Bene elkapott egy hasmenéses vírust. Azért tartom fontosnak most ezt bejegyezni, mert nem egy beteges, régen volt már beteg is, ilyesfajta betegsége meg már kb egy éve ha nem több, hogy volt.
Akkor még nem tudta mi a baja mikor megébredt, sírt, nehéz volt vele akármit is kezdeni.
Azonban most nagyon meglepett, hogy már ekkora fiam van. Éjjel fél 1-kor felébredt, nem sírt, mondja, hogy fáj a hasa, kakilnia kell. Először nem is hittem, h az a baja, éjjel, meg minden...na kimentünk a wc-re, annyit kért, hogy ne menjek el, mert sötét van...a folyosón kapcsoltam csak villanyt, h ne vakuljon meg a fénytől. Kakilt, hamar, azt hittem sokat evett előző nap. Visszafeküdt, fél 4-kor megint mondja, hogy fáj a hasa. Kimentünk, már rutinosan, már nem is kellett maradnom, akkor nagyon ment a hasa.
Közben azon csodálkoztam, hogy már ennyi önfegyelme van, hogy felkelt, kimentünk, összeraktuk a létrás szűkítőt és nem kakilt be. Aztán reggel megint.
Úgyhogy mentünk dokihoz, persze vittem Dávidot is, lévén, hogy hova tegyem, hát a várót majdnem szétszedték mire bejutottunk. Elég nehezen cibáltam be, de bent nem sírt, semmi nyüszi, megvizsgálták, semmi sírás.
Sőt, amikor reggel kilátásba helyeztem, hogy orvos, meg sem nyekkent, beleegyezett. Ilyen sem volt még..bár talán örült, kicsit, h nincs ovi, de akkor is, anno nem így volt ez.
Persze itthon kellett fognom, bőven rosszalkodtak, mert amúgy más baja nem volt. Viszont ügyesen betartotta, hogy keksz, meg tea.
Büszke voltam rá nagyon, és ámulattal tölt el mennyit változott, mert az igazság az, hogy Dávid miatt mindig kicsit visszaesik, kajláskodik stb., de nagyon sokszor előbukkan a nagyfiú énje, az, hogy már sok mindenben önálló, hogy megérti a dolgokat és csinálja.
Tegnap a kezébe került egy Buci Macis füzet, és elkezdte érdekelni a feladatok megoldása, úgyhogy veszek neki foglalkoztató füzetet, megérett rá.
Elkezdte gyűjteni az Óceánmániás matricákat albumba, most nagy kedvenc.
Szereti hallgatni a régi történeteket, bármiről, valamelyik nap apu régi ladája volt a téma, hogy hogyan és miért adta el, persze tudta mert már hallotta, hogy a szélvihar összetörte és hát öreg autó volt, de tetszik neki a történet.
Sajnos most a viták legtöbb forrása, hogy Bene futkározik és ütögeti dodót, amit az nehezen visel, meg a harapás. Dávid a fogzás miatt harap, Bene meg harap vissza ami elég csúnya véggel szokott záródni.
Dávid kis menő manó, mostanság rátört a tavaszi fáradság, már 10 után délelőtt kinyitja az ágyat, h le akar feküdni, aztán estefele 6 körül is...persze nem alszik, de felkínálja a lehetőséget.
Imádja a teherautókat, kukásautókat, motorokat, buszokat.
Mondja: Szia, papa, mama, kaki, nem (ezt most mindenre), aja=anya, apa, Bene, virsli. Sok szót elmondd még Bene után.
Tegnap Bene mutogatott neki könyvben járműveket, mondta neki, hogy mi micsoda. Dávid nagyon élvezte.
Bene ha kedve tartja tanítgatja, valamelyik reggel ment pisilni, Dávid utána, hallom mondja neki, az pisi, fúj, ne nyúlj bele, olyan fúj mint a kaki.
Dávid meg magyaráz hozzá a saját nyelvén.
Dávid a megértőbb a két gyerek közül egyenlőre. Ha kérjük odaadja Benének a játékot, ha Bene nem akar érte menni odaviszi neki a dolgokat, ha olvasok este Benének és megkérem Dávidot, aki már aludna, hogy hallgassa ő is akkor odaül, kivárja. Általában ő áll félre, ő enged, mégha sokszor nagy sírással is.
Délután nagyokat alszanak, egy szobában egy ágyban, és így Dávid ha megébred, látja Benét még visszaalszik. Aranyosak, bár mire elalszanak, kicsit hosszadalmas, de Dávid tartja azt a szokását, hogy robbanásszerűen alszik el, egyik pillanatban még rötyörög, hülyéskednek, másik pillanatban úgy alszik, h Bene még kajabál mellette, vagy tutul, vagy ugrál, Dávid meg sem moccan.
Most ennyi jut eszembe.
