Bene-Dávid-Emma szösszenetei: Iharosberény és utána itthon

Múlt hét szerdán indultunk reggel. Mivel a pályaudvarról 7-kor indult a busz, így a 6:37-es helyi járatot kellett elérnünk. Felkeltem időben, összekészültem, 6-kor keltettem őket, ami nincs korán nekik, ált fél 7-ig mindig felkelnek maguktól is.
Bene egyből ugrott, és még fel sem ébredt már vetkőzött, elküldtem pisilni, bambán nézett rám, magánál sem volt :)
Aztán meg a nagy izgalomban a pizsamára öltözött fel, úgyhogy újratáblát kapott :)
Dávidot is felkeltettem, és mielőtt nekiállt volna tutulni, hogy nem akar kelni, Bene lerohanta, h megyünk a dédihez, busszal és öltözz, meg ilyenek, egyből izgalomba jött és elfeküdt, hogy öltöztessem. Így nagyon jól kiértünk a buszhoz, még vártunk is.
Persze mindenfélét hoztak a kezükbe, amit Dávid mutogatott fűnek-fának, ezáltal Bene is.

A busz 10:25-re volt Nagykanizsán...Amikor felszálltunk itt, Bene élvezte, hogy nagy ablak, nem kell bekötni magát, leghátra ültünk a sorra. Kb. 7:34-kor elhangzott: Mikor érünk oda?? pff. Mondtam neki, kb ebéd időre, erre elgondolkozott, közölte, hogy az még nagyon sokára lesz...
Dávid kb minden megállónál felállt és közölte: Leszállás!
Nah de aztán mindig találtak valami elfoglaltságot, legjobban az ülések döntéséért felelős kart húzogatták és vezettek vele...

Nagykanizsán fél órát kellett várni a csatlakozásig...Bene elment papával pisilni, jó sok idő mire jöttek, aztán szaladgáltak Dáviddal, mire jön hozzám, h kakilnia kell...na neeeeeeeee...
Elvittem a wc-re, ami a másik oldalán volt a pályaudvarnak, már odafele taglalta, hogy nincs szűkítő...mondom megoldjuk...tettem neki papírt, h tudjon kapaszkodni...aztán a procedúra, hogy maradjak bent, aztán menjek ki, aztán ruha le, aztán szorulása van stb...hááát az idő ment, Apu már beszólt h 10 perc sincs a busz indulásig..mondom neki és mit vársz tőlem???
Nah de sikerült, és futottunk a buszra, pont elértük. Felszállunk, onnan kb 28 perc Berény...Dávid kedvet kapott Benétől, közölte kaki, és ő is szenvedett vele, meg mondogatta, amit már ugye érezni is lehetett...DE szerencsére a mellettünk ülő csaj egy 5 hetes kiscicát hozott, azt nézegették, simizték, elvoltak míg odaértünk.

A napirendjük kissé borult persze, minden kicsit nehezebben ment, de azért öszességében nem panaszkodom, az utat meg várakozáson felül bírták.
Dávid minden nap kb 6x elmondta haza, de aztán elvolt, semmi sírás és hiszti evégett.

Sütöttünk szalonnát is, virslit a gyerekek, lavorba volt fürcsi, szereztünk motort az unokatesóktól, akik nem voltak otthon de sok járgányt hagytak kint az udvaron, Bene nagy kedvence egy babakocsi volt :)

Vittem nekik kis konyhát és jó pár autót, itthon ezek a slágerek, ezekkel játszanak, a többi csak rumlicsinálás...ezenfelül könyv és színező meg ceruza. Bevált, ezekkel minden nap sokat játszottak!

Szombat délután 5 körül megjött apa is, nagy volt az öröm, sokat dobott a hangulatukon is.
Vasárnap jöttünk haza, alvásidőben, Dávid végigaludta a két órás utat, Bene egy órát aludt, utána nézelődött.
Vasárnapi ebédnél megünnepeltük, hogy Dédike 87 éves, mi meg 6 év házasok, Anyu sütött gyümitortát.

Az éjszakák elmentek, Bene jól aludt, Dávid mikor hogy...
Hétfőn itthon ugyanúgy kínlódtam a délutáni alvással, mert ugye az itthon volt az újdonság...

Nagyon örülök, hogy elmentem velük, szuper volt!!

Képekben