2016 második fele rohamléptekben

Hát nem szépítek...valahogy nem jutok ide, hogy írjak. Pedig sokat gondolok rá..talán egyszer ez egy síkba kerül.

Emma szülinapja után hamar itt lett a nyár, a szünet. Sok program volt nyáron, Iharosberény, Kecskemét, Budapest, Balaton, Dávidnak Dobogómajor Anyuval egy hét. Ez belenyúlt szeptember első hetébe.
Budapesten Tesóméknál vendégeskedtünk, szuper programokkal. Hajózás MomPark játszótér állatkert. Nagyon jó volt.

Kecskemét, a mindig szuper hely, gyerekkorom óta imádom!

 Közben azért ott lebegett előttem, előttünk, hogy elsőszülöttünk suliba megy jajj csak meglegyen mindene, minden jó legyen nagy változás nagy izgalom!
Ahányszor lejutottunk, lejutottak a balcsira nagyon élvezték, Bene már nagyon fesztelen Dávidban még van félsz de élvezik. Emma...hát ő mikor hogy viszonyult a magyar tenger közelségéhez :) összességében tetszett neki.

Miutàn rohamléptek a cím nem taglalom és fejtem ki jobban, szuper nyár volt tele sűrű napokkal.
Szeptember az iskolakezdés hava. Óriási izgalom övezte! Most ennyi idő távlatából elmondhatom már hogy minden nagyon jól alakult. Ha ezt szeptemberben írom rengeteg kétely kétségek öröm bánat nehézség övezné irományom. Minden válzozás nehézséggel jár. De az osztály nagyon jó, kevesen, 14en vannak, tanító nénik nagyon kedvesek szimpatikusak. Tanulás jól megy Benének, matekból külön dícsérik logikáját. Olvas már. Nyílván van ami nem megy zökkenőmentesen vagy szépen és kitűnően de a lényeg, hogy szereti ügyes és jóval több a sikerélménye mint az hogy nem.
Dávid is megkezdte a Bene nélküli életét oviban.
Sok minden tőle nem szivárog ki éli napjait kb 5 perc alatt letudja a sztorizgatást ami nem azt jelenti h értem is aztán kész...vele sem volt könnyű az "évkezdés". Meg kellett szoknia azt h nem látja Bene egy napját ezáltal nem tudja megugrani amit Bene tesz egy nap. Eddig ez nem így volt ha tudott felzárkózott nem számítva h három évvel kisebb. Ezt nehezen fogadta el próbálta felfogni Bene szóáradatából annak egy napját a suliban de miután erre esélye se volt a tehetetlenség haragban csapott le. Soksok hazajövetel volt nehéz, többet mentünk visszafele mint előre de lassan lassan helyretért minden. Mára ez lecsitult. Nagyon felnéz Benére, élvezi az iskola közegét azt hogy tudja az osztálytársak nevét, hogy neki is küldenek eztazt...persze így is vannak nehéz napok de már nem hétfőtől péntekig.
Szépen színez ügyes az alkotásos dolgokban.
Már nem feltétlen választja mindenben ugyanazt mint Bene. Teret enged sajat ízlésének ami homlokegyenest más. Nagyon ügyes abban, hogy a szavak első betűjét megnevezi, tanulgatja betűket számokat.
Őszi szünetben ismét utaztunk Iharosberénybe pár napra, nagy kedvenc! Mamikám mosolyog fenn az biztos!

 

November Dávid 5. szülinapja. Tarthatott barátos bulit ami kicsit nehezen jött össze...sajnos őszi szünet óta a calici vírus határozta meg Veszprémet.

Első nekifutásra nem jött össze de sebaj lehívtuk mamát papát köszöntés buli!
Második nekifutás...majdnem fuccs de aztán mégsem 3ból 2 barát itt!! Jól sikerült nagy volt a boldogság. Az a nap ugyan nem az én napom volt de a lényeg a gyerekem öröme!
A calici lightosan de elérte Emmát Dávidot. Nem durván de több nap volt a regenerálódás. Bene utánuk két nap itthon fej-hasfájás. Gyorsan túl rajta.
Mondanom sem kell, hogy a karácsonyi előkészületeim a nullával voltak egyenlőek.
Céges mikuláson is jártunk óriási öröm és izgalom a gyerekek részéről. Na az itthon kitett csizmák bele rajz a télapónak is nagy izgalom forrásai voltak. Reggel volt ám ujjongàs megnyugvás hogy télapó mégse látta hogy rosszak voltak.
Aztán fordultunk karàcsony felé....nagyon gyorsan eljött ahhoz képest mennyi időm volt rá, és el is illant jó hamar. Gyerekek óriási izgalommal kíváncsisággal várták. Minden reggel rituálé volt a kalendáriumból kievett csoki és a hány nap is van még letisztázása. Dávidnak nem sikerült mindig azt a napot kinyitni amit kell de Ben mindig kisegítette vhogy...
Idén nem a leggagyibb de nem is a legtutibb kalendáriumot vettük mert hogy is mondjam szépen...bazi drágák...és KETTŐ kell (és tudjuk h kb mindjárt 3)...na szóval visszatérve kb középkategória...hát nekem csúcshaláli volt az, hogy kiveszik a csokit első dolog megnézni mit ábrázol ok...gondolom mindenki kedvenc elfoglaltsága lenne korán reggel tiszta kómán szemcsi nélkül az arcába dugott kb 1cmx1cm csokifelületen kitalálni valy mi az...merthogy lévén gagyi ki se vehető...számomra...Ben megunta h "nem is tudom" a válasz ezért kb egy-két nap elpuskázott lehetőségem után rájöttek ketten vannak a témára.
Dávid ebben nem cicózik...v nem érdekli v "Bene mi van rajta?" hangzik el....na és Bene!!!Neki fontos...minden nap akkurátus vizslatás...persze hétfőtől péntekig nevezhetjük iskolába készülés helyetti időhúzásnak is...néha hallottam mit ábrázol szerinte! Jókat vigyorogtam...kedvencem...öreg néni aki rálépett vmire elcsúszott és pont feldobja a lábait....hahaha ja perszeeee
Na erről ennyit kicsit belemàsztam a témába..oda a rohamtempó.
Karácsony gyorsan eltelt mint mindig...a végére minden klappolt, minden jól sült el, gyártottam kajákat anyához is, sokat voltunk voltak ott gyerekek is 26tól.
Rengeteg ajándék került mindenhol a fa alà, anyánál rokonlátogatások is voltak, amikor tudtunk ott voltunk. Ani is meglátogatott minket nagyon jó volt, nagyon nagyon örültem. Anettéknál is jártunk, csodálatos karácsonyfájuk az égig ért, jó volt nagyon az ott töltött idő is.
Szilvesztert anyánál töltöttük, fiúk fogadkoztak, hogy reggelig fenn stb...hát Ben kb 1perccel Dávid fél órával éjfél előtt aludt el...jól bírták...dec 31 újra tábla. Emma beteg lett év végére de már kifele megyünk.

Még be se léptünk 2017be mikor újabb visszaszámlálás türelmetlenség miegymas Ben részéről...jan.6. szülinap!!

Ennek 3 napja és szuper jó volt. Meki aztán cuki. Az új Kokó cukrászda nagyon tetszett a fiúknak. A hideg ellenére nagyon élvezték a jövés-menést. Emma anyánál "bulizott" nagyon hideg volt h cibáljuk ide oda most gyógyul.

Anették is eljöttek köszönteni Benét és még én is megköszöntésre kerültem, ez úton is még egyszer köszönöm, a bizalmat is :D...

Gyerekek jól eljátszottak nagyon, kép nem készült lévén h a játék lényege h ne lássuk őket...

Mindent összevetve az év gyorsan elment mint mindegyik. Azt is elmondhatom h jó és tartalmas év volt, ami három gyerekkel valljuk be nem nehéz produkálni, hisz nincs olyan nap h ne kéne ezer és egy dolgot megugrani velük, értük.

Emmáról egy két szó, fejlődésről, csajsziról:

Neveket mondja, anya, apa, Bene, Dodó, Mama, Papa, Emma, és azt is próbálja ha ezen felül kérdezünk, mondunk neki szavakat. Mondata: De dúrva...
Zsivány csajszi, két fiú közt lévén, első dolga a "verekedés" autózás, véletlen sem a babázás, bár néha eltéved afelé, de aztán győz a másik énje...
Ügyesen megért mindent, ha akarja csinálja is, olvas ahogy Bene, betűket mondogat és mereven nézi a papírt, akár van rajta valami akár nincs...
Iszik pohárból, mandarinmániás, mindenfélét megkóstol, degeszre semmivel nem eszi magát, még szopizik.
Mesét nem néz csak zenecsatornát, kedvenc számai is vannak. Nem is kevés...
Kb 11 kiló centit nem tudom, de 80 felett az tuti.
Szeret konyharuhával szaladgálni oly módon, hogy nekem egy se legyen a konyhába ha kell.
Írok majd még róla bejegyzéseket, rengeteg kisebb dolga van, most hirtelen ennyi.

Azonban a mai napig beárnyékolja a felhőtlen örömet Apu elvesztése. A fent leírt élmények, kirándulások, szülinapok, karácsony mind mind nélküle, még mindig iszonyú fájdalom és űr övezi elvesztését....nagyon hiányzik.
És igen...leírtam...talán ez is egy lépés már...talán....

Sok sok kép lemaradt és talán beszámoló is ahogy a képeket elnézem...de most kezdésnek ennyi, aztán talán az idei év darabosabban sikerül lejegyzésre.

Emma

Napról napra mutat valami újat. Nagyon kis cuki.
Tegnap megszólította anyut h Mama és nyújtózott, hogy vegye fel.
Szavai még: anya, Dávid=Dáimmm, mámmá,hamm.
Tapsol, integet, kacarászik főleg ha más nevet.
Mindenre felmászik amire tud, autózik úgy, hogy tologatja az autót és berreg hozzá. Fiúkkal szeret nyüzsögni, mikor melyiket választja.
Labdázik. Induláskor cipöjét lábára teszi. Szárítóról a ruhákat teregetés közben, után leszedi...nem kedvencem ez a szokása.
Újabban talpon is mászik próbál kapaszkodás nélkül felegyenesedni, ágyon megy a dolog mert kilövi magát nem fél az eséstöl. Sokat esik le, el, nem mindig tanul belöle. Mindent a szájába vesz de tényleg! Résen kell lenni vele. Egyre többet lesi honnan lehet kipakolni. Térden csúszva is közlekedik.
Tálakba ki be pakol, ha valamit szeretne mutatja, kifejezi. Ha főzök elmolyol a lábam alatt egy ideig amíg ki és szét nem pakol mindent. Persze türelme véges. Babakocsiban sokáig bírja. Reggel fél 8-kor indultunk ma fél11-re értünk haza és végig kocsiba volt. Bár unalmában aludt is kicsit :)
Összességében kis elevengombóc.

Idei év összeszedve

Hàt megint kicsit elhanyagoltam a blogolàst, de egyszer biztos eljutok arra a szintre h ismét rendszeres bejegyzések születnek. Bàr ahogy visszaolvastam az elözöt, ebben is van vmi jó h összeszedve írom le a gondolataim, történeteink.
Kicsit azért visszakacsintok a decemberre. A karàcsony csalàdiasan telt, mindenhol voltunk, rengeteg ajàndék volt a végeredmény. Fiúk nagyon élvezték. Szilveszter, fogadalmak, fennmaradnak éjfélig... Hàt... Ismét nem sikerült. 😀
Kicsit gyerköcökröl:
Ben:
Jövö héten ballag az óvódàból. Szinte hihetetlen! Nagyfiú nagyon màr. Még mindig imàdja a megoldó füzeteket feladvànyokat. Múltkoriban eltünt a szobàban. Keresem mit csinàl mert jó rég nem làttam, hàt az újsàgban lévö keresztrejtvényböl a gyerekeknek valót megoldotta magàtól az összeset. Persze amihez nem kellett az íràs, olvasàs tudomànya. Még mindig elöre tervezös, fontos tudnia mi hogy lesz és miért. Dàviddal hol így van hol úgy. De zömmel sokat jàtszanak együtt. Emmàt szereti piszkàlgatni, emelgetni, viszont gondolkozàs nélkül visít ha veszélyben a kitalàlt jàtéka Emmàtól. Mostanàban sokszor bújik hozzàm, szeretget. Anyàk napja alkalmàból kérdezték az óvónénik hogy ki mit szeret az anyukàjàban a legjobban. Benus azt mondta azt, hogy mindent megteszek értük, nekik.
6 fogtól szabadult màr meg.

Dàvidka:
Nagyon érzékeny lelkületü kiskrapek tele màsokra odafigyelés, törödés képességével. Kis pukkancsbéka, de sokat vàltozott e téren is. Nàla ez a "dackorszak" làtvànyosabb mint anno Benénél volt. Ö magàba fortyogott amit szintén ki kellett bekkelni, nem kis dolgai voltak míg Dàvid kiadja magàból azt megy tovàbb még ha kö kövön nem marad akkor is.
Imàdja mindkét testvérét. Iszonyúan felnéz Benére, ha dícsérik Bent az oviba büszke rà, meséli h mi h volt. Ha vmi rossz éri Benét sír, félti. Mindig mindenbe elötérbe helyezi, gondol rà h minek örülne. Múltkor volt gumicukra, mondta h tegyem el mikor mentek mamàhoz mert hàtha délutàn Bene édességet enne és akkor ö ad neki. De még sorolhatnàm.  Persze ezek ellenére napi rendszerességgel megveri akàr unalmàban is. Emmàt minden percben leviziteli, figyel rá hülyéskedik neki. Persze fö a Bene de mindig jut ideje Emmuskàra is. Ha új ruha, cipö bàrmi kerül rà egyböl észreveszi dícséri. De pl múltkor engem is nézett. Kérdezem mit néz rajtam? Mire, hogy nézi milyen szép vagyok. Hàt megzaba!!
Mindig észreveszi bàrmi van Emma szàjàba, ugrik kiveszi, figyel le ne essen àgyról székröl bàrhonnan. Emmàval fürdik, mindig beül mellé.
Bene bicajàn nyomja 2 keréken, nagyon ügyes. Megtanulta hajtani is a hintàt.
Mindenevö még mindig. Oviban egyre vakmeröbb, elevenebb. Benne kisebb az "anya mit szól majd" fék, mint Benében. Oviban jàtszik lànyokkal is, bohóckodik nekik, nevetteti öket. Az egyik kislànynak Lilinek papírviràgot is vitt.
Mostanàban ovibajàràssal sincs gond szívesen megy.
Februàr 26-àn bekerültünk a kórhàzba megduzzadt nyirokcsomóval. Ez egy pénteki nap volt, keddig voltunk bent. Hàt...nem nosztalgiàzom rajta. Dodó kitüzte maga elé hogy nem sír. Nagyon nagy a türéshatàra. Branül betétel volt az elsö azt nehezen viselte. De gyógyszereket szó nélkül bevette, csinàlta amit mondtak, jött szó nélkül a vizsgàlatokra. Kis kaland volt neki kb. Fülészet volt kemény, egyik fülébe sok cucc volt, azon nagyon sírt, de utàna, se sehol, vérvételen se. Diagnózis: talàn a rossz fog.
Azóta voltunk fogàszat, kihúztàk neki, egy hös volt ott is de tényleg!

Emmuska:

Hàt ö aztàn kis zsivànysàg. Egy éves adatok: 73, 5 cm, 8930 gr. 8 fog. 

Szopizik még, de mindenböl eszik szerencsére. Hajàt màr 3x vàgtuk, utoljàra okt. 31. Azóta lobonc. 😀

Imàdja apàt, autózik a fiúkkal, berreg is hozzà. Mindenre felmàszik amire csak lehet. Mostanra legtöbb helyröl lejönni is megtanult. Szeret felülni az emeletes àgy alsó szintjére, a fotelbe, az àgyunkba, szeret henteregni. Ha nem sikerül vmi jól megkiabàlja. Ez felhívàs is h segítsünk neki. Tàrgyak mellett ügyesen megy, àtkapaszkodik, közlekedik. Nem vezetem, ennek nem vagyok híve! 

Ha füzetet, könyvet, szórólapot làt "elolvassa" nagyon cuki. Ha, azt mondom NEM ràzza, a fejét vigyorog és forgatja a szemeit. Ha nem kéri az ennivalót utólag dönti el,  kb kiszedi a szàjàból, szétkeni. Egyszer egyszer megàll kapaszkodàs nélkül is. Fiúkat kihasznàlja, nagyon vigyàznak rà, kedvére tesznek ezt kb el is vàrja. Mindig csinàl vmit, amiért résen kell lennem. Múltkor a pultról elcsente (odatolta a kisszéket felàllt levette) a fiúk vitaminjàt. Vhogy kinyitotta. Ha 2 percig nem hallom a hangjàt utàna szoktam nézni. Ez történt. Làtom àm h 3 vitamin kezébe, 2 szàjàba, csomó kiszórva... Pfff... Alig gyöztem elvenni, összeszedni... Meg ki a szàjàból. Kivettem egyet betett hàrmat. Mindent bepróbàl a szàjàba, szerencsére Dàvid mindig ellenörzi. Onnan azért tudom, hogyha jön velem szembe, és meglàt megfordul és gyors tempóra kapcsol. Na akkor tuti csempész vmit a szàjàba. Sütésnél is figyelnem kell, a múltkori pizza majdnem pocsékba ment, minden funkciót eltekert. Olvasztó programra àllította kb 50 fokra le, szóval... Igazi rosszcsont. Oviba 2 hetes koràtól viszem a fiúkkal, meg kb mindenhova, de mar Dàvid is így nött fel. Alvàsokkal lavírozunk, be van löve mikor mennyit alhat. Reggel is keltjük, délutàn is... De jó is volt Benének még amikor annyit es akkor aludt mikor akart 😃

Jó és egymàsra odafigyelö testvéreknek tartom öket, a természetes testvéri vitàk keretei közt. 

Ennyi most. Biztosan sok minden kimaradt. Egy esemény egész biztosan, amiröl külön írok majd, amikor màr meg tudom tenni. Még nem...