné, ha vmi kis állatka v valami aranyos vmi lenne mindenki. Persze senki nem vette magára, kivétel az én gyerekem…Hazajött közölte nem lesz az, inkább BORZ lesz…igen jól olvassa mindenki…hát köszi… Ok hát gondoltam megpróbálom összeszedni hozzá a dolgokat és megvarrni…de hozzáteszem nem lett volna olcsó a kinézete meg hát…Apa vállalta a nagy részét, miszerint közölte nem fürdeti a gyereket két napig h büdös legyen.

Na de aztán mikor elindultam vmit kezdeni magammal, venni hozzá dolgokat egy bizibe találtam egy szuper jelmezt Benének ami hordható számára és kényelmes és nem túl csiribiri…Bene nem szereti a nagy cécót és figyelmet…úh megvettem, és megdumáltuk h az lesz szerencsére tetszett neki, ha nem így lett volna akkor megcsináltam volna a borzot…

Dávidnak ugyanakkor ugyanott vettem egy pók jelmezt, hogy ne legyen otthon sírás-rívás h neki nincs mibe beöltözni.

Dávidka múltkor és előtte is belekakilt a vízbe fürdésnél… ezt, bár nem úgy álltunk a dologhoz, h baj lenne, nem jól élte és jó egy hónapig állva fürdött nem ült bele, vagy egyből kijött h lemostam, vagy állva játszadozott vagy fél órát… de szerencsére ezen túlestünk a hétre, úgyhogy van pancsi ezerrel.

Bene nagyon várja már, hogy Dávid is menjen a csoportjába, igaz ez még odébb van, (jan. 1-től) de most, hogy másoknak is ment tesója már be van zsongva…meg amúgy is, mindig kérdezi mikor járhat már oda Dávid. Hát én is várom, hogy ne két fele kelljen menni.

Szépen mondja az oviban tanult verseket, Dávid meg mondja utána és ami rész tetszik neki, azt ismételgeti.

A hétköznapok menetébe jól belerázódtunk már, a gyerekek veszik a váltott hét okozta változásokat is (egyik hét délelőttös, másik hét délutános apa), sok-sok lóti-futival jár az egész, de azt hiszem jól vesszük az akadályokat.

Még egy aranyos történet! Tegnap este ülnek a szobába,  a következő párbeszéd zajlik.

Bene: Dodó Te mi leszel ha nagy leszel?

Dávid: Háát, ekkkora nagy! (és mutatja a kis kezével és ágaskodik felfelé.

Bene: jajj Dodó nem így gondoltam, hanem mit fogsz dolgozni, várj elmondom mikből lehet választani: tűzoltó, buszos, újságárus, mentős, rendőr, boltos, doktor.

Dávid: Én doktornéni leszek

Bene: jó akkor én meg tűzoltó. És ha eltelt egy kis idő akkor mik legyünk? Én utána rendőr leszek, és ha eltelt még idő akkor buszos…

na és így végig sorolta az összes foglalkozást ami szerinte lehet az ember ha nagy lesz, és a végén még hozzácsapta, hogy mindezek után Batman és Szupermen is lesz.

Vasárnapok mostanság együtt itthon, főzök, fiúk meg terítenek, nagyon élvezik és én is! Aznap tuti itthon vagyok, mostanság sokat dolgozom :(

Most nagy hirtelen ennyi jut eszembe, még jövök, igyekszem előbb. Mindig ezt írom, de ilyenkor úgy is gondolom :D