Azonban a jövőben szeretném ismét rendszeresen írni, hogy megmaradjanak a fontos pillanatok.
Személy szerint rengetegszer olvasom vissza a régebbi bejegyzéseim, jókat derülök és nosztalgiázom rajta.
A fiúk rengeteget változtak, nőttek, imádom őket minden rosszcsontságukkal együtt.
És igen...az egy év kihagyás talán legnagyobb híre Emma kis családunk új, immár 5 hónapos tagja, aki kis hercegnő a családi körben.
Sokan kérdezik, hogy mennyivel másabb mint a fiúk?, meg hogy ugye milyen jó hogy lány. Én a "másságát" jelenleg a környezet reakcióján látom. Sokkal nagyobb ovációnak örvend. Na meg persze a ruhákon :)
Igazából nem tudom hol kezdhetném, folytathatnám így egy év után, hisz nem igazán tudnám leírni a sok sok történést, pillanatot, szösszenetet...de írok minden gyerkőcről egy kicsit a jövőben meg talán sikerül rendszeressé tenni a bejegyzéseket.
Ben:
6,5 éves nagyfiú már.
Kapott még egy évet a játék a móka és a "gondtalan" ovis életből. Élvezi, szeret járni nagyon. 3. éve amit az oviban tölt, nagy rutinja van már ami neki lételem.
Élvezi az új óvódát is, amit szépen újjáépítettek.
Idén -eddigi terveim szerint- járni fog focira, és sakkra, ez nem tudom hány alkalom lesz, fizetős is.
Ebben jelentős szerepe van Dominiknak, ha ő nem megy szerintem Bene sem...jóég annyi érvet és ellenérvet amit felhozott csak arra a mondatomra, hogy "Bene nincs kedved focira járni?"
Pfff nem is részletezem aki ismeri Benust tudja, biztonsági zónában létezik csak.
Most egy kis időre, pontosabban a nyárra hanyagoltuk a megoldó füzetes foglalkozások számát.
Most ismét elővettük, egy teljesen újfajtát rendeltem neki az oviba nem azt amit már két éve nyomtunk. Természetesen nem kis felháborodására, de majd megszokja h most ez van.
Nem bírja a változtatást. Ezirányú felháborodását abban élte ki, hogy elvette amit Dávidnak rendeltem, hogy azt oldja meg, kb 3 éveseknek szóló, na jó lehet 4. Bár Dávid lelkét nem hatotta meg, mert míg Bene amint kap egy ilyen füzetet le sem teszi amíg nincs kész, Dávid közölte velem, hogy "ja majd egyszer megcsinálom", ha akarom...
A memóriája még mindig nagyon szuper, az enyém három gyerek dolgaival egyre hanyatlik. :D
Dávidot istápolja, sokszor besokall tőle, de azért nagyon jó testvérek, és még mindig képes engedni neki.
Bár ez sok beszédembe tellik, mert igazán nem bírom ha felesleges dolgot nem hagy rá. Márpedig sokszor mint a szajkó csak ismétli neki amitől Dávid a plafonon.
Számokat, a több számjegyűeket is nagyon jól felismeri, mondja. A felnőttek párbeszédeit egyre pontosabban mondja vissza, amit jártában keltében hall.
Kezdi manipulálni az embereket, hogy a saját malmára hajtja a vizet, ez főként mamáknál való bepróbálkozás. Illetve hazatérve nálam próbálkozik, h mert a mamánál... de hát ez nálam halottnak a csók...:)
Ha valamit szeretne márpedig ez elég sok mindenre kiterjed, nagyon akaratos, kitartó, bár a kitartása nem abban nyílvánul meg, hogy mindent megtesz érte, hogy megkapja, csak egy dolgot: tutul amíg rá nem bólintasz!. Mivel én nem szoktam ezért elég hosszúra nyúlnak a csatáink.
A nyár eseménye, hogy emeletes ágyat kaptak és külön fiús szobát nem volt teljesen zökkenőmentes, az éjjelekre rányomta a bélyeget, de azt hiszem ebből kilábaltunk. Kivételek még vannak, és a Los Angeles utcáit megszégyenítő fényáradat még kell nekik, de alakul ez :)
Nagyon szeret mesét nézni, vannak kedvencei is. Még mindig szereti az állatos dolgokat, de azért már nem az a mánia szinten.
A kétkeréken való biciklizést is kipipáltuk a tavasszal, nagyon ügyes, és nagyon vagányan nyomja már mindenféle figurát beépítve, de többször előszedi a rollert is.
Nyáron párszor lejutottunk a Balatonra, nagyon élvezi a vizet, ugrál benne figurázik, nagyon felszabadult.
Úszni tanulni idén sem szeretett volna így marad az iskolából való úszni járás, én nem bánom, mindent a maga idejében. Erre a dologra is legalább 8 ellenérve volt :D
Sokat felesel már, sokszor nagyon szemtelen is. De kereteken belül, mivel nem engedek ennek teret.
Természetesen vannak rosszabb napjaik, akkor ha összefognak, egymást erősítve nagyon kriminálisak tudnak lenni, de a végén mindig jön a bújás, a ne haragudj anya és a nagy megbánás...
Rajzolást is abbahagyta most a nyáron, ovi vége felé már egész ügyesen rajzolt.
Logopédiára sem kell járnia már idén.
Még mindig csak két foga esett ki, az alsó kettő, ami már ki is nőtt oly rég volt, valamikor április elején, emlékeim szerint. Viszont a felső fogai is vagy mozognak már vagy készülnek, mert nem rág velük, fájlalja.
A Deák iskola látogatása megtörtént, Bene lett az óvóda 2dik leggyorsabb futója, amire mindannyian nagyon büszkék vagyunk.
Az oviban "idén" szerzett magabiztosságát itthon is kamatoztatja, Dávidon...hát nem kis veszekedéseket kreálva. Nem győzök rendet tenni köztük.
Viszont -bár régebben többször- most is sokszor segít mikor Dáviddal nem bírok meggyőzés terén.
Valamelyik reggel nem akarta felvenni Dodó azt a cipőt amit vettünk neki. Erre Bene besegített, hogy " Dodó! Én még nem is láttam a lábadon, légyszi vedd fel had nézzem meg!"
Más kérdés h öccse válasza annyi volt, "h majd egyszer meglátod ha lesz kedvem felvenni!"
Még írhatnék de majd a jövőbeli bejegyzések kapcsán.
Dávid:
Lassan 4 éves nagyfiú már.
Hihetetlen akaraterő jellemzi, ez minden téren elmondható róla. Ahogy az akaratát érvényesíti arra is, és a Benéhez való felzárkózásában egyaránt.
Szinte mindent akar amit Bene, nem nyugszik amíg legalább meg nem próbálja.
Embertpróbáló természete van, de ugyanakkor imádnivaló ahogy mindig első az, hogy Bene mit gondol mit mond arra amit tesz, az, hogy csak úgy odajön, és közli, hogy nagyon szeretlek anya, az, hogy a testvéreit is imádja, bújik hozzájuk, becézgeti őket, Benét nem mert Ő nem vevő rá, de Emmát rendszeresen megimádja, az, hogy ha kapnak valamit mindig Bene választ elsőre, neki jó a maradék is, az ahogy túllép a sérelmeken, és még sorolhatnám.
Fájdalom tűrése és higgadsága kiváló.
Nyáron sajnos megismerkedtünk a fogdoktornénivel, a mi Dávidunk nem egy lukas fog birtokosa...egy jelent most még problémát egyenlőre.
Ha nem piszkálom ki a fogából a kaját huzamosabb ideig belemegy a lukba és ettől gyullad dagad neki, de szerencsére most rendszeresítettük a fogpiszkálást, megvagyunk e téren. De ez is egy folyamat volt sok fájdalommal amit nagyon jól viselt. Sokszor észreveszem, hogy ilyen-olyan ételt nem eszik meg már, mert tudja nem jó a fogának. Ez szomorú, hogy ilyen korán erre jut, de azért sokszor győz a gyomra, Ő mindenevő.
Egyszer egy hálós mászóka legtetejére felmászott. Rászállt egy darázs az arcára a szája mellé. Mozdulatlan maradt mert tanítottam neki hogy ne hadonásszon ilyenkor de mint tudjuk azért ezt még egy felnőtt sem tartja be. Épp ezért lepergett előttem h kalimpál megbillen leesik onnan fentről és megcsípi a darázs stb.
De Ő nem mozdult. Nagyon büszke vagyok rá!!!
Az ovit januárban kezdte, egész gyorsan beszokott. Csak úgy mint Bene egyből egész napra maradt. Ügyes volt az oviban végig, persze az itthon nyüszi, hiszti és társai jelentkeztek, az elején nehéz is volt, hogy Bene is türelemmel legyen hozzá, hogy ne fusson egyből a nagyokhoz, várja meg ilyenek.
Azt nem tagadom, hogy most szeptembertől, hogy elmentek a nagyok sokkal jobb kedvel megy, de ügyes volt azért az előző nevelési évben is.
Az óvónénik mindig dícsérik őket, a levezetés mindig itthon jön. De ezt nem bánom, és jó ez így.
Egy hete megtanult két keréken menni, eszméletlen a hozzáállása a dolgokhoz.
Múltkor mikor bicajoztak mondtam nekik, hogy nem sok idő és Emma is itt motorozik utánatok, hogy várjátok meg...erre Dávid megszólal, hogy anya én mindig meg fogom őt várni!
És ezt én el is hiszem neki! Ő ilyen!
Emma:
Hát Ő a legkisebb porontyunk, 5 hónapos, közel 7 kiló és kb 66 cm. A napokban hasra fordult a kisasszony, ami eddig ugyancsak derogált neki. A visszafordulás is sikerül már neki.
Rengeteget beszél, a fiúkat imádja nézni, sokat kurjongat nekik ha ők rohangálnak vagy ugrálnak.
Dáviddal szoros a kapcsolata köszönhető annak, hogy Dávid egy percre nem hagyja magára.
Mondtam is hogy az anya fix pont után neki Dávid a megnyugvási pont :D
Mindent jó alaposan megszemlél, és mindenkire mosolyog.
Nyugodt babának mondanám, babakocsiban is elfogadja hogy ha benn kell lennie, max mérgében elalszik.
Ez alól néha kivétel ha apa is ott van, mert ő elég hamar kiveszi mert hát ugye "szenved".
Szeret fürcsizni, de azt is komótosan teszi, elég lusta inkább szemlélődő. Szeret ölben lenni nézegetni az embereket, hallgatni őket.
Mostanában nem nagyon van el, valószínű a foga is ludas, de ha leteszem már reklamál. Azért egy idő után van h beletörődik, de a másik véglet a keserves sírás.
Próbál kúszni mászni persze még csak szenvedés neki, de pörög-forog úgy közlekedik.
Rengeteg haja van, fülbevalót pedig 5 hetesen kapott, mely előtt és után aludt, közben persze nagyon sírt.
Almát már kóstolt, eszegeti, mondjuk így. A gyomra szerintem még nem teljesen érett rá.
Fiúk örültködéseire kacag, nagyokat nevet, mosolyog.
Remélem a bejegyzéseim rendszeresülnek mint rég, visszanézve a közel 6 évet hááát jó sok bejegyzés született már itt.
