Gondolataim

Kicsit, mint mindig elmélkedést folytattam, Benéről persze leginkább, de Dávid jellemvonásai is kezdenek előttem kirajzolódni, hajaj...

Szóval: Most, hogy Benedek itthon van, van lehetőségem figyelgetni, ami szerintem nagyon jó!!

Nem tudom, hogy ki olvas, és mennyire ért egyet, de én azt gondolom, hogy a gyerekek játékait nagyonis érdemes nyomon követni, figyelni, és részt venni benne, akár egy szóval, akár komplett belehelyezkedéssel.

Én személy szerint azért figyelem Bene egyedüli, avagy minket bevonós játékait, hogy megtudjam épp mi az ami foglalkoztatja, ebből sok minden kiderül számomra mit él meg, és sokszor át is tudom segíteni akár egy félelmén, akár csak egy gondolatmenetén ami foglalkoztatja.

Benedeknek van egy képzeletbeli társa, Manócska. Én ennek nagyon örülök, sok mindenen átsegíti, sok mindent könnyebben mond ki Manócska által.

Vallom azt, hogy bármit is játszik, és be próbál vonni, azonnal ugrom, és belehelyezkedem abba amit csinál, és ha egyből van gondolatom, hogy ezt miért játsza, akkor arra terelem a játék menetét, amerre hiszem, hogy feloldja, vagy segíti az érzéseit amik kavarognak benne. Lehet, hogy kusza vagyok, de aki akarja ezt megérti.

Mostanában Bene sokszor elvonul, levetkőzik, (csak póló van rajta, mert azt nem tudja levenni) és orvososdit játszik. Amikor rányitottam először, félelmet láttam a szemében, a viselkedésében. Nem szóltam rá, kérdeztem mit csinál, félve elmondta, hogy őt vizsgálja a doktor néni. mondom jól van, kimentem...

Másik alkalommal ugyanez történt, de már csak pillanatra ijedt meg mikor bementem, ez jó jel volt, így többet kérdeztem tőle, és hajlandó is volt mesélni, mert nem szídtam meg. Elmesélte, hogy a fenekét vizsgálja a doktor néni meg a kukiját is néha.

Első héten ennyit mondott el csak mindig, ennyi volt a válasz, de felszabadultabb volt.

Elgondolkodtam ezen!! Rájöttem arra, hogy most játsza ki magából Apa betegségét, most engedi talán el, hisz oly sokszor kérdezgette Apját, hogy meggyógyult-e már stb. Amikor beteg volt úgy tett mintha nem is venne róla tudomást...de Ő ilyen, és én mindig ezt próbálom mindenkinek mondani, hogy más az amit mutat, és más az amit esetlegesen érez...pl., ha mamáknál van persze h jól elvan, jófiú stb., aztán ha megyek érte hiszti meg tutulás, vagy másnap ez akár mi is lehet, de az biztos, hogy valami bántja ilyenkor, amit csak egy anya fejthet meg!

Egy anya ismerheti úgy a gyerekét -ha akarja persze- ahogy senki más! Én elhiszem azt, hogy minden gyerek felnő, meg sokan mondják, h ne agyaljak annyit, meg h minden gyerek ilyen, meg h majd elmúlik, majd felnő, de én vallom, hogy NEM MINDEGY H HOGYAN, ÉS NEM MINDEGY, HOGY HA VISSZATEKINTEK MONDHATOM-E AZT, HOGY IGEN, AZÉRT AMIT TUDTAM MEGTETTEM!!

Visszatérve: A kukis vizsgálatnak is örülök, talán lassan így kijön belőle a 3 évig tartó herce-hurca is a betegségével...bár még megyünk majd kontrollra, de lényeg, hogy elkezdte ezt is feloldani a játékkal magában.

Abban pedig, hogy a doktor néni a fenekét vizsgálja, most már biztos vagyok a mai nappal, hogy Apa baját dolgozza fel, mert ma ebéd után mondta, hogy most ne menjek be, doktor néninél van...mondom oké...

Egy kis idő múlva kijött, persze megint csupaszon, mondom neki, na mi volt a doktornéninél? És VÉGRE!! elmesélte!! mert ügyesen kérdeztem, hogy mit szólt a doktornéni a fenekéhez...azt mondta, nem szép...mondom neki, miért nem?? Hát még kicsit sebes (ezt sokat hallhatta apa gyógyulási szakaszában)...mondom ennyi? Akkor hamar meggyógyul...erre mit mondott?? Hogy hát még van benne cső, szürke, a Manócskának meg piros...Kérdeztem, hogy akkor már kész? Kivették a csövet? Igen ki a Manócskának is,- mert engem mindig érdekel Manócska hogyléte is-, annak is és felszabadultan befutott a szobába!

Örülök, hogy ezen a dolgon átsegíthetem/átsegíthettem, mert ha pont nem itthon jön ez elő, vagy nem figyelek rá, akkor ez a kis lelkében benne marad...Ez most boldoggá tett!

Na, kicsit Dávidról: hááát, nehéz eset nem mondom...izeg-mozog, egy percet nincs el, mászik, feláll mindenhol, nem nézi ám h veszélyes avagy nem, hisztis és nagyon akaratos!

Hihetetlen milyen méregzsák!!

Szinte semmivel sem lehet kizökkenteni, nincs meg benne az olyan irányú érdeklődés, ha pl el akarom terelni a figyelmét, neki ezt nem lehet, ha kinéz, kitalál valamit mindenki mehet a sóhivatalba, és ha nem engedjük, mondjuk mert veszélyes, hát ember a talpán aki bírja a méregzsákot :)

Mostanában este is nehezebb, mert amikor már nagyon álmos és a fiúk is elmennek aludni ő is akar menni ahova ők, és amíg kicsit át nem viszem nem hajlandó elnyugodni...

Amúgy meg kis zsivány!!

Na most nem is írok többet, mert ez is kicsit hosszúra sikeredett...