A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

2010. augusztus 30.

Újabb kis történetek!

Sejtésem beigazolódott, Bene ismét sok kis apró boldogságperccel ajándékozott meg, le is írok pár aprócska sztorit, remélem nektek is ugyanolyan élvezet lesz olvasni, mint nekem átélni!

1. Bene mindig mindenre kiterjedő figyelemmel lézeng a lakásban, éppen autózott, amikor apja bement a fürdőbe, mivel úgy látszik nem volt annyira belemélyedve az autókázásba elfutott a fürdőbe meglesni, hátha apa izgisebb dolgot művel.
Kb 1-2 perc múltán visszatért, és csak lézengett a szobában, mondom neki mit csinál apa?? Mire rám nézett és elkezdte piszkálni a saját orrát.. kiabáltam apának, hogy "csak nem az orrod nézegeted a tükörben??" A válasz természetesen igen volt :)
Aztán apa bement a kisszobába, Bene futás utána, hátha birkóznak egyet az ágyon, de onnan is csalódottan jött ki, és jött hozzám... megint feltettem neki a kérdést, hogy vajon apa mit művel ott bent, mivel nem jött ki a gyerekkel, és hát ott nem túl sok lehetőség van, mire Bene bedugta az ujját a fülébe és csavargatta, ami gondolom mindenki sejti, hogy a fültisztítást jelzi.
Egyszóval egész jól lehet Benével activityzni :)

2. Kaptunk az évek során jó pár dísz elefántot különböző méretekben, de majd mindegyik fából van. Benedek felfedezte őket és cipelte ide oda egyesével őket, tologatta meg mindenféle játékot kieszelt velük. Aztán hallom ám, hogy nagy sírás rívás van a szobában, befutok, hát az egyiket elejtette és letört az orra... mondanom sem kell, kb fél órán át sajnálgattuk az elefántot, mindig tutult egyet rajta...mondtam tegye félre, majd apa hazajön meggyógyítja. Kimentem, mert persze főzés közepette voltam, mire beértem feltette a nagy asztalunk belső sarkára, a törött ormányt meg mellé.
Túl is léptünk a történeten, már rég másról volt szó, épp befejeztem a kaját, megint tutul a szobába, besietek, hát megint a kezében volt az elefánt, meg az ormánya. Megint fél óra vígasztalás következett :))
Aztán letette a polcra, és odatette mellé az apa elefántot, úgy hagyta ott Őket, és azután nem siratta!

3. Mostanság úgy eszünk, hogy eteti a Tatut is, ami egy kis műanyag vacak (már bocsánat), kinderbe lehetett, papa találta az udvaron...egyszóval előbb a tatu eszik mindent aztán Bene. A mai nap pedig úgy evett, hogy mondta: Tatu, megetettük, aztán rámnéz, mondja: Nene!
Hát én akkorát nevettem, mert ugye a Nene az a Bene...
Mondtam neki, hogy véletlen sem hagytam volna ki a sorból, tatu után Nene eszik.
Mondanom sem kell, hogy a Benedek= Nenene
Persze mint anya én sem tudok mindenre gondolni, ciki is volt , tegnap anyuéknál ebédeltünk, Bene megindult az etetője felé, és közölte, hogy tatu... hát gyors keresni kellett vmi más figurát, mert a tatu nem volt nálunk :((( ki gondolt rá, mikor annyi minden más kell! :) ezentúl fogok!

4. Benedek énekli a boci-boci tarkát a következőképp: oci-oci tata... annyira aranyos!!

5. Ma tepsis tészta volt az ebéd. Szóltam Benének, hogy eszik e tepsis tésztát, mire elkezdett tapsolni. Én meg csak néztem rá, mire rájöttem, hogy neki az az értelmes szó, hogy tapsi... nem mindig tudom követni, de jót nevettem, erre ő is persze :)

Most nagy hirtelenjében ennyi, jövök még...

 

1 megjegyzés:

írta...

:))))))))))))))))))