Hosszú lesz :)

Elég rég írtam már, úgyhogy most pótolom.

Sajnálatos módon Apa egy kisebb műtéten esett át, ami előtte napokban is amikor készültünk rá, akkor is és most is sok izgalommal járt.

Az okát nem részletezem, nem lényeg.

Hétfőn feküdt be, pénteken kijöhetett már, hát ezeket a napokat nem mostanában szeretném újra, futás a gyerekek és a kórház között napi kétszer, az esték, nem is akarom részletezni, akinek gyereke van el tudja képzelni. Apósom szerint olyan leszek már mint a gyalog galopp :)! Van benne valami :)

Most apa végre itthon, de a gyógyulás hosszadalmas, sajnos még mindig egész nap fekvés, és hát a műtét utáni kellemetlenségek, három napig nem evett, a gyomra kicsi, szóval nem könnyű, mondhatni harmadik gyerekem lett, de hősiesen bírja, néha zuhan csak meg...

A napjaim ugyanúgy futásból állnak, de legalább nem a kórházba.

Itt köszönöm a nagyszülők segítségét, kiváltképp anyuéknak, akik rengeteget segítettek a két gyerekkel, pár napot megszálltuk őket.

Most egy kicsit vidámabb téma: GYerekeim!

Benike haláli!!!! komolyan, olyan nagy fantáziával ellátott - hozzáteszem nagyon örülök, hogy ezt is örökölte tőlem, én imádtam ilyen kitalált dolgokat játszani- hogy csak nézek!

Tegnap elmentünk az állatkertbe (kitaláltba), sétáltunk a lakótelepen, és mindenhol megnéztük mi van, Ő mondta, hogy milyen állat látható, el kellett mennünk egy dombra, mert csak ott vannak a farkasok, míg a játszótér felöli oldalon a tevéket néztük meg. A fákon a sast, és a denevéreket.

Egyszercsak mondja, hogy "látod azt a két világítószemet a bokorban??" mondom igen, szerinted mi az? mondta, hogy vadmacska...

Aztán hőlégballonnal mentünk az állatkert felett, mikor leszálltunk és elindultunk egyszercsak mondta, hogy álljak meg várjam meg, mert a kulcsait benthagyta a hőlégballonban...mondom oké, kiváncsi voltam mi lesz belőle...elfutott a homokozóig, ott topogott, aztán futott vissza, h megvannak. Hihetetlen!!!

Aztán mondtam, hogy az Emukat meg struccokat még nem láttuk, kitaláltam azok merre vannak, jött velem, megnéztük azt is, közben mutatta, hogy a nagy pocsolyában fürdenek a sivatagi kutyák. Viszont a tevéket mondta nem érdemes megnézni mert alszanak, majd ha felkelnek és esznek.

Nagyon élvezem ezeket a játékokat, és nem is kell hozzá semmi :)

Még sorolhatnám, de ez így olvasva biztos nem akkora nagy szám, mint átélni. Amiért fáj a szívem, hogy most keveset tudom élvezni a társaságát, és a játékait.

Tesóm itthon volt egy napot, Bene nagyon élvezte, fociztak, megmutogatta a játékait neki, és közölte velem, hogy neki a Jani a barátja!! Nagyon szereti!! :) és h a Jani akkorát tud rúgni a labdával mint Ő, a mama is tud már...mondom a mama biztos nem tud akkorát rúgni, mire Bene közölte, hogy már tud, mert megtanította :) Jó a mamának :)

Csak azt remélem, hogy Dávidba is tudok ennyi energiát fektetni, mint Benébe, hogy ilyen tág legyen az értelme ennyi idős korára :)

Dávid: bármi érdekli, amit akar ahhoz odakúszik, nagyon gyorsan, mindent elér, leránt, sok keze van, nem győzök kapkodni, h semminek ne legyen baja. Stabilan ül, át is tettük sport kocsiba, mert végkimerülésig ül...

még mindig bármilyen gyümit megeszik, most reggelente tejpép gyümivel a menő, de szereti a desszerteket is, kekszes, túrós, gyümis, bármi jöhet.

Ha eszünk, az neki is kell természetesen :)

Cumizik.
Ha valami nem tetszik, sokszor van ilyen, v álmos, berreg, anyu azt mondja haláli...hááát :)

Reméljük apa hamar felgyógyul, és együtt élvezhetjük ezeket a rosszcsontokat!!