Képek

Tegnap hülyéskedtünk Benedekkel, ezt megörökítettem néhány fotóval, persze mindez pelenkázás helyett történt, úgyhogy előszeretettel mutogatja a fütykösét is :)
Imádom a huncut vigyori fejét!!

 

Nagybátyó képei

Mikor Oltá (Zoltán nagybátyó) itthon járt, csinált pár képet Benedekről, gondoltam megosztom a nézőközönséggel.

Ezenfelül még mesélek pár szösszenetet kis családunk életéből, miket is művel Benebébi mostanság.

1. Vad motorozásba kezdett, alig győzünk futni utána, de szerencsére nagy átlagban megáll, ha rászólunk. Amikor úttesthez érünk, és át akarunk menni mindig mondtuk neki, hogy autó, ezért ha már csak közelít a járdaszegélyhez elkezd kiabálni, hogy autó, autó...tök aranyos.

2. Együtt szoktunk takarítani, ami abból áll, hogy segít felpakolni, mégpedig a saját kisszékét felteszi a kanapéra, meg a tili-toli járgányát, meg odatologatja nekem  a kisszékeket, amiket én felpakolok a pultra, a szemetessel meg az apró-cseprő földön lévő dolgokkal együtt. Ezután fut a porszívóhoz, és amíg porszívózok követ mindenhova, futkorászik. A felmosás pedig úgy zajlik, hogy adok neki egy száraz felmosót, hogy menjen mosson fel a szobába (oda én nem megyek be vizessel), addig én felmosom a járólapot, és szólok neki, hogy ne jöjjön ki, mert csúszik.

Ezek után Ő "felmossa" a nagyszobát, és odajött hozzám, mutatta, hogy dzsú, vagyis csúszik, ne menjek be a nagyszobába. És még mondja valaki, hogy nem kombinálnak!!

3. A minap elkezdett unatkozni, és ilyenkor mindig ki bír találni valami rosszaságot, most azt, hogy a félig teli szemetest tologatta a teteje nélkül a lakásban. Kb. 3x szóltam neki, aztán feltettem a pultra...erre mit tett?? elkezdte odatologatni a székeket, meg mindent, mire rájöttem azt hiszi takarítani fogunk haha!

4. Este apa kiöntött valamit az ágyra, hozott egy szivacsot és elkezdte takarítani.... Bene csendben nézte, majd kiment a szobából, és kb 5 perc után visszatért egy szivaccsal a kezében, és ő is elkezdte az ágyat "tisztítani", mint apa.

5. Amikor levisszük motorozni, vagy sétálni mindig kérdezzük merre menjünk, és Ő mindig mondja arra, és mutat valamelyik irányba...ha neki való az út, akkor mehetünk, lévén nincs célunk csak sétálgatunk.

Valamelyik nap autóval mentünk valahova, Benedek pedig az egyik lámpánál ahol pirosat kaptunk mutatott egy irányt az apjának, hogy arra!! Na ezen apa nagyot derült, és közölte, hogy sajnálja, de ebben az esetben nem dönthet! Jót derültünk rajta!

Most ennyi jutott eszembe, de majd még jövök érdekes sztorikkal az biztos.

És akkor a képek:

Új szavak

Ismét vannak új szavak, kifejezések Benedek szótárában, ha ismétlésbe ütköztök, bocsánat!!!

Toro(ny) = mindenféle templom torony, víztorony, és ami magas :) -az ny betűt elnyeli a végén-

Kokoá = Kakaó

Oszlop = OO, itt a hangsúlyt utánozza csak :) és a magánhangzókat mondja

Sonka = Guká

Kacsa = Káká

Tálka = Táka

Motor = Oto

Van egy mondóka, a "Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!" = babanyelvi halandzsa, és a halandzsa végén, zücc! (amúgy sok mondókája van amit nem értünk melyik, de ezt igen, mert a végén ott a zücc)

Forró = orro

Csúszik = Dzsú

Ha valami kerek dolgot lát, vagy egy golyót, vagy ami szerinte golyó elénekli a Skandináv lottó (ez itt a reklám helye ) zenéjét, tudjátok azt a jajgatást!! :)))

Természetesen az ANYA szó még mindig nagy kedvenc :)

Apa még mindig ATA :)

Hát most hirtelen ennyi jut eszembe..., természetesen folyamatosan beszél, a már korábban leírt szavakat is mondogatja, és nagyon ügyesen érteti meg magát!!

Gondolom hamarosan jövök új szavakkal, mert oly sok mindent dumál már a saját nyelvén, hogy abból hamar lesz ismét értelmes szó ( bocsánat, értelmes már most is csak mi nem értjük).

3 friss új kép

Olyan nagyfiú már, csak úgy röpül az idő!!! A vonatot meg megmutatjuk a nagyvilágnak, Zoli papától kaptuk!!

"tanyás" csajok véleménye szerény irományomra!

Muszáj idevennem a Csajok véleményét, mert annyira meghatódtam a sorokon amit írtak, hogy ezt fogom olvasgatni, ha kicsit is rossz napom van!! Köszi Nektek!!

Petra: Évinek egy óriási hurrrrá!!!!    Nagyon jó hogy összefoglaltál minket egy nagy csokorba!!!! Akkor már csak az hiányzik hogy rólad is írjunk igaz???   Ami késik nem múlik....

Kriszti: Évi:puszi neked ezért!!!    

Anna: Évi:Szuper lett nagyon Puszi érte

Ivett: Évi:Sikerült könnyeket csalnod a szemembe,annyira meghatódtam,amit rólunk írtál,és mosollyal olvasom a többiekét is.Azt hittem a sor végére rakol minket,hisz emlékezetem szerint mi jöttünk utoljára a csapatba.
Tudjátok mi a vicces?Épp az este mondtam Anyumnak:Hogy az összes januári baba kész energia bomba,eleven,stramm babák.:)

Évi:Csodásan írsz,mindig szeretem olvasni az irományodat.Ha lesz saját blogom,akkor felveszlek téged,h. mindennap tudjalak olvasni.Igen drága Bene a szopizás nagy mestere,és Te aki kergeted ha pisit kell tőle szerezni.Csoádan fotózol!:) 

Kata: Évi: ügyes vagy, nagyon tetszik, ahogyan írsz, ahogy mindenkiben megláttad a lényeget. Azért furcsa, hogy igazából nem is ismerjük egymást, mármint személyesen, mégis az írásokból mennyi mindenre lehet következtetni egy-egy emberből. Már-már olyan érzés, mintha "ezer éve" jó barátnők lennénk mindannyian, ismerjük egymás családját, egymás gondjait és támogatjuk egymást a bajokban. Szóval örülök, hogy itt vagyok köztetek. (Na ez egy kicsit érzelgős lett.)

Orsi:  jaj, Évi, olyan szépeket írsz mindenkiről, és annyira jól látod a dolgokat! Meghatódtam.Komolyan, még pityergek is...

Móni: Évi
Megnéztem a blogodat nagyon meghatotam amit mindenkiröl irtál és rólunk is, nagyon jól kiismertél mindenkit amit irtál az teljesen ugy van  és helyet kaptot mindenki egy sor erejéig és szerintem mindenki igy érez ahogy te nagyon jó az oldalad csak igy tovább._!!!!!Én is majd nem pityeregtem pedig nem vagyok terhes.

Nagyszülők!

Sok mindenről írtam már itt a blogban, de egy valamiről még nem nagyon, vagy sosem, a nagyszülőkről!

Pedig nagyon fontos szerepet töltenek be mindhármunk életében.

Úgy gondoltam egyenként jellemzem Őket, hisz megérdemlik, hogy a blogomban magasztaljam Őket!

Szerencsénk van Apával együtt, hogy olyan szülőkkel rendelkezünk, akik a mai napig szeretik és tisztelik egymást, és akik kitartanak egymás mellett jóban-rosszban.

Mivel mindketten egy ilyen családmodellben nőttünk fel, azt hiszem nem nagy nehézség nekünk is így élni a mindennapjaink.

Először is Apa szülei, akik számomra a második szüleimnek mondhatók (hisz támogatnak minket ha a szükség úgy hozza)

Irén mama: Egy héten egyszer a hétvégéből náluk töltünk egy napot. Azt hiszem azt nem kell ecsetelnem, mennyire imádja Benedeket. :)

Mindig főz valami finomat, és természetesen Bene aktuális kedvencét is mindig elővarázsolja, tehát igazán el vagyunk látva mindig minden jóval.

Bármiben szorulunk segítségre azonnal segít, amiben tud, mindig számíthatunk rá.

Egész nap lesi minden gondolatunk, úgyhogy ha Benedek nem ugráltatna azt hiszem bepunnyadnék a nagy kényeztetésben.

Zoli papa: Számára a nap fénypontja Benedek, mi meg a kísérete. Mindenben igyekszik Bene kedvében járni, lesi minden gondolatát, és szerintem ha nappal lennének csillagok az égen, és Benibaba rámutatna az egyikre, még azt is lehozná neki.

Sokat mókáznak és játszanak együtt, mint két nagy gyerek!! 

És akkor néhány szó az én szüleimről:

Anyu: a csendesen figyelő nagymama. Benedek kegyet gyakorol, ha megenged valakinek valamit, anyu mindig ki is várja, amíg urasága időt fecsérel rá a drága idejéből.

Inkább szereti figyelni miket csinál, miket mondd, megfigyeli a tulajdonságait, és elemezgeti őt, ezenfelül mindig azon agyal, hogy és mivel lehetne szórakoztatni, mi az ami tetszene neki, és a korának is megfelelő.

Szeretem benne, hogy ha elmesélem miket csinál Benedek ,megjegyzi, és esetlegesen alkalmazza, ha Bene ott ragad náluk, mert lepasszoljuk pár órácskára :).

Apu: Róla csak annyit, hogy Benedekimádó! Neki tényleg Benedek körül forog a világ, bármit és bármikor megtenne érte, természetesen felügyelet alá tartozik ő is, mert mint minden nagyszülő (főleg a papák), bármit megengednek és megtesznek őuraságának!!

Apu teheti meg legjobban, hogy jön-megy Bene kis életében, hisz egyenlőre csak ő nyugdíjas, és előszeretettel látogatja meg kedvenc (egyetlen) unokáját!

Összefoglalva ezt a kis litániát, amit írtam arra jutottam, hogy nagyon hálás vagyok az életnek, hogy ilyen szüleink vannak, mert lehet azt mondani a sorokat olvasva, hogy " hát ez a szülő feladata, meg hogy ilyenek a szülők" de szerintem  egyáltalán nem természetes... Ők erejükön felül mindent megtesznek mindhármunkért ami és amikor szükséges!

KÖSZÖNJÜK, HOGY ILYENEK VAGYTOK, ÉS HOGY VAGYTOK NEKÜNK!!!

 

Pár új fotó

Most nem írok semmit, a fotók önmagukért beszélnek! :)

Az évfordulónk napján készült: