Most, hogy lassan vége a nyári szünetnek, Bene egyre jobban belejön, egyre jobban lehiggad. Lehet, hogy ennyi idő kellett neki ahhoz, hogy kipihenje az ovit, de az is lehet, hogy megint túllépünk egy korszakon. Vagy, végre eljut a tudatáig a sok sok tanítgatás és érv amit nap mint nap szajkózom.
Mindegy melyik az eredmény a lényeg.
Napok óta annyira aranyosak, -persze mindig azok- csak most minden nap rengeteget játszanak együtt, Bene állandóan foglalkoztatja Dávidot, hívja mindenfélét játszani, a kis bohóc meg mindenre kapható, megy Bene után, próbálja megérteni a játékok lényegét, ami zömmel kitalált, és megcsinálni amit Ben kér.
Én meg nagyon szívesen hallgatom a kis játékaikat, hogy buszoznak, orvososdit játszanak, akadálypályán mennek át, amit én építettem nekik, az mégis biztonságosabb mint az a horror amit láttam, hogy Bene kitalált.
Sokat mondtuk Benének, hogy inkább engedjen, vagy nem is így írom, próbáljon meg nem felesleges dolgokon vitázni, és ez is beérni látszik, már inkább mindig keres Dávidnak is mást, vagy hasonlót, hogy ne veszekedjenek, legjobb esetben odaadja Dávidnak és keres magának mást. Olyat is sokat mondd már neki, hogy "légyszi ne rúgd szét, ne harapj, légyszi add oda ha meguntad stb.". Szóval nagyon nagyon kis okos!!
Ma kitöltöttünk egy ovis foglalkoztató füzetet, nagyon élvezte, ilyen matricás, meg összekötős, nagyon aranyos és okos dolgok vannak benne, addig Dávid vele szemben uzsonnázott, és nagyon érdeklődve hallgatta mikről is van szó és nézte miket csinál Bene. Tök édik voltak.
Emlegetem már neki az ovit, de közben még lesz egy állatkertezés Janival Pesten, ami most hétvégén esedékes, ha minden jól megy! Meg hát azért még egy hónap a kezdésig...
Az, hogy beszélgetek az oviról neki nem hiába, tegnap felsorolta a pajtásait. Minden este szinte kivétel nélkül mondókázik, énekel, versel. Rengeteget tud, egy órába is beletelik, mire a végére érünk.
Hosszas megfigyelésem eredménye pedig az, hogy ha korán kel, és valami miatt nem alszik délután -szerencsére ez ritka - mindig rémálmai vannak, sírva kel elalvás után este 1-2 órával és alig bírom megnyugtatni, visszaaltatni. Örülök, hogy ritkán van ilyen, de megesik...nem jó.
Most ez a bejegyzés nagyrészt Benéről szólt és így is akartam...
Egy kép, amin épp az akadálypálya első lépcsőfokán ülnek, megbeszélés :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése