Benedekért a héten minden nap én mentem, ami nagyon tetszik neki, az is, hogy minden délután velünk van, itthon van.
Úgy veszem észre jó hatással van rá, hogy velünk tölti a délutánokat, estéket.
A bölcsibe is csupa jót mondanak róla, dícsérik nagyon.
Minden este kap Dávid is jó éjt puszit, és reggel mikor megy bölcsibe kérdezi ébren van-e adhat neki puszit?
Azt hiszem lassan beérik a sok sok beszéd amit apával együtt alkalmaztunk nála.
Jól viselkedik, lehiggadt. Már nem kiabál direktbe ha alszik Dávid, bár Murphy törvénye, hogy most meg már nem nagyon tud elaludni, izgatja Bene.
És persze estére hulla fáradt és sír elég sokat.
Valamelyik este mesekönyvet néztem Benével azon kis időben amíg Dávid aludt, az Anna Peti könyvet, végigmeséltem neki.
Tegnap megbeszéltem vele, hogy Dávid oltást kapott, és sírt sokat, nincs rá időm, hogy játszak vele, mindenért behívott magához.
Aztán végre kicsit elaltattam Dávidot, bementem Benéhez, angyalom a tévé fénye alatt ült, és nézte a könyvet amit előző este, de nem is hívott hozzá, csak nézegette, majdnem el is sírtam magam, h a fene vigye el, hogy nincs rá nagyon időm...de aztán mégiscsak megnéztük a könyvet, Dávid ugyan sírt már a végén, mert hamar felkelt, de hát mindegy, egy kis sírás nem ártott neki, aztán kijöttünk mesét nézni, és akkor már Dáviddal is foglalkoztam.
Sok sok nehéz időszak van az én szívemnek, de elnyomom, hogy ne lássa Bene, azért meg szoktam vele beszélni, hogy ha nagyobb lesz Dávid minden más lesz, és ezeket élvezi is, mindig ki is egészíti az Ő verziójával.
De ez a hét nekem is szuper, hogy minden nap én megyek érte, kicsit boltozunk, beszélgetünk.
Holnap kontroll a kórházba, megyünk mind a 4en.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése