Benedek és mindenféle

Sok minden történt mostanság, megpróbálom nagyjából összefoglalni:

Születendő bébi: Egyre közeledik a születése, úgyhogy megkezdtem az előkészületeket, sok sok kis ruha mosása, vasalása, elpakolása -valljuk be nem kis művelet - orvosokhoz járás. Két hete UH-on 2930 g volt, nem lesz  kicsi :), minden rendben volt. A hetemet laborok és NST tette ki, NST-n aludt mint a bunda, így 45 percig voltam gépen mire valamit produkált. Várjuk már, hogy köztünk legyen, kívül.

Munka: Múlt hét pénteken abbahagytam, nehéz volt a búcsú, sok ember nagyon fog hiányozni, és nagyon aranyosak voltak, kaptam búcsúajándékot nem keveset, és azért nehéz volt az elválás.

Vírus: Benedek múlt hét szerdára összeszedte a hányásos vírust, két éjjel hányt, utána okosan inkább nem evett...papákkal volt, kiheverte szombatra, amikoris Apa is és Mama, Papa is elkapta tőle, szegények, nem volt kellemes. Benedek azóta folyamatosan eszik, bepótolja a lemaradást.

Bölcsi: A héten nem akaródzik neki bölcsibe menni, minden reggel kész procedúra...panaszkodni nem szoktak rá, és amikor megyünk érte sokat mesél miket játszik, kivel, már barátai vannak, bandázik sokat. Tegnap megint verekedett, úgy választották szét őket.

Egy két történet ami nekem tetszett:

• Mentem érte, és mondta, hogy letört a körme...itthon levágtam neki, mondja nekem, hogy "mutattam a Dominiknak is a körmöm!" Kérdeztem tőle, hogy és mit szólt? válasz: "hát hogy igen".
• Mesélte azt is, hogy a Krisztiánnak mondta, hogy menjenek át a kapun, és menjenek el sétálni, de aztán inkább bementek a kisházba :)!
• Elmesélte azt is, hogy ki kinek a barátja, és hogy neki a másik Benedek a barátja.

Ezenfelül tanuljuk a mamák, papák, anya, apa neveit, nagyon vicces, most mindenkinek úgy kezdődik a neve, hogy Kovácsné Petrovics..., de amúgy ha összeszedi magát akkor tudja mindenkiét.

Nyűgösség: Most a héten mindenért képes sírni, hisztizni, balhézni, nyafogni. Annak tudom be, hogy bár szívesen elkerülném, mindenki a tesó témával jön neki, nekem, nekünk. Persze nem az Ő nyelvére lefordítva - ez az én dolgom - és rémiszti szerintem. Én több naponta előhozom neki a témát, de kivárva a pillanatot, és az Ő nyelvére alakítva...de sajnos sok a külső hatás is.

Átalakítottuk a nappalit, bekerült a kiságy...kis idő múlva jött is a hiszti valami apró dolog miatt...megnyugtattam, hogy szeretjük, akkor is ha meglesz a tesó, okosan végighallgatta, a kiságyról tudomást sem vett...pár óra múlva megkérdeztem tőle, szerinte kié lesz, mondta, hogy a Tesóé!

Próbálom sok türelemmel és szeretettel körbevenni, de nem könnyű így a végén, főleg, hogy most tényleg mindenen pittyeg, és hát a magam izgalmát is el kell nyomnom, mert azért persze engem is foglalkoztatnak a következő napok, orvosi vizsgálatok, eredmények, szülés....hát nem könnyű!

Beszéd: Nagyon választékosan és okosan beszél, sokat lehet mulatni rajta. talált egy telefont mindenkit felhívott, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e, és elköszönt.

sokat autózunk, most már Ő vezet, mindig elmondja hova megy, mit csinál, ki kinek a barátja, anyája vagy apája, most ez a sláger, hogy valaki mindig tartozik valakihez.

Összeteszi a hasonló avagy egyforma autóit, most ez is leköti.

Rengeteget énekel és mondókázik, és igényli is, hogy vele énekeljek, avagy tanítsak újat...:)

Elmerengtem a múlton, amikor a kisebbik öcsém született és kb 6 éves voltam, és emlékszem ugyan, hogy anyunak nagy hasa volt, de maga a terhesség, az, hogy a tesóm született, hogy amikor újszülött volt totál kiesik... Ezért úgy gondolom, Benedekben sem hagy majd nagy nyomot sem ez sem amikor még pici...az én emlékeim onnan kezdődnek, h kb 2 éves és elvagyok vele, és én 3 évvel voltam több mint Bene és jó a memóriám is.

Azt hiszem, ha az ember, pontosítok, a szülők természetesen kezelik a szituációt, és nem változtatnak az alapvető dolgokon a testvér érkezése nem boríthatja meg a gyerek életét. Szerencsére Ákos apa is olyan mint én, úgyhogy ezzel nem lesz gond.

Kedvencem, hogy mindenki azt kérdezi Bene várja-e...most erre mit lehet mondani??? Nagyjából kikerülöm a választ, mert sztem butus a kérdés...az ekkora gyerekek azt várják és abból tudnak valamit is megérteni amit már átéltek. Azt még nem élte át, hogy volt egy tesója, úh nincs mit várnia. Természetesen beszélünk neki róla, amit felfog, és valahogy biztos kezel is, de érteni nem értheti. De ez az én véleményem, ezt én kezelem így.

Mamák, Papák: jól elvan mindegyik helyen, az ott alvást mereven elutasítja, ami nem baj, mert nem szükséges, nem is erőltetném soha.

Valamelyik nap megtalálta az egyik lufi figuráját amin pelenka volt...kérdezte miért van rajta. Vicceltünk vele, mondtuk, hogy biztos kakilnia kell - ugye Bene pelusba kakil - erre leszedte róla és közölte velünk, hogy nincs benne kaki csak pisi!

Ha kérdezek valamit elgondolkozik, úgy válaszol, annyira aranyos.

Reggelente a bölcsibe kéri a pusziját még az előtérben :)

Biztos vagyok benne, hogy ezek a gyerekek minden szülői rezgést átvesznek, és bár nem lett előtte, sem neki hangoztatva, hogy nem dolgozom, de tuti biztos vagyok benne, hogy érzi rajtam, hogy nem az van mint eddig.

És még egy kis privát megjegyzés, amit Apában imádok (természetesen sok minden más mellett): 

• Mindig és minden körülmények között elsőnek gondol Benére, bárhol is jár...tegnap nem szóltam neki, h vegyen olyan gabonapelyhet amit Bene szeret, mert nem volt nála annyi pénz, ezt tudtam , ill volt, csak gondoltam kell az neki másra...és Ő mit tesz?? Azzal állított haza, hogy hozott Benének, mert hogy elfogyott.

• A szobaátrendezéskor pedig úgy alakult, h nem lesz tv Bene szobájába, mert nem ér oda a kábel, eddig volt, de csak hétvégén nézte felkelés után a mesét, azt sem sokáig, így én mondtam, h ez nem téma és nem érdekes, teljesen nélkülözhető, mire Ő addig ügyeskedett, h legalább az egyik mesecsatorna menjen rajta... Imádom, hogy mindig minden körülmények között, de nem felhajtást csapva gondol rá!
• Nagyon sok mindent írhatnék még ide, de ennyi most legyen elég, az olvasóknak biztos elég, az én szívemben pedig ott a többi!!

Sorolhatnék még sok sok dolgot amik vannak, de ennyi jutott eszembe. Felrakok egy-két képet, ami konyhás, az itthon volt a 4 napban, főzött velem, illetve a nagy "rumli" az házépítés volt, ahol is Ő alszik...a tortás Irén mamáéknál készült.

Bölcsis kép

Sajnos elég rossz minőségben tudom ide prezentálni, de majd igyekszem szkennelni valahol, és úgy is megosztom.

Ezenfelül még jövök a héten beszámolóval, csak gondoltam felteszem a képet!

Pótolok

Már megint jócskán elmaradtam tudom...
Mostanság sok minden történt, megpróbálom összesűríteni.

Bölcsi: Benére a héten panaszkodtak, hogy verekedik. Nem fogom fel hatalmas drámaként a dolgot, fiú és azt hiszem épp elég ideje bölcsis, hogy eltanulja az eleve verekedős fiúktól ezt a dolgot, plusz gondolom be is lépett ebbe a korszakba. Természetesen a beszélgetést egyik nap sem felejtettem el vele erről, hogy nem szabad. A dadák nagy dologként adták elő, kérdezték mi mondtuk-e neki, hogy védje meg magát stb...ilyet nem tettünk soha. Mert mint mondták vele eddig nem volt ilyen gond...nem tetszik ugyan, hogy így felfújják, miután más kisfiúknál ez napi téma volt, de hát jól van, biztos ez a dolguk. Nem is hibáztatom érte őket, és azért tudom, hogy Benével sokszor nagyon nem könnyű. DE aranyos volt, mert első verekedős napján egyből elmesélte, hogy verekedett...én úgy gondolom, hogy felesleges nagyon hibáztatni, inkább mindig kivártam a megfelelő helyzeteket és akkor beszéltem neki ennek helytelenségéről. Másnap már csak kicsit verekedett, amikor hazajött mondta, hogy nem verekedett, csak egy picikét. Harmadnap megdícsérték, hogy úriember volt. A többi napra nem tértek ki, lehet napirendre tértek a dolog felett, és talán majd ugyanúgy kezelik mint a többi nap mint nap ilyen dologba keveredő kisfiúkat. Amúgy mondták, hogy szófogadó és mániás, ami abban merül ki, hogy amit akar ahhoz ragaszkodik...szerintem minden gyerek ilyen...

Itthon: Eléggé mérges tud lenni, hisztizik, toporzékol rúgdos felém, vagy épp ütöget, "köpköd" meg minden...azt hiszem valahol érzi a közelgő változást, hiszen egyre többször kerül szóba a szülés, a Tesó meg minden és hát nem süket, hall mindent csak gondolom nem érti és rémiszti. Én ennek is betudom+persze az épp aktuális korszakának.
Mostanában pár naponta beszélek neki mi lesz, hogy be kell majd menjek a kórházba stb., nem vesz róla tudomást, nem reagál rá, de tudom, hogy mindent eltesz magának.

Szobatisztaság: Kaki még a pelusba. Nem tartom problémának. Pisi ügyesen a bilibe, vagy a létrás szűkítős készülékén át a wc-be. Sőt volt két nap, hogy egyedül levetkőzött, összerakta felmászott rá, és belepisilt, lemászott és csak öltöztetni kellett. Nem is szólt, csak mikor fel akart öltözni. De ezt váltogatja. Nagyon ügyes.

Fürcsi: Este mindig bevonul a fürdőbe, mostanság imád menni fürdeni, magától indul el, hogy megy és fürdik, ráül a sámlira, leveszi a zokniját, aztán nadrág, bugyi, minden a szennyesbe landol, csak a pólót veszem le én, aztán már a sámliról mászik is a kádba. Persze amikor nem látja szedem ki a szennyesből a még tiszta ruhákat :)


Alvás: Elég jól alszik, pisilni felkel egyszer, a verekedés napján kétszer pisilt be éjjel, de ezt annak tudom be. Természetesen nekem kell ébernek lennem, legtöbbször nem tudja miért is nyöszörög, és vissza is aludna ha úgy van, így én "sietek" hozzá pisiltetni, de általában sikeres, és nincs éjjel bepisilés.


Rengeteget mondókázik, és nagyon sok mindent összerak. Van is egy konkrét sztori amivel meglepett a minap.


