Engem érint...:)

Benedek születése óta fenn vagyok egy fórumon, ahol olyan anyukákkal osztom meg mindennapjaim, akik gyerkőce szintén januárban született.

Gondjaink, bajaink, örömeink nagyon hasonlóak, szerencsére a világszemléletünk is, és nagyon megszerettem mindegyikőjüket, mind belevaló csaj és anya!

Ezalatt a közel 18 hónap alatt szinte minden kérdés és téma felmerült, ami egy barátsághoz kell, osztoztunk egymás örömében, bánatában egyaránt, és bevallom ha egy nap nem tudok felnézni a fórumra hiányoznak, sokat gondolok rájuk, hogy vajon mi lehet velük, mert azért mindegyikőjükkel történik mindig valami.

Kedves Olvasóim, Ti nem ismeritek Őket, és akit nem is érdekel, az ne olvassa tovább, én viszont a magam örömére csatolnék a gyerkőcökről egyenként képet, és jellemezném is a kis társaságot.

Elvégre is Benedek mindegyikőjükkel egy hónapban született, az, hogy más más városban élnek, az már csak részletkérdés.

Számomra ezek a gyerekek és anyukáik olyanok, mintha minden nap találkoznánk itt a játszótéren, vagy nálunk, vagy bárhol. Nagyon remélem, hogy még sokáig beszéljük meg a mindennapi dolgainkat!!

Íme a gyerkőcök:

Tibike: Egy igazi kis vasgyúró, szerencséje van Petra anyunak, mert Tibike jó evő és jó alvó, ritka párosítás :), tessék kihasználni. 

Anyukája Petra mint utóbb kiderült egy szobában volt velem, amikor Benedek született, csak mi aznap távoztunk, amikor Tibike megszületett. Nagyon szeretem benne, hogy életvidám, és erős csajszi, és mindenkihez van egy jó szava!

Csilla: Egy igazi rosszcsont kis csaj, már most a szülei fején táncol, azt hiszem egy igazi kis vezéregyéniség lesz! Nagyon ügyi a panírozásban, ha közelebb lakna kölcsönvenném a mindennapi konyhai műveletek végrehajtásához :)

Anyukája Anna: nagyon belevaló és stramm lány, mivel a párja sokat dolgozik, szinte egyedül neveli a kislányt és vezeti a háztartást, nem is akárhogyan!

Lencsi: Rajta mindig volt mit csodálkozni, nagyon hamar megtanult mindent, mindig úgy éreztem, mikor anyuja mesélt, hogy "hűű mi hol vagyunk ettől még..." Pl.: nagyon korán egyedül levette a ruhát este magáról fürcsi előtt és kidobta a szennyesbe, egyedül vette le a pizsamát, nem is akármilyet, hanem gombolósat, egyszóval nagyon ügyes és rátermett, komoly nagylány.....természetesen ő is kis rosszcsont, nem egy bejegyzés szólt a különböző sérüléseiről! :)

Anyukája Kriszti: nagyon életvidám csajszi, szerintem nagyon ügyesen terelgeti Lencsit a helyes út felé!

Márkó: Ő számomra a tökéletes minta a szépen egyedül elalváshoz. Ő már egyedül felmászik a matracára, lefekszik és elalszik. Nagyon kis ügyes, megengedi a fogmosást is, amit Benedek sosem :). Nemsokára megszületik kis tesója Atis, akit szintén beveszünk a csapatba, mint kiváltságost :).

Orsi, Márkó anyukája iszonyat stramm egy csaj, a 9. hónapban is úgy futkározik Márkóval, vezeti a háztartást, hogy csak lesek, nekem sokszor alapban nincs ennyi energiám, mint neki ekkora pocakkal!! Minden tiszteletem az övé!! Eszébe sem jut még így sem elhanyagolni Márkót, minden figyelme  az övé, nagyon ügyes, és nagyon szeretem ahogy ír és fogalmaz, valahogy számomra megnyugvást jelent olvasni a sorait!

Tas Ede: Ő egy energiabomba kisfiú, egész nap pörög, szerintem ezerrel élvezi az életet, kis rosszcsont!!

Az Ő anyukája Ivett, aki sajnos kénytelen egyedül nevelni kisfiát. Ettől függetlenül mindig próbál pozitív lenni, energikus, Tasának mindent megad, és erején felül is teljesít vele szemben! Csodálatra méltó, és tisztelem érte! Szeretem, hogy mindig olyan kis pozitív és érdeklődő, mindenki érdekli, és mindenről szívesen ír!

Csak így tovább Ivett, nagyon jól csinálod!! Tasa örülhet, hogy Te vagy az anyuja!!

Vivike: nagyon energikus kislány, imádja a testvérét, rengeteg szót mondd már, és ő is mindent nagyon hamar elkezdett csinálni, mi még csak lestünk, hogy anyuja miket ír!

Móni az ő anyukája is egy csupa energia egyéniség, ellátja a kisfiát Tomikát, a kislányát, a férjét, pörög egész nap, persze ez is egy anya és feleség dolga, nem sztárolni akarom őt ezért, de bírom ahogy mesél a gyerekeiről, és a napjairól.

Maradj mindig ilyen!!

Boti: Ő az oltások királya a szememben, rezzenéstelenül végigüli és végignézi ahogy megkapja az oltást, hát ez fantasztikus.

Most ugyan eltört a kis lábacskája, de stramm kis kölök, hamar renbejön!!

Kata az ő anyuja egy melegszívű csajszi, szeretem ahogy ír, visszafogottan, de azért sok mindent megtudtunk az ő életéről is, és nagyon jó, hogy Ő is jelen van köztünk!

Zéti: Az Ő egyénisége hasonlít leginkább Benedekéhez, tehát az ő anyukájával a leghasonlóbbak a problémáink! Zétike is egy energiagombóc, amúgy ezt szerintem az összes itt felsorolt gyerkőcről elmondhatjuk!

Ő is szopis, mint Bene, kis zsivány, ő is tudja, hogy van élet a szopin túl is, csak nem alkalmazza! :)

Az Ő anyukája Kriszti: hát én nagyon bírom, az ő irományai rövidek, és lényegre törőek! Kivülállónak úgy tűnik, hogy egy két szó, aztán annyi, de abban minden benne van!! Nagyon nagy szíve van szerintem, én nagyon bírom!!

Mint Nő, mint Anya, mint Ember....

Gondoltam egyet, leírom mostanság engem foglalkoztató dolgokat, vagy csak azokat a dolgokat, amik átsuhannak az agyamon...

Mielőtt Anya lettem már azelőtt is önelemző típus voltam, sokat foglalkoztam azzal, hogy mit miért teszek/tettem, másokkal való kapcsolatommal, egyszóval mindig törekedtem a magam felülvizsgálatára, és esetlegesen arra, hogy változtassak magamon, ha kell/kellett.

Ez mit sem változott mióta megszületett Benedek, minden nap megvizslatom, hogy vajon mindent megteszek-e érte, hogy ez vagy az, amit most vagy a jövőben tenni készülök nem árt e neki. Iszonyat sokat foglalkozom (foglalkozunk vele, mert szerencsére nagy a család, és mindenki partner ebben), és mégis sokszor kételyek gyötörnek.

Azt is tudom, hogy ezek betudhatók a normális anya-gyerek dilemmában, hogy vajon mit rontottam el, mit kellett volna másképp csinálni, stb., de jobban érzem magam, hogy leírom ide.

Sokat gondolkoztam az elválasztás és evés kérdésén is, mert ugye mindenki tudja aki ismer minket, hogy Benedek még szopizik, sőt, már tudja mondani is, ha azt akar (ez napjában sokszor elhagyja kis száját). Magamat okolom azért, hogy nem vált le...de vajon tehettem-e volna másképp?? (a drasztikus megvonásnak nem vagyok a híve) Mindig arra gondolok, hogy igen, aztán a szokásos módon felülvizsgálom magam, és a gyermekem, és rájövök, hogy nem valószínű, hiszen nem fogadott el sosem bármit amit elétettem, a mai napig úgy van, hogy ha valamit meg akar kóstolni megkóstolja, ha nem akkor nem. Külön öröm minden családtagnak, ha eltalálja amit épp enni akar urasága!

Lehet arra gondolni, hogy azért nem eszi, mert meg sem kóstolja, és hogy nem tudja milyen... DE és itt a lényeg, Ő DÖNTI EL, HOGY MIT AKAR MEGKÓSTOLNI!!  A szájába csak nem tömhetem??!! Ilyenkor arra gondolok, hogy ő is egy önálló egyéniség, és igenis le fog szokni a szopiról, és enni is fog, csak türelem kell hozzá! Sajnos ezt a türelmet drasztikusan befolyásolja, hogy közeleg a bölcsödébe menetel ideje, de amikor nagyon elszorul a szívem emiatt, arra gondolok amit apa szokott mondani : " nem a Benedek az egyetlen ilyen gyermek, és hogy nem lesz ez mindig így!"

Hiszek abban, hogy neki valamiért szüksége van erre, hogy szopizzon (természetesen azt is tudom, hogy ez már olyasfajta függőség mint a gyerek-cumi eset), de ahogy a nálam okosabbak mondogatják: majd az élet megoldja!!

A másik, hogy elég rossz alvó, hát ezen is sokat dilemmázok, de sajnos változtatni ezen sem tudok....

Aztán a végén, amikor már mindenért okoltam magam, és a felülvizsgálataim után megállapítom, hogy tán mégsem teljesen az én hibám arra gondolok, hogy pár év (sőt nem is kell ennyi) ezek a dolgok eltörpülnek, feledésbe merülnek, csak legyintünk rá, vagy csak felemlegetjük, hogy "jajj emlékszel amikor még szopizott... vagy emlékszel milyen hisztit levágott?? " és még sorolhatnám...

Azt hiszem itt van annak a dolognak a kulcsa, hogy az ember itt és ebben a pillanatban boldog legyen!!

Hogyha előre nézel rájössz, hogy ezek a dolgok a jövőben sehol sem lesznek, lesznek helyette mások, amiket majd akkor vélünk hatalmas és megoldhatatlan problémának! Ezért azt ajánlom mindenkinek, magamat is beleértve, hogy mindig élvezzük ki azt a napot amit épp átélünk, hisz pár nappal később ez már a múlt lesz, újabb és újabb örömmel, bánattal tarkítva, és ha mindig a problémákat nézzük sosem vagyunk boldogok.

Én mint NŐ örülök annak, hogy van egy csodálatos férjem, akit nagyon szeretek, és aki szerényen de annál hatásosabban emlékezett meg a 3. házassági évfordulónkról, és aki minden nap mellettem van jóban rosszban.

Mint Anya, örülök, hogy van egy csodálatos kisfiam, aki mindennél nagyobb boldogság és öröm az életemben!

És mint Ember örülök, hogy élhetek, hogy egészséges vagyok, és hogy nagyon sok értékes ember vesz körül, akiktől minden nap kapok valami pozitívat, valami értékeset!!

Lehet, hogy ezek a sorok kuszábbak a szokásosnál, de azt hiszem akik engem ismernek és olvasnak kihámozzák a sorok között a lényeget!

Új háttér!

Az új háttér csak azért, hogy legalább addig érezzétek magatokat úgy mintha vízközelben lennétek amíg olvassátok, ebben a nagy melegben! Nekem bevált :)!

Nemsokára jövök új sztorikkal! :)
 

KECSKEMÉT, DÉDINÉL

Az előző helyszín Keresztanyámék lakása volt, most pedig pár kép mamáméknál, ahol Bene megtalálta Papa bevásárló táskáját, amit kitűnően lehetett tologatni, így útra is keltek Apával!!

 És végül egy kép, hát nem édes??!!

KECSKEMÉTEN JÁRTUNK!

Hát végre eljött a kirándulás napja múlt pénteken, de sajnos hamar le is telt!

Ott volt az egész család, Tesómék is lejöttek, anyuék is, szóval mindenki, Benedek élvezte a kertes házat, a sok újdonságot, és nagyon hamar feltalálta magát a dédinél!

Keresztanyámnál meg talált magának egy babát, amit szépen megetetett, megitatott, és megpuszilgatott, nahát ez nagyon édes volt.

Természetesen nagyon megfigyelte unokatesóm két nagyobb fiát, hogy hogyan is kell birkózni és ágyon ugrálni, nagyon tetszett neki.

Állandóan autózni akart, gondolom azért reménykedett, hogy egyszer hazaérünk.

De ott is voltak kisautók amiket tologathatott, és csak az első este volt egy kis nyüszi, amikoris megfürdettük, utána még játszott kicsit és hozta a cipőjét, hogy akkor mehetünk haza.

De megértette hamar, hogy most ott alszunk :)

Ki ne maradjon: természetesen a hintázás sem maradhatott el!!

A Központba is ellátogattunk szombat este, volt színpados műsor, Csiperó fesztivál, nagyon élvezte Benedek, futkozott a tömegben, táncolt a zenére és a felrepülő lufikat nagyon megbámulta. Természetesen anyuék is ott voltak, apuval nagy haverságban nézték az előadást!

Vasárnap délután hazaindultunk, az út hosszú volt és meleg, de nagyon jó volt minden!!!

Mellékelem a leírt dolgokat fotókban is! (aki nem tudja, amikor Bene odatartja az arcát az a puszi...a baba is ilyet kapott!)

Csiperó Fesztivál-(kattints ide ha érdekel)

A csiperó dal Benedeknek nagyon tetszett, most is táncol rá ha hallja!!

A KÉT "GYEREK"!!!

Ide nem írok semmit, a kép és a cím önmagáért beszél!!

MI SZÜLŐK!

Sosem gondoltam volna, hogy anyaként mennyire megváltozik, szinte észrevétlenül az ember élete, gondolkozása, az mit tart fontosnak mit nem.

Mostanság, ha arra az időre gondolok, hogy mit és mennyi idő alatt csináltam meg mielőtt lett nekünk Bene, csak nevetek... Hihetetlen, hogy ugyanazt a dolgot, például főzés, mosás, takarítás, az ember gyerek nélkül fél napig csinálta mondjuk, legalábbis én szép komótosan összetakarítottam, előkészület az ebédre, esetleg előtte kis pihi... most meg : van amikor reggel 9-re már a gyerek ellátva, fel van takarítva, és kész a leves, meg a második fele... és ez még nem is nehézség, tehát észre sem veszem úgy készülök el :)

Sokszor azon kapom magam, hogy a gondolkozásunk is mennyire más. Anno apával együtt egy ásványvizes flakont egyből dobtunk volna ki, most letesszük a kuka mellé, vagy apa mielőtt kidobja megkérdezi Benedeket kéri-e.

Azt is tudják akik ismerik az én drága férjem, hogy imádja az (ALDI-s) kukót! DE reggelente látom ám, hogy mindig hagy Benének egy kicsit, pedig ha ő elkezdi enni sosem hagyja abba :)!

Benedek előtti időkben meló után punnyadás, vagy már komolyan néha azt sem tudom mit tettünk, most meg irány a szabadba, sétálunk vele.

Szinte hihetetlennek tűnik az is, hogy minden negatívum nélkül tudjuk mindketten azt mondani mindenkinek aki találkozni akar velünk, hogy 7 körül már fürdetünk!! Hihetetlen, hogy kb 3 éve még volt, hogy este 7kor indultunk el valahova programozni, vagy csak boltba, vagy bármi!

Ebben az egészben az a szép, hogy aki ezt úgy olvassa, hogy nem élte meg még mi az szülőnek lenni, azt gondolhatja, hogy furcsa, és lemondásokkal teli, apával együtt viszont állítjuk, hogy fel sem tűnik már, hogy így élünk!!

Azt nem mondom, hogy amikor találkozom barátnőkkel, akik még nem rendelkeznek gyerkőccel, és mesélik, hogy mennek nyaralni, vagy hogy mennek le a balcsira süttetni a hasukat nem csap meg a nosztalgia és az "én is akarom" szele, de ez pillanatnyi állapot, a következő percben már megint a saját dolgom után futok, teljesen természetesen, minden irigység, vagy más élet utáni vágyakozás nélkül.

És itt szeretném megköszönni Apának, hogy partner ebben, nem mondom, hogy nincs több szabadsága mint nekem, de nem él vissza vele, ennyi meg úgy gondolom mindenkinek jár!

El nem gondoltam volna, mikor más gyerekét hallottam gagyogni, hogy majd egyszer a saját gyerekemnél megértem amit mondd, holott értelmetlennek tűnik mindenki számára!! :)

Abból ahogy néz, amit mutat, a gesztusaiból mindent értünk mi ketten apával, és ez szerintem a legjobb dolog a világon!! Azt érteni, amit senki más rajtunk kívül!! Szerintem ez az emberiség csodája!!

Ezt amit leírtam szerintem minden szülő átéli, maximum nem fogalmazódik így meg, hiszen mint írtam ez természetesen jön, elkezdesz másképp élni, és észre sem veszed!!!

CSODÁLATOS DOLOG SZÜLŐNEK LENNI!!