Szomorú vasárnap

2016. április 9. A nap mikor egy világ omlott össze....elveszítettük Aput! Kegyetlen és rettenetes nap volt. Az utána következő időszak rémálom, sírás szenvedés miértek betegségek gyerekek, én. Se éjjel se nappal. ...minden összefolyt semmi nem volt biztos csak hogy nincs már és soha nem is lesz!
De! Telt az idő. ..jobb sokkal nem lett. De már nem a padlón...voltunk egymásnak, és nekem a gyerekek erőt adtak. Muszáj is volt hisz nekik is szörnyű volt így azért is küzdöttem h ők jól legyenek a természetes gyász folyamatán túl persze.
Szerencsés vagyok, hogy fantasztikus Édesanyám és Testvéreim vannak!!!! Összetartó család! Az Anyukám a legerősebb ember akit ismerek, jó, hogy ilyen példa áll előttünk. Megküzd a mindennapokkal nem elhagyva magát, nem egész nap sírvaríva (pedig még az is természetes lett volna egy ideig) szépen, csendben. Embert próbáló ez 42 év házasság, együttlét után!!
Testvéreim és Anna, akik mindenben mindig és feltétel nélkül segítenek bármikor hívom őket és bármilyen ügyben. Nekem senki ne mondja, hogy nem számít, hogy van tesó vagy nincs tesó! Csodálatos emberek mindhárman!
Ezen túlmenően pedig hálás vagyok h rendelkezem igaz barátokkal akikre nap mint nap számíthatok és akiknek csak ha úgy a semmiből felhozom a témát mert szomorú vagyok v csak úgy, egy év után is egy-két kedves áterző szóval írással ápolják a lelkem nem kerülve a témát, nem félnek megemlíteni, beszélni róla!
Köszönöm Zsani&Gyuri (örök barátság), Andicska(millió éve és örökre ), Anett (szinte a legtöbbet kapja belőlünk de soha nem múlaszt el reagálni sokat segitett), Petra (bmiben bmikor), Judit(nincs lehetetlen ), Gabika ❤....sokat irhatnék mindegyikőjükről de tudják jól h szívemben vannak.  És az én férjecském aki csendben de annál határozottabban és mindig mellettem. Nem hangzatos szavakkal csak mellettem egy szó egy ölelés.
Nem ezúton tudatom Velük, senki ne kezdje ki, hogy itt írom...ezt én a fent felsoroltakkal mind tudatom is időközönként, mert fontosak! Ez a szomorú bejegyzés sem annyira szomorú már, hogy ennyi szívemnek kedves ember kerül benne megemlítésre, így van ez a hétköznapokon is.

Eltelt egy év....részemről sok sirással is....alkalom válogatta....de gyerekek jól vannak. Beszélünk amikor lehet a paparól. Sok játékban be is veszik még a létszámba sokszor hozzátéve h már mint angyal. Jól van ez így és jó h mindig van volt erőm úgy beszélni erről velük h ez így maradjon meg bennük.
Nagyon hiányzik nap mint nap ezer és egy szituáció kapcsán.
De míg szívünkben addig velünk!!!!

Még mindig kedvenc!!