A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

2009. augusztus 23.

KIRÁNDULTAM

Ahogy lennie kell, elmentünk Kecskemétre a Dédimamihoz, Dédipapihoz, és Anya unokatesójáékhoz.
Nagyon jól éreztem ott magam, bár az út elég hosszú volt, és odafelé csak Kecskemét határában kezdtem el méltatlankodni, de visszafelé már elég hamar... és mivel az én szüleim nem óhajtották tudomásul venni, ezért jól összekakiltam magam, amit csak a mamához érkezéskor vettek észre, addigra már minden kakis volt, anya nadrágja, apa pólója, és én teljesen, de ez nem zavart, csak kurjongattam, meg nevetgéltem!
Na de elkanyarodtam a témától. Nagyon jó volt kirándulni, 2 napot voltunk távol, de sok mindent láttam, és sokat foglalkoztak velem. Fotózkodtam a dédikkel is, meg anya unokatestvérének a fiaival is, ők nagyobbak nálam, de megnéztük egymást rendesen, és apa bújócskázott is velük, amíg én csak barackot ehettem anyával, (ami nem nagy izgalom valjuk be) mert még kicsi vagyok, de nagyon várom már, hogy apa ne más gyerekekkel, hanem velem bújócskázzon! Az nagyon jó muri lesz, de a barackevés közben azért figyeltem ám őket, le ne maradjak valamiről.
Ültem hintába, ami jó muri volt nagyon, élveztem. Furcsa, hogy nem csak a felnőttek kezében lehet himbálózni, hanem nélkülük is. Ez megint egy nagy felfedezés volt.
Remélem jövőre is megyünk, akkor már nagyfiú leszek, és mindenfélét csinálok ott, sok dolog van amit meg kell majd szakértenem, de az első dolog amit akarok apával bújócskázni!!
Mellékelek fotókat, láthatjátok milyen jó is volt!




1 megjegyzés:

jani írta...

jaaj mennyi sok apróság :)