2012. február 27.
2012. február 25.
Megfigyelések, sztorigyűjtés
Mivel én elemezgetős típus vagyok, ami azt jelenti, hogy minden nap végig gondolom, mit és hogyan csináltam, jó volt-e így, a gyerekek, jelen esetben még csak Bene mit miért csinált, csinálhatott, mely nevelési módszerem hogy hatott rá, van amikor meg vagyok magammal elégedve, van amikor nem, persze a többségben ural a minden anyát uraló negatív gondolat, hogy jó anya vagyok-e...
Szívesen hallgatom anyut -bárkit aki mesél, de Ő szokott legtöbbet - gyerekkorunkról.
Bár én Benét nagyrészt apja fiának tudom be (mániái és egyéb dolgai miatt), de mondta anyu, hogy este engem látott megint benne.
Előzménye: most beteg, gyógyszerek hadát adom neki, és ment aludni mamáékhoz, mondtam neki, hogy vegye be majd ezt mamáéknál, és a fújóst is engedje meg mamának. Közölte, hogy azt nem fogja, de láttam, hogy csak úgy mondja.
Aztán este bevette a gyógyszert, megengedte a fújóst is, és közölte anyuval, hogy ezt nekem reggel is be kell ám majd venni.
Anyu mondta, hogy én kb ennyi idős voltam de mindig számon kértem őt, hogy beadta-e a testvéremnek a gyógyszert este meg ilyenek. Meg azt is mondta, hogy én is ilyen voltam, hogy szerettem mindent pontosan megbeszélve csinálni, Benének is mindig kell a kontroll.
Érdekes lehet anyunak ez a dolog, remélem én is megélhetem, hogy az unokáimban a drága kisfiaim egyes dolgait vélem felfedezni.
Most, hogy beteg természetesen nagyon nehezen viseli el Dávidot, állandóan közli velem, hogy vele foglalkozzak, mert neki vagyok az anyája és Dávidnak nem, és Dávid nem is a barátunk, csak vele törődjek. Nehéz, minden kis apróságon sír, hisztizik, kiabál, de hát egyszer minden betegségnek vége.
Persze mikor épp hatnak a gyógyszerek elvan, szinte nem is hiányol, aztán jön egy hullám, és áll a bál.
Tegnap együtt sütöttünk pizzát, nagyon élvezte.
De elkanyarodtam a lényegtől, szóval nagyon szeretem a régi történeteket is, hisz mind hozzájárul ahhoz, hogy az esti, ill napközbeni saját magam elemzésében segítséget nyújtson.
Dávid két napja babahangon kacagott, annyira édes volt, hogy majdnem megzabáltuk apával, el sem hittük, hogy az a hang belőle jön, gurgulázós kacagás volt!
Apa esténként tornáztatja, mivel már húzza fel magát, mindig ülne, így rugóztatva repteti, hát nagyon élvezi a kis lurkó!
Szívesen hallgatom anyut -bárkit aki mesél, de Ő szokott legtöbbet - gyerekkorunkról.
Bár én Benét nagyrészt apja fiának tudom be (mániái és egyéb dolgai miatt), de mondta anyu, hogy este engem látott megint benne.
Előzménye: most beteg, gyógyszerek hadát adom neki, és ment aludni mamáékhoz, mondtam neki, hogy vegye be majd ezt mamáéknál, és a fújóst is engedje meg mamának. Közölte, hogy azt nem fogja, de láttam, hogy csak úgy mondja.
Aztán este bevette a gyógyszert, megengedte a fújóst is, és közölte anyuval, hogy ezt nekem reggel is be kell ám majd venni.
Anyu mondta, hogy én kb ennyi idős voltam de mindig számon kértem őt, hogy beadta-e a testvéremnek a gyógyszert este meg ilyenek. Meg azt is mondta, hogy én is ilyen voltam, hogy szerettem mindent pontosan megbeszélve csinálni, Benének is mindig kell a kontroll.
Érdekes lehet anyunak ez a dolog, remélem én is megélhetem, hogy az unokáimban a drága kisfiaim egyes dolgait vélem felfedezni.
Most, hogy beteg természetesen nagyon nehezen viseli el Dávidot, állandóan közli velem, hogy vele foglalkozzak, mert neki vagyok az anyája és Dávidnak nem, és Dávid nem is a barátunk, csak vele törődjek. Nehéz, minden kis apróságon sír, hisztizik, kiabál, de hát egyszer minden betegségnek vége.
Persze mikor épp hatnak a gyógyszerek elvan, szinte nem is hiányol, aztán jön egy hullám, és áll a bál.
Tegnap együtt sütöttünk pizzát, nagyon élvezte.
De elkanyarodtam a lényegtől, szóval nagyon szeretem a régi történeteket is, hisz mind hozzájárul ahhoz, hogy az esti, ill napközbeni saját magam elemzésében segítséget nyújtson.
Dávid két napja babahangon kacagott, annyira édes volt, hogy majdnem megzabáltuk apával, el sem hittük, hogy az a hang belőle jön, gurgulázós kacagás volt!
Apa esténként tornáztatja, mivel már húzza fel magát, mindig ülne, így rugóztatva repteti, hát nagyon élvezi a kis lurkó!
2012. február 22.
Dávid
Dávid próbálkozik a hasra fordulással, ma már egyszer sikerült neki, kíváncsian várjuk, hogy mikor járatja be :)
Jövő héten három hónapos oltás, így a héten lemérik már, majd jövök az adatokkal.
Amúgy nagyon kis mosolygós és beszélgetős bébi, imádjuk!!
Jövő héten három hónapos oltás, így a héten lemérik már, majd jövök az adatokkal.
Amúgy nagyon kis mosolygós és beszélgetős bébi, imádjuk!!
2012. február 21.
Bugyuló
Tegnap délelőtt Benével tartottunk egy kettesben délelőttöt, elvittem a Bugyulóba.
Ő kért meg rá, hogy oda menjünk, először úgy gondoltam nem mondom neki, h menjünk oda, majd lesz ami lesz, de oda akart menni.
Biciklivel mentünk fel, ami valljuk be inkább nekem volt testmozgás mint neki :)
Egy órát voltunk bent, pont meg is unta, mert jöttek más gyerekek is, és nagyon nem jól érintette, hát ismerjük a mi Benénket :
Bugyuló:
Ő kért meg rá, hogy oda menjünk, először úgy gondoltam nem mondom neki, h menjünk oda, majd lesz ami lesz, de oda akart menni.
Biciklivel mentünk fel, ami valljuk be inkább nekem volt testmozgás mint neki :)
Egy órát voltunk bent, pont meg is unta, mert jöttek más gyerekek is, és nagyon nem jól érintette, hát ismerjük a mi Benénket :
Bugyuló:
2012. február 16.
Képek, képek, képek
Azért, mielőtt felpakolnék ide képeket, leírok pár Benedek mondást.
Egyik délután másik nadrágba jött haza mint amibe reggel elment. Mondom neki mi lett a kék nadrágoddal? Válasz: A Cira Krisztián (bölcsis pajtás) lepisilte! Én meg veszekedtem vele ezért!
"Apa, Te olyan vicces vagy, én is vicces vagyok, de Te jobban!"
Rakott krumplira: "Szeretem a rakott krumplit nagyon, de most nem kérek, nem vagyok éhes" Persze sosem lett rá éhes :)
"Anya! Holnap ki jön értem a bölcsibe? Mondom neki én...Válasz, már megint Te?? kérdezem: miért ne én menjek? Válasz: DE mindig Te gyere, mindig mindig.
Mondom neki, azért néha a papák is elmehetnek? Válasz: aha, csak néha, de igen!"
Zabálnivaló!!
"Anya, ha nagyfiú leszek ehetek már rágót?"
Hát ilyen és ehhez hasonló mondatokat gyárt, imádom!!
Dávidka nagyon jó gyerek, egy hibával, nem alszik épp sokat, bár nem is csodálom, de majd megtanul aludni, legalábbis remélem, nem követi Benedek példáját, hogy 2,5 éves koráig nyűglődés...de ha igen, azt is szeretni fogom :)
Sokat beszél, mosolyog, sikongat, nagyon aranyos!! ÉS Apán kívül már ketten azt mondták, hogy nagyon rám hasonlít, ami tök jól esik...Benére is mondják, hogy a szeme, a nézése az enyém, de amúgy Bene apja fia! :)
Viszont a sok sok okosságot meg tőlem tanulja :):) -bocs Apa :) -
Na és jöhetnek a képek!!
2012. február 9.
Kontroll
Ismét eljött Benedeknél a kontroll ideje. Miután Dávidot nem tudtuk hova tenni, Ő is jött velünk, reggel korán elindultunk négyen a kórházba. Benedek odáig ismételgette, hogy ugye nem csinálnak semmit, csak pisit viszünk, mi pedig mondtuk neki, hogy persze hogy nem, csak pisit viszünk.
Dávid a kórházban elaludt a babakocsiban, jó sokan voltak. Aki még nem tudja a menetet, meg kéne ott pisiltetnem egy kémcsőbe, de én mindig csalok, és beviszem itthonról. Ezt nem tudják ott....aztán le kell adnunk egy másik épületbe, onnantól egy óra az eredmény, plusz megvárni míg lejön a Főorvosnő, és pisilési sorrendben kerülünk behívásra. Miután mi hamar leadjuk a pisit, így mindig elmegyünk valahova addig csavarogni. Ma Dáviddal vittem át a pisit a laborba, addig Bene játszott a játszórészlegen. Mondtuk neki, hogy akkor menjünk csavarogni, mert 10-ig ráérünk, beöltöztettem, elindultunk, de jött utánunk az asszisztensnő, hogy bizony ultrahangra is kell menni...hát ez váratlan volt, nem is érintett jól egyikünket sem, főleg, hogy bezsongattam a gyereket, hogy megyünk, és pláne, hogy megígértem neki, hogy nem csinálnak neki semmit...na mindegy, átmentünk az uh-ra, ott amíg vártunk végig tutult, nem sírt, csak a balhé, hogy nem akar...végre sorra kerültünk, tutulva ugyan de kibírta, negatív lett, még nem volt fél 10, úh kimentünk a városba egy játszóházba. ott eljátszogatott, dávid mindezt végigaludta. Aztán vissza a kórház, szerencsére ebből nem csinált balhét Bene, már megszokta. Aztán oda apa már nem jött vissza, sétálgatott Dáviddal, aki rendületlenül aludt. Aztán kb 11 előtt sorra kerültünk, minden negatív, és jöhettünk haza.
Fél évig nem is kell menni!
Itthon pedig egyedül ment el délután aludni!
Dávid a kórházban elaludt a babakocsiban, jó sokan voltak. Aki még nem tudja a menetet, meg kéne ott pisiltetnem egy kémcsőbe, de én mindig csalok, és beviszem itthonról. Ezt nem tudják ott....aztán le kell adnunk egy másik épületbe, onnantól egy óra az eredmény, plusz megvárni míg lejön a Főorvosnő, és pisilési sorrendben kerülünk behívásra. Miután mi hamar leadjuk a pisit, így mindig elmegyünk valahova addig csavarogni. Ma Dáviddal vittem át a pisit a laborba, addig Bene játszott a játszórészlegen. Mondtuk neki, hogy akkor menjünk csavarogni, mert 10-ig ráérünk, beöltöztettem, elindultunk, de jött utánunk az asszisztensnő, hogy bizony ultrahangra is kell menni...hát ez váratlan volt, nem is érintett jól egyikünket sem, főleg, hogy bezsongattam a gyereket, hogy megyünk, és pláne, hogy megígértem neki, hogy nem csinálnak neki semmit...na mindegy, átmentünk az uh-ra, ott amíg vártunk végig tutult, nem sírt, csak a balhé, hogy nem akar...végre sorra kerültünk, tutulva ugyan de kibírta, negatív lett, még nem volt fél 10, úh kimentünk a városba egy játszóházba. ott eljátszogatott, dávid mindezt végigaludta. Aztán vissza a kórház, szerencsére ebből nem csinált balhét Bene, már megszokta. Aztán oda apa már nem jött vissza, sétálgatott Dáviddal, aki rendületlenül aludt. Aztán kb 11 előtt sorra kerültünk, minden negatív, és jöhettünk haza.
Fél évig nem is kell menni!
Itthon pedig egyedül ment el délután aludni!
2012. február 8.
Benedek
Benedekért a héten minden nap én mentem, ami nagyon tetszik neki, az is, hogy minden délután velünk van, itthon van.
Úgy veszem észre jó hatással van rá, hogy velünk tölti a délutánokat, estéket.
A bölcsibe is csupa jót mondanak róla, dícsérik nagyon.
Minden este kap Dávid is jó éjt puszit, és reggel mikor megy bölcsibe kérdezi ébren van-e adhat neki puszit?
Azt hiszem lassan beérik a sok sok beszéd amit apával együtt alkalmaztunk nála.
Jól viselkedik, lehiggadt. Már nem kiabál direktbe ha alszik Dávid, bár Murphy törvénye, hogy most meg már nem nagyon tud elaludni, izgatja Bene.
És persze estére hulla fáradt és sír elég sokat.
Valamelyik este mesekönyvet néztem Benével azon kis időben amíg Dávid aludt, az Anna Peti könyvet, végigmeséltem neki.
Tegnap megbeszéltem vele, hogy Dávid oltást kapott, és sírt sokat, nincs rá időm, hogy játszak vele, mindenért behívott magához.
Aztán végre kicsit elaltattam Dávidot, bementem Benéhez, angyalom a tévé fénye alatt ült, és nézte a könyvet amit előző este, de nem is hívott hozzá, csak nézegette, majdnem el is sírtam magam, h a fene vigye el, hogy nincs rá nagyon időm...de aztán mégiscsak megnéztük a könyvet, Dávid ugyan sírt már a végén, mert hamar felkelt, de hát mindegy, egy kis sírás nem ártott neki, aztán kijöttünk mesét nézni, és akkor már Dáviddal is foglalkoztam.
Sok sok nehéz időszak van az én szívemnek, de elnyomom, hogy ne lássa Bene, azért meg szoktam vele beszélni, hogy ha nagyobb lesz Dávid minden más lesz, és ezeket élvezi is, mindig ki is egészíti az Ő verziójával.
De ez a hét nekem is szuper, hogy minden nap én megyek érte, kicsit boltozunk, beszélgetünk.
Holnap kontroll a kórházba, megyünk mind a 4en.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)