A volt szomszédunknál augusztusban jött Rebinek tesó. Kimentünk meglátogatni Őket, és a kisbébi, Bianka a tőlünk kapott bölcsőbe aludt, ami sokáig itt volt az ajtó mögött. Megmutattuk Benének, és mondtuk, hogy ilyen lesz a kistesó is. Semmi reakció, később sem. Aztán a minap alváskor felsorolta hogy kik alszanak, és én a Rebi mellé hozzámondtam a Biankát is. Mire megkérdeztem tudja e ki az. Mondta, hogy tudja. Megkérdeztem na és ki az? Mire mondta, hogy aki a Zsuzsáéknál aludt a donald kacsás ágyban ami itt volt apa szobájába az ajtó mögött régen. Na ebből tudom, meg persze amúgy is, hogy mindig mindenre figyel mégha nem is reagálja le. minden szónak épp ezért van jelentősége, és örülök, hogy elmondhatom, hogy kiskorától figyelek arra, hogy mit és hogyan magyarázok neki és hogyan indoklom a dolgokat.


Már csak egy hónap és egy kicsi és megszületik Öcsi, hát mit ne mondjak már várom, bár tudom, hogy nem kis nehézségek lesznek, de nem tartok tőle. Apával együtt várjuk már, kíváncsiak is vagyunk rá nagyon, hogy milyen is lesz. Meg már így a vége felé nem könnyű, de azért jól bírom, és nem panaszkodom.


Rakok fel egy képet és egy videót.

 

 

Képek

Kontroll

Tartottam kicsit ettől a kontrolltól, mert a katéterezés után gondoltam nem lesz könnyű elvinni a kórházba. Előző este elmondtam neki, hogy reggel oda megyünk, ketten, de nem kell félnie, nem lesz semmi, csak pisit viszünk. megértette, bele is egyezett. Másnap reggel még kicsit egyezkedett, hogy ugye nem lesz semmi, de simán eljött velem. Ott sem sírt, leadtuk a pisit és szerencsére még vissza akart menni a kórházas játszótérre, és mivel már fél 8-kor ott voltunk, 8 körül elvittük a pisit a laborba, 3/4 9-ig eljátszogatott a kórházba ami jó volt, mert nekem ott biztosítva volt WC :).

Aztán kicsit még bementünk a városba, a Bástya játszóházba is, meg vettem neki egy Noddy és Kisvakond könyvet, amit visszavittünk a kórházba olvasgatni. Fél 10 után visszamentünk, és 11-kor kerültünk sorra. Nem mondom, hogy egyszer-kétszer nem volt mehetnéke, de szerencsére meg tudtam vele beszélni, hogy maradni kell. Nagyon büszke vagyok rá, nagyon okos fiú. Persze amikor be kellett menni, elkezdett sírni, nem is akarta abbahagyni, de mondtam neki, hogy nem hallom mit mondd a doktornéni, akkor elhallgatott. Aztán persze megint eltört a mécses, amikoris megmutatta a kukiját, tanácsot kérve a fityma szűkületre, de a Főorvos azt mondta, hogy tavaszig ráér erről beszélni, mert nem okoz neki semmiféle hátrányt, persze a beavatkozás kell. Nekem ez a haladék meg kell, minden szempontból. Az Ő és én szempontomból egyaránt, de ezt most nem indoklom, aki bele tud helyezkedni a helyzetembe, és ismeri a katéter sztorit, az tudja miért is írom.

Ezenfelül mindig is megbízom a saját anyai döntéseimbe, és tudom, hogy ez így lesz jó!

Most eléggé anyás korszakot élünk, mindent anyával kell csinálni, apa sem mindig jöhet szóba, persze mikor nagy bohóckodásban van akkor igen, de amúgy mindenkit elutasít. Volt már ilyen, majd elmúlik ez is.

Bölcsibe szeret menni, mindent indokol, mesél, és mindenre el is várja a magyarázatot (anyukám mondta, hogy én is ilyen voltam, hogy mindent elfogadtam, csak legyen megmagyarázva).

Mostanában ha valamit nyomatékosít egyből kiabál, visít, meg sír mindenen. Sokat mondom neki, hogy ha kiabál nem is értem mit mondd...majd ezt is elhagyja, lesz helyette más :)

Szereti megtervezni a következő napot is, mindig el kell neki mondani, hogy mi lesz, kivel lesz, mit csinálunk. Ez fontos neki.

Gondolom biztonságérzetet ad neki.

Három havonta még majd pisit kell nézetni, de a gyógyszert már nem szedjük, gondolom idővel a kontrollok is elmaradnak, én még nem bánom, hogy majd nézik gyógyszer nélkül is! De elvileg elnőtte, és ennek nagyon örülök, igazából még fel sem fogtam...biztos még sok idő kell ehhez nekem is.

Egyre többet beszélgetünk Tesóról is, beszéltük, hogy majd hol alszik, hol lesz a kiságya, mert azt bizony még nem tudjuk. Kérdeztem Benét hol legyen, első körben azt mondta, hogy a konyhába...:) De mikor mondtam ,hogy ott egyedül lenne, mondta, hogy akkor az Ő szobájába vele. Mondtam neki, hogy akkor felkelti majd éjjel, mert Ő még majd sokat kel fel, mire Ő, hogy nem baj!! Aranyos volt.

Elalvás után még egyszer felkel pisilni, de amúgy alszik egész éjjel.
Persze nagy ritkán vannak balesetek, de nagyon ritka.

Tegnap közölte, hogy fellép az X-Faktorba, és fogott egy autót ami a mikrofon volt, és halandzsákat énekelt! :) Annyira édi volt!

Nagyon szépen ragoz már, használja az én, mi te megnevezéseket, helyesen.

Imádja a fasírtomat, most három napig azt evett reggelire, vacsorára, amikor eszébe jutott.

még mindig szeret hasonlítani embereket egymáshoz.

Egy példa, Anettékat érinti: Elmentünk ugye Berénybe, ahol lakik nagybátyám Feri, aki vicces nagydarab bácsi, és Bene tartott tőle...mondta nekem, hogy ezt a Ferit nem szereti csak az Alizka apukáját Ferit... a vicces, hogy azért vele sem volt sokat :) De aranyos volt!!

Egyik reggel mentünk bölcsibe, és nem akart kabátot sem meg sapkát sem, pedig reggel hideg van. Nagy nehezen ráerőltettem egy mellényt, meg a baseball sapkát...lent felnézett az égre, mondja, hogy már nem annyira látszik a hold...mondtam neki, hogy igen, majd eltűnik, mert jön helyette a napocska. Mire Ő megszólalt: jó! és ha kisütött már nem kell vennie mellényt sem és kabátot sem!

Nagy matekos!! :)

Nagyon vág már az esze, sok mindent összekombinál, és egyből reagál. Olvastunk is apával egy cikket a balkezesekről, aholis többek között ezt is írták, hogy nekik gyorsabb a reakcióidejük, mint a jobbkezeseknek, mert az agyféltekének nem kell átváltania. Ezt sokszor észre is veszem rajta, hogy nagyon gyorsan reagál.

Ezzel persze nem kiemelve a többi gyerek közül, isten ments!

Még több minden mást is olvastunk itt ami illik rá :), anyásabbak, zárkózottabbak, stb.

Most nagy vonalakban ennyi jut eszembe, sok minden van, amit még lehetne írni, csak az idő kevés...talán ha majd itthon leszek...., mindig reménykedem :)

Szüret

A hétvégén elutaztunk Iharosberénybe a Dédihez szüretelni. Nagyon jó volt, Bene élvezte, a traktort főleg, de csak ha nem ment. A saját motorja mellett még volt kettő, úgyhogy cserélgette folyamatosan. Ott volt unokatesóm kislánya Hanna, Ő most volt 3 éves, Bene közölte, hogy szereti :)
Első körben bogár fóbiája volt, mindentől visított ami repült felé, de aztán megszokta...
Az éjszakák is jól teltek, és Bene tényleg jól viselkedett, nincs rá különösebb panaszom. Sokat mesélt, beszélt, tetszett neki minden, de örült mikor hazajöttünk annak is.

MÁS! Az én drága Barátném kisfia most kezdte a beszokót, Dominik, és Bene látta az udvaron, és amikor hazajött egyből elmesélte, hogy ott volt az Andi, meg a kicsi Dominik!! Mondom és mit csináltak. Válasz: Hát semmit, csak sétálgattak.
Ari volt.

Ha valamit nem gondol komolyan közli: ez csak reklám volt!

Ma reggel nagyot kakilt bölcsi előtt, mire mondta neki Apja, hogy hála isten, nem örültem volna, ha ezt a bugyiba nyomod a bölcsibe. Erre kérdeztem Benét, hogy ezt hogy oldotta volna meg a bölcsibe? Belekakilsz a bugyiba?? Mire Ő: Neeem! A kis WC-be...na persze ezt sosem tudjuk meg, hogy így lett volna-e, mert tudjuk, hogy leckét frappánsan mondd fel, hogy mit hogy kéne, de a megvalósítás!! :) De azért ez is nagy lépés ám, tudom én!!

Sokat énekel, mondókázik!

Rakok fel képeket a hétvégéről:

 

Minden

Benedek visszarázódott a bölcsibe, mondhatnám az sem viseli meg, hogy most másik helyen van a felújítás miatt, ott most sokan vannak, de úgy tűnik élvezi szerencsére. Ez a gond most nincs.
Múlt héten összeszedett egy vírust, magas láz, de csak egy napig, aztán túllett rajta, de az a nap elég szörnyű volt, a szeme is könnyezett a láztól.
Sokat oszt már minket, pl.: mindig hallja, hogy mondom neki, hogy ha nasizik, hogy enni kell vacsorát is. Erre valamelyik este rászólt az apjára, hogy ne egyen chipset, mert van krumplis tészta.
Haláli volt.
most egy nem tetsző szokást is felvett, üt meg rúg, ha valami bosszantja, hát bölcsiben tanulta, igyekszem jobb belátásra bírni. Valamelyik nap újságolta, hogy az egyik kisfiú köpködött rá. Ő sírt, de aztán ő is köpködött...na ezt meg tudtam vele beszélni, hogy nem szabad.
Mivel meg is indokoltam, mint mindig ezt abbahahgyta. Alig várom, hogy itthon legyek tesóval, mert vele is még többet tudok majd foglalkozni, beszélgetni, terelgetni a jó irányba, persze most is megteszem nap mint nap, és úgy gondolom, hogy eredményes is, bármennyi energia is kell hozzá, nekem mindig lesz. Jó lesz nap mint nap érte menni, később levinni, vagy ha úgy alakul otthon tartani, engem nem rettent a két gyerkőc, hisz imádok Benével is lenni, amikor ketten lesznek ez akkor sem változik.

És most a mai szörnyű napot is leírom, bár nem azért, hogy megmaradjon, mert azt hiszem nem igazán fogom elfelejteni, miután a két évvel ezelőtti katéterezés is olyan elevenen él bennem, mintha ma lett volna. De sajnos ma is volt egy.
Tegnap már felkészítettem egy olyan történettel, hogy tesznek a kukijába kis kgyót, és azt lefotózzák, ez úgy tetszett is neki ötletként...
Természetesen a mai napot megelőző egy-két hetem is tiszta ideg volt a mai nap miatt.
Apa jött velünk szerencsére, és imádom, mert a héten is tartotta bennem a lelket, nem engedte hogy elhagyjam magam.
Mivel mostanság szívesen ment a kórházba, ezért azzal nem volt gond, reggel a boltba is újságolta a néni kérdésére, hogy hova megy, hogy kórházba, doktornénihez.
Aztán az intenzíven csak én mehettem be, ill egyikőnk, hát én lettem az, a katéterhez, persze nem tudták betenni, mert szűkületes. A doktornő akit megvártak vele közölte, hogy ha nem megy cataflam csepp mellett, akkor várni kell, mert nem éhgyomorra mentünk, akkor kábítják, mert szűkületes...de nagyon ügyes volt, és betette neki, Benedek meg egy fantasztikus gyerek! Aztán lementünk a röntgenbe, ott apa ment be vele, mivel én nem mehetek a tesó miatt. Persze a röntgenes nem örült, hogy csak egy szülő megy, közölte, hogy lehet értékelhetetlen lesz, mert ekkora gyerekek bemozognak stb, kezelhetetlenek, és egy ember nem tudja majd lefogni, stb., ettől már a gyomrom és a világ is forgott...mondta a nőnek, hogy Benedek nem ilyen, Ő ügyes és fegyelmezett, nem lesz baj. Persze kint végigbőgtem a kb 20 percet, és tiszta ideg is voltam. Aztán Apával megjelentek, mindenki dícsérte, hogy mennyire ügyes. Eredmény: nincs sem aktív sem passzív refluxra utaló jel!!!
Persze a főorvos ma nem volt, majd 3 hét múlva megyünk kontrollra, amikor is megbeszéljük ez mit jelent, de remélem csak jót!!
Aztán fagyiztunk meg vásároltunk, aludt is nagyot, evett is délután, aztán kezdődött az egész nap általam várt macera, hogy majd nem akar pisilni. Este fél 7ig tartogatta, már verte a víz, sírt, minden baja volt, de a pisit nem engedte el. Már én is bőgtem majdnem vele, aztán betettem fürdeni, ill zuhanyozni, és akkor nagy nehezen már nem bírta és pisilt. Persze már nem fáj neki, csak pszihés a dolog, de azt hiszem még ez pár napig így lesz...
Most még egy fitymaszűkület műtét elé is nézünk, csupa jó dolog, nem beszélve az izgalmakról így a terhességem vége felé...azért igyekszem nem rátenni Tesóra, elhárítani róla.
Tudom, hogy ez rutinbeavatkozás, de akkor is, nem lesz ez sem sétagalopp, és meg akarom csináltatni neki még szülés előtt, ami valljuk be hamar itt lesz.
Nem akarom tovább drámázni ezt a napot, Apa is egy hős volt, és igenis nagyon mellettem volt, imádom is nagyon, Benedekre meg azt hiszem nem találok szavakat, és nem is kell. Én érzem ezt amit nem lehet leírni, mert a nap töredékképei bennem tombolnak, folyamatosan peregnek a szemem előtt, és egy olyan érzés amit azt hiszem nem lehet átadni és nem is akarok. Azt gondolom Róla, hogy egy nagyon kivételes kisfiú, és hálás vagyok neki!!!
Ismét leírom, hogy nem akarok sajnálkozós megjegyzéseket sem, hisz az eredmény jó, és igazán úgysem érzi át senki ami ma volt, csak mi hárman. Éa ismertek, nem szeretem az ömlengős sajnálkozást, siránkozást, nincs értelme. Viszont köszönöm annak a rengeteg embernek akik ma szorítottak nekünk, a rengeteg sms-t telefont nagyon drágák vagytok.


MÁS!
Most egy hete alszik éjjel, sosem kel fel, szuper, de most meg én nem alszom, a sok idegeskedés, meg az Öcsi is előszeretettel ficánkol :)


Sokat énekel, mondókázik, mesél a bölcsiről, az élményeiről.


Még mindig pelusba kakil.


Mindent megindokol, ahogy tőlünk látja.


Belátó, bármit meg lehet neki magyarázni, el is fogadja.


Na most ennyi kb, imádom, az Apukájával együtt, nagyon jó családom van.


És most egy Tesó kép :) Ő is kis családtag: