És mennyire igaz....

"Az újszülöttnek még arra van igénye, hogy akkor ehessen, amikor éhes, és akkor alhasson, amikor álmos. Ha odafigyelünk az igényeire, néhány hét után megtanulja, megszokja a mi rendszerünket, az éjszakák és a nappalok ritmusát és lassan elkezdi kialakítani a saját napirendjét. A mi dolgunk csupán az, hogy figyeljük, mikor mire van igénye. 

Helyette meg kell figyelni, mennyi időt tud evés után ébren tölteni, és akkor lefektetni, amikor álmos.
A jó napirend nem merev, hanem támpontokat ad a babának, ami alapján megkülönböztetheti a nappalokat és az éjszakákat, majd a nap bizonyos szakaszait egymástól.

A jó nevelés tehát nem erőltet, hanem megfigyel, támogat és jó irányba terelget. Ha a baba összecseréli a nappalt az éjszakával, ha nem tudja kipihenni magát és ezért állandóan nyűgös, akkor jó nevelőként közbe kell avatkoznod, nem pedig mindenáron alkalmazkodnod. 

Gyakran tapasztalom, hogy a nevelés szó sok ember szótárában egyenlő a merev szabályokkal és a büntetéssel. Ilyen értelemben a csecsemőt nem szabad “nevelni”. Nincs kézrecsapás 10 hónaposan, ha nem hagyta abba a “rosszalkodást”, sem “büntetésből beteszem a járókába”- hozzáállás. A baba ugyanis ezt még nem érti. Fogalma sincs a “ha …, akkor…”-összefüggésekről, éppen ezért nem érti azt, hogy most azért kapott a kezére, mert “rossz” volt, csak azt érzi, hogy fájdalmat okoztál neki, és nem tudja, miért.

A 2 év alatti gyerekek még nem tudják, mi a jó és a rossz, ha valamit elrontanak, rosszul csinálnak, azt vagy tapasztalatlanságból, vagy kíváncsiságból teszik. De akkor mit lehet tenni? Ilyen kis korban, aminek a legnagyobb hatása van az a példamutatás. A baba, a kisgyermek utánzással tanul. Ha agressziót, feszült viselkedést lát, ő maga is hasonlóan fog viselkedni. Ha békét és önuralmat tapasztal, akkor ő is ezt fogja átvenni a saját eszköztárába. De ugyanez vonatkozik az alvási szokásokra, a napirendre: ha a szülők is néha így, néha úgy alszanak, néha engedékenyek a kicsivel néha pedig szigorú este 8-as fekvést várnak el, az egyik nap tartani akarják a napirendet, a másik nap pedig “rohangászós” programot szerveznek, akkor a gyermek is ezt a “mintát” fogja követni, és mivel kapaszkodókat keres, ha a napirendben nem találja ezt meg, másban fogja megtalálni, például vigasztárgyakban.

A nevelés tehát akkor és ott kezdődik, amikor megszületik a baba és vállaljuk, hogy lelassítunk az ő tempójára. Átmenetileg búcsút mondunk a rohanó világnak és rendszert viszünk a saját életünkbe – és a babáéba is. Ezzel a lassítással érhetjük el azt, hogy ne legyen gond észrevenni a baba igényeit és kialakítani az “Ő napirendje” helyett, a mi közös napirendünket, amibe beleférnek a kicsi és anya igényei egyaránt, a közös szabályainkat, amiket mind a ketten betartunk, mert együtt alakítottuk ki őket."

Szerencse, hogy mi Apával nyugodt természetűek vagyunk, másodszor is sikerülni fog a nyugodt háttér kialakítása...:)