A szünet utolsó hetének reggelei nyűgösen teltek Bene számára, azt hiszem felfoghatta, hogy mégsem maradok vele most már mindig itthon, és hogy nem úgy van ahogy gondolta. persze a papákkal jól elvolt napközben, de esténként sírt, kitalált mindenfélét, hogy ne kelljen aludni, későig fenn volt, teljesen kifordult magából napirendileg. Reményt fűzök a bölcsödés napokhoz, hogy visszaáll az élet menete. Tulajdonképp megfogalmazta, hogy azért nem akar bölcsibe menni, mert eddig sem kellett...
Az utolsó napokat azzal töltöttem, bocsánat estéket, mert ugye én dolgoztam, hogy próbáltam kedvet csinálni neki a bölcsihez, a következő napokhoz. Nem kis energiámba telt, de így éri meg anyának lenni, szülőnek lenni. ma reggel eljött a nagy nap, természetesen reggel tiltakozott, és csak ült az ölembe, bújt. Direkt szabit vettem ki, hogy ne kelljen annyira korán indulni, és legyen időm a lelkére is. Elindultunk fél 8 előtt, már az öltözőben fel akarta magát vetetni. Persze a nagy nyafogásban azért bírta a szememre vetni, hogy miért nem a bölcsis szandiját adom rá, hanem egy másikat. Persze azt kinőtte, meg is magyaráztam neki, elfogadta.
Szerencsénk volt, mert Éva néni nagyon feltöltődve és örömmel fogadta, puszilgatta, dajkálta, így Bene nem vette zokon az elválást. Ezért hálás vagyok! Megdicsérték, hogy kis bugyija van, meg úgy egyáltalán, nagyon szeretgették, azt hiszem ennél többet nem is várhatok. Kíváncsian várom, hogy mit mondanak ma róla, remélem nem pisilt be, mert sajnos reggel úgy döntött, hogy elhagyja a reggeli pisit, mondván, hogy majd az udvaron pisil...na ezt honnan szedte??!! De persze nem pisilt ott sem, nem is akartam. Nem gondolom, hogy nem szól ott is időben, hisz pisivel nincs gondunk már sem éjjel sem nappal.
Amint tudok beszámolok majd az első napról, illetve lehet, hogy majd az első hétről inkább.
És most egy kis repertoár Benedek mondásaiból:
- Apa! Már megint mit nézel??? (Apa számítógépen nézett valamit)
- Beszéltek a tv-ben, ül előtte mire megszólal: ez meg mit dumál itt?
- Este mikor könyörgöm neki, hogy menjünk fürdeni, ha nem akkor szomorú leszek! Válasza: Ne szomorkodj anya, szeretlek téged, csak még nézek egy kis mesét, aztán megyek!
Sok más is van még ami hirtelen nem jut eszembe.
Még mindig nem szereti a szeles időt.
Ha "leírja" a családtagok nevét tagolva mondja, ami számomra nagyon meglepő volt.
Elkezdte megint az igen helyett az AHA szócskát, de olyan édi hangsúllyal, hogy megeszem! Persze mindig kijavítjuk, de most ez tetszik neki.
Ha kaki után kicsit fáj feneke azt mondja: Anya már megint piros a fenekem!
A hét másik döbbenete: Apja sokat kapcsol zene tv-re. Van valami majmos klip, amiben majom maszkban énekelnek...elég sokat nyomják most. Hétvégén autóval mentünk, szólt a rádió, mire megszólal, apa, ez már megint a majmos szám. Apja mondta, hogy tényleg az, de teljesen ledöbbentünk, mert én hiába hallottam ezerszer, azért nem ismerném fel a rádióba...ja és nem magyar persze!
Szereti nézni a kisvakondot, és pont úgy is nevet mint a kisvakond :)
Na most ennyi jutott eszembe, majd még jövök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése