MI SZÜLŐK!

Sosem gondoltam volna, hogy anyaként mennyire megváltozik, szinte észrevétlenül az ember élete, gondolkozása, az mit tart fontosnak mit nem.

Mostanság, ha arra az időre gondolok, hogy mit és mennyi idő alatt csináltam meg mielőtt lett nekünk Bene, csak nevetek... Hihetetlen, hogy ugyanazt a dolgot, például főzés, mosás, takarítás, az ember gyerek nélkül fél napig csinálta mondjuk, legalábbis én szép komótosan összetakarítottam, előkészület az ebédre, esetleg előtte kis pihi... most meg : van amikor reggel 9-re már a gyerek ellátva, fel van takarítva, és kész a leves, meg a második fele... és ez még nem is nehézség, tehát észre sem veszem úgy készülök el :)

Sokszor azon kapom magam, hogy a gondolkozásunk is mennyire más. Anno apával együtt egy ásványvizes flakont egyből dobtunk volna ki, most letesszük a kuka mellé, vagy apa mielőtt kidobja megkérdezi Benedeket kéri-e.

Azt is tudják akik ismerik az én drága férjem, hogy imádja az (ALDI-s) kukót! DE reggelente látom ám, hogy mindig hagy Benének egy kicsit, pedig ha ő elkezdi enni sosem hagyja abba :)!

Benedek előtti időkben meló után punnyadás, vagy már komolyan néha azt sem tudom mit tettünk, most meg irány a szabadba, sétálunk vele.

Szinte hihetetlennek tűnik az is, hogy minden negatívum nélkül tudjuk mindketten azt mondani mindenkinek aki találkozni akar velünk, hogy 7 körül már fürdetünk!! Hihetetlen, hogy kb 3 éve még volt, hogy este 7kor indultunk el valahova programozni, vagy csak boltba, vagy bármi!

Ebben az egészben az a szép, hogy aki ezt úgy olvassa, hogy nem élte meg még mi az szülőnek lenni, azt gondolhatja, hogy furcsa, és lemondásokkal teli, apával együtt viszont állítjuk, hogy fel sem tűnik már, hogy így élünk!!

Azt nem mondom, hogy amikor találkozom barátnőkkel, akik még nem rendelkeznek gyerkőccel, és mesélik, hogy mennek nyaralni, vagy hogy mennek le a balcsira süttetni a hasukat nem csap meg a nosztalgia és az "én is akarom" szele, de ez pillanatnyi állapot, a következő percben már megint a saját dolgom után futok, teljesen természetesen, minden irigység, vagy más élet utáni vágyakozás nélkül.

És itt szeretném megköszönni Apának, hogy partner ebben, nem mondom, hogy nincs több szabadsága mint nekem, de nem él vissza vele, ennyi meg úgy gondolom mindenkinek jár!

El nem gondoltam volna, mikor más gyerekét hallottam gagyogni, hogy majd egyszer a saját gyerekemnél megértem amit mondd, holott értelmetlennek tűnik mindenki számára!! :)

Abból ahogy néz, amit mutat, a gesztusaiból mindent értünk mi ketten apával, és ez szerintem a legjobb dolog a világon!! Azt érteni, amit senki más rajtunk kívül!! Szerintem ez az emberiség csodája!!

Ezt amit leírtam szerintem minden szülő átéli, maximum nem fogalmazódik így meg, hiszen mint írtam ez természetesen jön, elkezdesz másképp élni, és észre sem veszed!!!

CSODÁLATOS DOLOG SZÜLŐNEK LENNI!!