A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

2011. április 22.

Első igazi sérülés

Tegnap Apa felhívott, hogy ne ijedjek meg, de Benedek elesett a bölcsibe és az arca nagyon csúnya, készüljek fel...mondanom sem kell, teljesen kész lettem, és persze akárhogy is készítettem magam csak elpityeregtem magam mikor megláttam.
Nem akarom részletezni mennyire csúnya volt, a felső ajka feldagadva, belilulva az orra alatti rész, alsó ajka is sebes.
Látta orvos a bölcsibe szerencsére fogai épek maradtak.
Természetesen tudom, hogy lesz még ilyen meg, ez a legkevesebb, de szörnyű volt.
De nagyon kis hős, mert mondták, hogy ennek ellenére ebédelt sokat és aludt nagyot.
Kicsit nyűgösebb volt délután, de nem panaszkodott, hogy fájna neki. Gondolkoztam hogyan kéne borogatni, eszembe jutott a hűthető rágóka ami a fagyasztóba volt, na ez tetszett neki szopogatta egész este, úh lejjebb is ment a duzzanat neki. Hát még ma is "szép" látvány, a liftben is megjegyezték, hogy milyen csúnya a kis szája, de hát majd elmúlik. Vacsorát is sokat evett, és éjjel is csak egyszer kelt fel.
Nagyobb bajunk ne legyen, de Apával megviselt minket.
Ma utazunk dédihez, majd arról is beszámolok.

2011. április 20.

Mamánál, Papánál kaja

Vettünk neki ilyen asztalt meg széket, és szerencsére mamáék is vettek egyet magukhoz, így mindenhol mehet az irka-firka és az evés :)
Ehhez most nem kell más komment!








2011. április 17.

Szuper videó

Valamelyik este Bene szokás szerint szomszédolt, mostanság sűrűn teszi, és elkezdtek táncolni Rebivel, annyira édesek voltak, bár Bene jobban beleélte magát. Ezután több napi program volt. Olyan is volt, hogy a Rebi nem ugrott egyből, h táncoljanak, erre Benike hisztirohamot kapott és így Rebikének muszáj volt táncolnia :)

Aztán felteszem azt is amikor én dolgoztam, a fiúk Zoli papával múlatták az időt :) sajnos ez egy szombati nap volt, amikor nekem is jobb lett volna velük az biztos...




2011. április 15.

Dédinél

Ismét lejutottunk Dédihez, ami azért volt izgalmas, mert az összes unoka ott volt, rengeteg gyerek. Elmentünk Kaszóba ahol erdős részen megy egy kisvasút, és van egy hatalmas játszóterület is.
Reggel indultunk, Bene az úton aludt kicsit, de már fél 11-kor ott voltunk maminál, sok gyerek fogadott minket, és ahhoz képest, h Bene akkor kelt fel, elég jól bírta az idegen gyerek sereget.
Aztán ebéd, és 1 órakor indulás Kaszóba vonatozni. Kicsit aggódtam, hogy pont a délutáni alvás idején, meg mire onnan hazaérünk, de Bene nagyon jól bírta, vonattal felmentünk egy kilátóhoz, ott futkoráztak a gyerekek, meg feljött velünk Bene a kilátó tetejére is.
Aztán vissza kisvonattal, és még a szabadplatcon játék, motorozott, sétált, nézegette a vonatokat, csúszdázott meg minden, fél 6 után indultunk vissza, megint aludt kicsit az autóba, aztán maminál fél 9 után aludt el, és reggel 6ig aludt, idegen hely és egyedül egy ágyon, mert elbarikádoztunk neki egy ágyat, miután itthon is egyedül alszik. Vasárnap meg ahogy felkelt már ment volna az udvarra, nagyon élvezte, h bármikor kimehet.
Amikor hazaértünk nagyon örült, azért látszott rajta, hogy jó neki hazajönni. De nagyon jófiú volt, elvolt mindenkivel, és jól érezte magát, azóta is emlegeti.
Nagyon büszke voltam rá, mert mindenki azt mondta, hogy nagyon szép kisfiú, gyönyörű, és dicsérték, hogy milyen szépen beszél, már ha elejtett pár szót :)
Húsvétkor Kecskemétre megyünk, remélem az is jól sikerül.
Pár kép:












2011. március 27.

Megint ideérek

Végre jut egy kis időm a blogra... Bene kezd rosszcsont lenni, mindenfélét kitalál, persze amit nem kéne, egyre több odafigyelést igényel :)
A múlt héten sajnos a bölcsiben megharapták, nagyon csúnya lett a keze, annyira sajnáltam, még egy kicsit mindig látszik...szörnyű, hogy egyes gyerekek mire nem képesek! Persze elmondtam neki, hogy Ő véletlenül se harapdáljon senkit, bár nem gondolom, hogy eszébe jutott volna.
El is mesélte az esetet, valami autón kaptak össze...másnap persze beszéltem a gondozónővel, aki mondta, hogy sajnos ennek a kisfiúnak nem kell hozzá indok, hogy harapdáljon.
Ez elég szomorú!
Kapott névnapjára tőlünk egy nagyobb motort, most ez a nagy sláger, úgy hívja, hogy a szuper motor, és nagyon ügyes vele, és nagyon tetszett neki.

Sokat mondókázik, énekel még mindig, a bölcsibe is mindig mondják, hogy rengeteget énekel, és hogy milyen ügyes, és jófiú. Ennek nagyon örülök, nem lenne jó, ha a viselkedésére panaszkodnának.
Mostanában már simán veszi azt is ha elmegyek szombaton dolgozni, nem sír, tudomásul veszi, és játszik tovább.
Még mindig imád autózni, autókat kiparkolni. azt hiszem ezt nem unja meg sosem.
Szeret menni mamákhoz, papákhoz, aminek nagyon örülök.

Egyedül eszik már szinte mindent, levest is, a tányért is megdönti mikor már kevés van benne, gyönyörűen iszik pohárból, mást már nem is használunk neki, kivontunk minden itatót a forgalomból, a kakaónak maradt meg a csőrös, amin semmi szelep nincs,  de azt is meginná bármelyik pohárból, mamáknál pohárból kakaózik.

Az étvágya szuper, a leveseket imádja!

A reggeli biliztetésnek hála a bölcsibe is egyre többet bilizik, bár itthon még nem szól, és nem is ül bilire csak reggel, de ami késik nem múlik, én meg nem erőltetem, eszem ágában sincs!
Most nagy hirtelen ennyi jutott eszembe majd még jövök!

2011. március 20.

Bene és Rebike

Még egy kis esemény: Bene mostanában annyira kis érzékeny (az én lelkivilágom is eléggé az, mindig fogékony voltam bárki érzésvilágára, tán túlságosan is), szóval ha mondom, hogy anya szomorú, vagy fáj valamim, odabújik, átölel és mondja, hogy puszi...és közben annyira aggódóan néz rám! Nagyon megható!

MÁS:

Játék a szomszédban, katonasapkában ugráltak az ágyon :)