Először is írok pár sort a gyermekeimről!
Benedek: Kicsit elfáradhatott már az oviban, mert a héten elég nehéz volt vele itthon, Dáviddal sem volt türelmes, piszkálta, nem engedett neki semmit, sok volt a hiszti, a sírás mindegyik gyerek részéről. Ennek ellenére ez nem tudatos oviutálat, nagyon élvezte a karácsonyi készülődést, örömmel adta át amit készített nekünk, ami csodálatos és megható, sokat mesélt az előadásokról, amik Betlehemes előadások voltak, nagyon tetszett neki. Énekli a karácsonyi dalokat, szavalja a verseket.
Egyszóval, szívesen ment, csak gondolom elfáradt az idegrendszere ennyi sok minden élménytől.
Nagyon sokat beszélek neki, hogy mi a jó és rossz, már különbséget is tesz közte, és bár itthon úgy tesz mint aki nem hallja, anyu mesélte, hogy amikor ott aludt, mondta neki, hogy "mama én rossz vagyok ám, mert szoktam bántani a Dávidot." Anyu szerencsére nem olvadt el ettől a bűnbánattól, hanem megkérdezte tőle, hogy hogyan, mire elmesélte, hogy ráugrik, és hogy néha még meg is szorongatja. Anyu erre megkérdezte, hogy nem tudsz megállni előtte, és nem ráugorni? Bene elgondolkozott, és közölte, hogy azt nem mama!!
De olyan jó, h egyrészt anyu így állt hozzá, másrészt, hogy elmesélte. Nekem egy visszaigazolás, hogy igenis hat az, h jártatom a szám! :)
Ezenfelül sok sok visszaigazolást kaptam ma is, de erről később.
Mostanában, mert el is várom, végre rendszeresen köszön az embereknek.
Este egyedül mosakodik meg, megy fürdeni egyből, sőt, ő kérdezi, hogy már fürdés idő van? Mondom igen, akkor megy is.
Ma hajat mostunk, és amikor kiszállt a kádból,- lemosta magát, fogat mosott, meg minden,- szó nélkül, mondtam neki, hogy köröm vágás, és lábon kézen, hang nélkül megvolt. Bár hozzáteszem, mostanában ez egyáltalán nem szokott gondot okozni.
Reggel felkelés után egyből vesz ki magának ruhát, felöltözik, nagyon ügyesen.
Dávid: Hát Dávid iszonyat gyorsasággal fejlődik, minden nap meglep, hogy mennyire sok mindent tud.
Mostanában az orrfújás Benével a sláger, ha Bene fújja, neki is kell zsepi. Egyszer alszik, kb Benével egy időben, sőt van h később, 1,5-3 óra amit megalszik, nem babakocsiban, hanem itthon. Este szopizik, de van, h nem alszik el rajta, attól függ mennyire álmos, akkor cumi, aztán elfekszik, simi és elalszik, vagy csak fekszik, beszélget közben elalszik.
Ezzel az egy alvással kb 9-fél 10-ig kibírja este, még mindig hihetetlen sokat bír ébren.
Mostanság egyedül szeretne enni, van, hogy annyira, h nem is fogadja úgy el, ha én adom. De ez az utcán is így van ha sétál, meg nem foghatjuk a kezét véletlen sem...
Mostanában ha örül, vagy csak eszébe jut valami, vagy mutat valamit ami tetszik neki, hangosan nevet.
Együtt főz velem, hadonászik a fakanállal, mondja, hogy HAMM!
Ha kakis, odamegy ahol pelenkázni szoktam, és mutatja.
Mindent kommentál a maga nyelvén, nagyon jól megérteti magát, és mostanság mutogat mindenre, és mondja, hogy ott, v vmi ilyesmit.
Egyáltalán nem fél az emberektől.
Átmentünk a héten tesómékhoz, megnéztük a barátnője lakását, és ott is teljesen jól elközlekedett, elvolt.
Bene is persze, élvezte a sok játékot :).
Este pusziosztásnál, mikor fekszünk, Ő is sorban áll, és tartja a kis arcát.
Rokonlátogatásról: Bene fantasztikus volt. Unokatesómék jöttek, ahol a nagylány 4 hónappal idősebb Benénél, a kicsi 3-4 hónappal kisebb Dodónál.
Bene annyira odavolt a kislányért, Tamara, állandóan puszilgatta, meg ott volt mellette. Hannával is megnézte a könyveket, de aztán annyi.
Dávidnak is nagyon tetszett Tamara, vagy a cumija, ezt még nem döntöttem el, nevetgélt neki, meg visongott. Meg hát a szemét is meg akarta nézni az ujjával :)
De most Benéről: azt gondolom, hogy Bene igenis nagyon nagyon jó gyerek. Hanna kapott nyakláncot anyutól, és amikor letette, Dávid megkaparintotta, mivel imádja a nyakláncokat, vagy bármit amit a nyakába tud tenni (ez itthon bugyi, melltartó és ujjatlan pizsamámra jellemző, ezekkel a nyakában mászkál, avagy telefontöltő). Hanna amint meglátta, odament, kiosztotta, és elvette tőle, aztán meg a tili-tolit is, azt nem tudom miért, aztán meg bármit, és elgondolkoztam azon -bár Dávid istenesen tűrte- hogy Bene ezt számára idegennel meg sem tenné, de Dáviddal sem teszi meg mindenért, sőt, legtöbbször ad neki helyette mást, mert ezt tanítottam/tanítottuk neki, ez alól kivétel, ha fáradt, nyűgös, vagy Dávid csapkodva veszi el, mert akkor ő is begorombul, és akkor balhé van.
Aztán mikor köszöntünk el, adott Hannának egy puszit mert mondtam, bár először csak állt, de aztán megpuszilta, meg elköszönt mindenkitől, Dávid is nyomult puszikért, és utána szó nélkül öltözött, hogy jövünk haza, mármint Bene, Dávid más tészta, őt futva öltöztetem.
Mondtam neki, mert ezt is fontosnak tartom, hogy mennyire büszke vagyok rá, hogy milyen jól viselkedett, erre megkérdezte, hogy miért?? És ez a visszaigazolás, hogy a sok beszéd nem vész kárba, hogy nem kellett megerőltetnie magát, hogy ilyen legyen, hanem ilyen és kész!
Jó volt, hogy itt voltak, mindkét csajszi nagyon édes!!
Jó volt, hogy itt voltak, mindkét csajszi nagyon édes!!
És mielőtt a képek: Bene a mai nap: 16,3 kg, 105 cm. Októberben 102 cm volt az oviban! :)













