Szabadságunk első hete

Sok mindent tudnék, tudok írni most, hogy egyfolytában Benedek társaságát élvezem...

A hét első felében minden este lefixálta, hogy megy másnap bölcsibe. Persze természetesen beletörődött, hogy most nem megyünk, a hét második fele már úgy telt, hogy nem emlegeti.

Hétfőn nem nagyon találta a helyét, lementünk de mondta, hogy jöjjünk is fel, alig voltunk lent egy órát...csak lézengett...

Aztán kedden már kezdett belejönni, hogy itthon vagyunk, elmentünk anyuékhoz, ott voltunk egész nap, élvezte nagyon.

Szerdán Dominikra vigyáztunk pár órát, nagyon jó volt, aranyos volt a két gyerkőc, Bene eljátszott Domival, azért itt már látszott, hogy bölcsödés.

Persze volt egy kis súrlódás is néha, de alapvetően jól viselkedett, Dominikkal meg aztán tényleg semmi gond nem volt, annyira édes kis lurkó...

Aznap Bene már délben aludt :)

Csütörtökön végre eljött a várva várt nap, amikor is Tesót megnézhettük uh-on, Apa elkísért, 9-re mentünk, Papa jött Benedekért, aki már a liftnél várta aput, és már ment is vele csavarogni.

Korán odaértünk a kórházba, úh kellett várni eleget, de olyan jó volt, apa mutatott a telefonján egy legyen ön is milliomos játékot, és persze ezzel jól el is terelte a figyelmem, olyan édes volt!

Aztán megtudtuk, hogy kukis lesz a Tesó is, és minden rendben, úgyhogy megnyugodtunk, és a nap többi részét is együtt töltöttük, nagyon jó volt ez a nap, és ezért apának köszönet! Ezenkívül itt is megköszönöm, hogy mindenki annyira örült, és mellettem volt köszönöm! ilyenkor mindig meghatódom, hogy mennyien is szeretnek és aggódnak értem, értünk!

Pénteket is anyuéknál töltöttük, mert Tesómékkal szerettem volna találkozni, és ha itthon alszik délután Bene akkor nem jött volna össze a tali.

Szombaton jöttek rokonok Kecskemétről, Benedek nagyon élvezte, azt meg főleg, hogy szeretgetik, és foglalkoznak vele. Meg is figyeltem, mert volt olyan rokon akire nem is emlékezhet, és mégis Ő babusgatta, Bene meg kommunikált vele, és elment vele enni meg minden, szóval megvilágosodtam, hogy a bölcsödei kritika abból adódik, hogy már nincs rá idejük a dadáknak.

Természetesen bővült a viselkedési repertoárunk is, ha valami nem úgy van ahogy szeretné, vagy nem kapja meg amit kitalált, égtelen visitozásba és bömbölésbe kezd...remélem elhagyjuk hamar :)

nagyon sokat beszél, és olyanokat mondd, hogy csak lesek...

Szoktam neki mondani ha valami rosszat csinál, hogy eszednél vagy nyuszika??

Erre valamelyik este odajön hozzám, mondja: "anya mondja: eszednél vagy nyuszika?? Nézd meg anya mekkora rumlit csináltam!"

Na hát ezen nem is tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek...

Sokat játszunk, mondja, hogy játszunk valamit, ...aztán hoz krémeket, és úgy csinál mintha kenné a lábam, mondja közbe: "anya már nem fája a lábad?? nem?? ja, fáj még?? akkor bekenem."

Mindig várja haza apját, elmeséli neki a napot, hogy miket csinált és mindig nézi, hogy merre megy apa, mit eszik, mit csinál, nagyon aranyos.

Kisbugyit is kap nap mint nap, több kevesebb sikerrel, de ma a játszótéren nem volt rajta, és lepisiltük a bokrot, állva, neki így jobban megy...

Aztán mamánál is úgy csináltam, hogy bevittem egy kis széket, és ráállítottam, és belecélzott a wc-be...szóval mit neki ráülni...:)

Egyre szebben ragoz, már használja az én te jelzőt is, mondja, hogy éhes vagyok, álmos vagyok, elfáradtam meg ilyenek.

Megint felvevős korszakát éli, szereti felvetetni magát kicsit, bújik...

Tesónak minden nap énekel, legtöbbször a Pál Kata Pétert, meg puszit is kap tesó...

Jövök még jövő hét vége fele is, beszámolom a második szabis hetet is, ami kimaradt majd megírom.

U.i.: Egyáltalán nem bánjuk, hogy kisfiú lesz a második lurkó, szerintem Benének meg külön jó lesz egy öcsike, tudom, hogy sokat úgy gondolják, hogy biztos lányt akartunk és igen, volt egy ilyen álmunk is, de ez az álom nem befolyásolja az örömöt, hogy kisfiúnk lesz!!!