Sziasztok!
A HOSSZÚ SZÖVEG NE RIASSZON EL SENKIT, AZÉRT CSAK OLVASSÁTOK EL!!
Gondoltam megosztom Veletek Benedek pisivizit történetét.
Csütörtökre sajnos az én drágaságos segítőm=férjecském nem kapott szabadságot.
Úgyhogy be kellett érnünk Benedekkel együtt annyival, hogy beszállítmányozott minket reggel fél 8-ra a kórházba.
Az első fontos megjegyzés: A gyereket ha teheted hagyd aludni!!!!
Sajnos ezt én nem tehettem meg, így 6 óra után felkeltettem, hát volt is sírás, nyafogás, duzzogás.
Na de azért időben elindultunk, babakocsi be az autóba, és irány a kórház. Ott apa kitett minket, és 3/4 8-ra már megkaptam a "kukac-fertőtlenítő szert", és a biztatást, hogy "nem szokott gond lenni", mondta ezt asszisztens néni. (Mellesleg nem tudom hol volt 3 hónappal azelőtt, amikor több mint egy órát kínlódtunk).
Hát Bene már rögtön a nadrág levételénél elkezdett üvölteni, és ettől mindjárt láttam, h hát nem lesz ez sétagalopp ismét...
Mivel kb 10perc sírás és mindenféle próbálkozás után kiengedett egy kis pisit, onnantól már nem kellett elengednem az elejét, tehát jöhetett a kisebb könnyítés.
Miszerint leültünk, ő az ölembe, kukacra a kémcső, és amíg ő kukit evett (remélem mindenki tudja mi az), és nézelődött, én vártam a pisit.
Természetesen Benedeket lekötötte az evés, és a kémcsöveket szállító "zsúrkocsi", amit autónak titulált, és gyorsan berregett is neki egyet. Persze a pisi váratott magára, pedig a kukira ivott rendesen...
Aztán jött Anyuka 2,5 éves kislányával Rebekával. Anyuka elmesélte nekem, hogy ők bizony általában 6 órát itt töltöttek (rendkívül feldobott ezzel az infóval, pont erre volt szükségem!), de mióta nem pelusos a kislány, minden simán megy. Odatette mellénk Rebekát, és ezek után le akarta vetkőztetni. Rebeka viszont az elmondottakat cáfolva, elkezdett rugkapálni, és ordítani, mire anyuci bepipult, és jól leteremtette. Véletlen sem gondolt bele, hogy talán nagy és ügyes kislánya azért nem akar levetkőzni, mert Benedek úr kukievés és nem pisilés közben telibe bámulta őt!
Na de valahogy anyuka legyűrte a kislányt, be is mentek a WC-re, de a kislány nem tudott pisilni. Anyuka ismét bepöccent, ekkor eszembe jutott, h segítek nekik is, meg talán magamon is, bementem utánuk, megnyitottam a csapot, ami nem kis akrobatikus mutatványomba került, fogni a gyereket, a kukiját a kémcsőben tartani, és nyitni a csapot. Rebeka egyből pisilt, az én fiam meg csak pancsolt, de pisilni esze ágában sem volt....
Persze Rebeka anyu sajnálkozva vette tudomásul, h nekünk nem sikerült, és totál nem gondolta, hogy az ő kislánya a víz hatására pisilt. Elmesélte az Ő betegségük, és talán még fél órát mesélt volna, ha a kislány nem toporog a beígért fornetti reményében egyre türelmetlenebbül. Így ők mentek, mi maradtunk. Természetesen Benedekre nem egyszer jött inger, hogy pisil, de ez csak azt jelentette, hogy próbálta a kémcsövet eltolni, próbált kifordulni a kezemből és ordított....aztán inger ment, ő meg eszegetett és nézelődött tovább.
Következő kisbeteg Lilike, a saját bevallása szerint már majdnem 5 éves kislány, és szülei.
Lilike elmesélte, hogy ő azért jött, mert mindig köhög és lázas, és leveszik a vérét, hogy megnézzék benne a trombocitákat. Ezenfelül sűrűn érdeklődött, hogy ugyan miért kell a kisfiúnak abba pisilni (kémcső), és ha már oda kell, akkor miért nem pisil?? Ezt sokszor megbeszéltük, mivel kb 2 percenként felmerült benne ez a kérdés.
Aztán mesét mondott Benének, aki egyébként dumált neki, még mindig kémcsővel a kukin, meg nagyon figyelte mit csinál.
Aztán Lilike kapott pogácsát, ami persze rögtön Benedeknek is kellett. Lili Apuka adott neki, úgyhogy újabb fél óra mire elcsámcsogja, és persze eközben nem ér rá pisilni. Mit ne mondjak, ez kávé nélkül már elég fárasztó volt, de talán ha kávézom, akkor sem jobb.
Na, a pogácsára ismét inni kellett, és láss csodát, a 1,5 óra kínlódás, ami alatt a gyerek 10 percenként üvöltött az inger hatására meghozta gyümölcsét, annyit pisilt, hogy nem fért a kémcsőbe se!!
Szóval negyed 10-re végeztünk, öltözés, egy kis túró rudi, aztán irány a labor, aholis leadtam a pisit, és 1,5 óra kimenő...ez a 1,5 óra milyen cukin jellemző erre a napra hehe.
Bene hamar elaludt, én meg sétálgattam vele 11-ig. Ekkor visszamentünk az eredmény reményében a kórházba. Természetesen ezren voltak, és Benedek felkelt, jókedvvel, tele energiával, és csodálkozott, hogy ugyan miért nem rakom le mászni. Akkor most tessék elképzelni, hogy a kb. 10 kilós drágaságom kézben tartva kínlódunk, már mind a ketten, ő lement volna mászni, játszani, én meg visszatartottam!! Gonosz anya, büntetés: másnap izomláz!!
Fél 1-kor végre utolsónak bemehettünk, a pisi negatív, minden ok, marad minden ahogy volt, 3 hónap múlva kontroll! Csodás!!!! Fél 2-re haza is értem!!! És végre ittam egy kávét amíg a gyerek aludt, kipihenve napi fárdalmait!
De egyébként nagyon örültünk, hogy minden rendben a lehetőségekhez képest!
Hát ennyi e napnak a kis története!! Pusszantás mindenkinek aki ráért elolvasni!
