Vasárnap este együtt ettünk gabonapelyhet Benével, - általában Ő minden nap eszik - de előtte megcsináltam mindent, még a ruhákat is kikészítettem... mondtam neki 9 körül, ahogy szoktam, h alvás, mert reggel korán megyünk (NST-re mentem volna 7-re). Le is feküdtünk, el is aludt, 3/4 10-kor elkezdett folyni a vizem. Ezzel a művelettel elszöszöltem még itthon, vártam valami csodát, h alábbhagy, de folyamatosan folyt, így miután a szüleim felértek hozzánk elindultunk a kórházba Ákossal, anyu is bejött velünk.
Itt mindenféle vizsgálat, felvétel stb., de mivel fájások gyengék, mondták, h a hozzátartozók elmehetnek, mert ha nem sűrűsödnek a fájások akkor 6 óra múlva néznek csak meg...ez így is lett, mivel maradt 5-7 perces a fájás sűrűsége, de viszont mindig erősödött. amit persze nem vettek komolyan. 5 után megnéztek, még csak 4 cm volt, úh mondták, h lassan előkészítenek, addig megint magamra hagytak. Én írtam egy sms-t apának, h mivel megint lemondóan nyilatkoztak, menjen el dolgozni, nem lesz még meg...megint nem apás szülés lesz.
Aztán egy órán belül minden átmenet nélkül tolófájás lett a fájásaimból, és mivel még ezt sem vették komolyan majdnem nem jutottam el a szülőszobáig. A bébi 10 perc alatt született meg, és mivel alattam rakták össze amin szülni kell, és a lábtartókra nem maradt idő, már így is visszafele nyomták szegényem fejét, így nekem kellett tartani a lábam, de így legalább végignéztem ahogy megszületik, és mondhatom csodálatos érzés volt, mindenre emlékszem, semmit nem kaptam ami elbódított volna...sosem gondoltam volna, hogy ekkora hatással van az emberre, hogy látja megszületni.
A varrást nem ecsetelem, icipicit kellett csak vágni, de közben kiderült, hogy a lidocain nem az én érzéstelenítőm, úh mindent éreztem, szuper volt...inkább 10x szülni...persze erre a doki azt mondta, h naná, 10 perces szülést ő is bármikor elcserélne egy varrásra :)
Szinte egyből volt tejem, azóta is rengeteget eszik, hamar regenerálódtam, nem okozott a természetesnél nagyobb bajt.
Szerencsére a sárgaságot is legyűrtük érték alá, így hamar hazamehettünk.
Bene az első napokban állandóan megnézte, puszilgatta, simogatta minden amit gondolom mondogattak neki, h szeretni meg puszilgatni kell az eszébe volt, gyakorolta rajta és persze tetszett neki h megdícsérik. Ez nem tudatos szerintem, nem érzelmi, inkább megfelelni akarás a külvilágnak.
Az éjjelek neccesebbek voltak, felkelt, engem akart, volt, h szopi közben mentem be hozzá...
Sokat mondtam neki, h apja bent alhat vele, de nekem sokszor ki kell jönnöm...mostanra kb elfogadta...
Egyébként nagyon sok felfedezést tettem magamnak, meg is próbálom leírni az érzéseim.
Először is, sokat gondolkoztam majd hogy reagál a szoptatásra (idén januárban hagyta el az estit), de természetesnek vette, igaz meséltem már neki róla anno, hogy majd ez így lesz, onnan eszik majd a tesó.
A mellszívást nem említettem neki, mégsem foglalkoztatta különösebben, ezt is betudta csak úgy...
Sőt, valamelyik nap még a bilire is ráült, hogy majd Ő kakil, bilibe, de aztán nem sikerült...gondolom arra gondolt, h Ő nagyobb mint a tesó, és akkor ő már nem pelusba kakil...mert ugye minden kakiját meg kell néznie a kistesónak.
Apával nem csináltunk nagy dolgot, nagy ügyet abból, hogy Dávid köztünk van, és úgy gondolom ez használt, mert Bene sem tekinti nagy dolognak, nem zökkent ki igazán a mindennapokból. Eszébe sem jut nem menni bölcsibe, azt is elfogadta nagy nehezen, hogy én nem tudtam menni mamákhoz még a hétvégén.
DE elég kis rafinált, mert szombaton nagyon ködös volt, mondtuk, h nem tudok menni, rossz az idő stb., vasárnap kérdezte tőlem minden átmenet nélkül, hogy süt-e a nap...mondom kicsit...erre Ő, hogy akkor mehetünk mi is a mamához.
Angyalom!!!
Úgy gondolom sikerült jól elővezetni neki ezt az egészet. Én hiszem, h ha valami túl van lihegve jobban megborítja Őket, mint ha nem. Ettől még megteszem az észrevételeimet, h a gyerekek milyen gyorsan szoknak hozzá dolgokhoz, mindig megdöbbent.
Persze egyből akadt nehézség is, a mai napra összeszedett Bene egy jó kis gégegyulladást, mindkét füle gyulladt, taknyos, lázas, anyás, de még így is megértette, hogy tesóval is kell foglalkozni, mert egyedül maradtam velük a mai napra, de holnaptól apa itthon!!
Apa hatalmas segítség nekem, nagyon örülök, hogy van nekem, nekünk!!! Imádom ezt a három lurkót!!
