Valamelyik nap a héten -gyanítom csütörtök tájékán- apa bepunnyadt este, már láttam nagyon nincs kedve semmihez, úgyhogy én vittem fürdeni Benedeket, mert hát urasága meg már nyafi volt. Betettem a kádba, már akkor csak nézett rám, gondoltam furcsa neki, hogy én fürdetem.
Na bedobtam neki a játékokat, és mindenfélét mondtam neki, meg fröcsköltem, fürdettem, de valahogy olyan kedvetlen volt. Azért eltelt a fürdési idő, el is volt a végére már, bár nem volt fenenagy hangulatban. A fürcsi végére apa is megérkezett, összenyalábolta magát, amíg kivettük, mondtam neki, hogy nem volt túl nagy kedve, pedig bedobáltam a kis csillagokat is de azzal sem csinált semmit (ezek nem túl nagy, színes csillagok, amiket egy hálóba kellene beletenni, de Bene ezt csak néha teszi meg ha kedve van).
Erre apa nagy tárgyilagosan, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne a világon közli velem, hogy azért, mert ő köpködni szokta neki a csillagokat!
Hát először a döbbenet aztán a nevetőgörcs lett rajtam urrá, és mondhatom azóta is nevetek ha eszembe jut. Gondoltam leírom, mert mégha ez olvasva nem is olyan vicces, de ha csak egy kis örömet is okozok vele, már megérte.
2 megjegyzés:
De vicces volt így is! :)
Jó fej Apukád van Bene!
Andicska
Elképzeltem...:) Nem csoda, ha Bene megmosolyogja...:)))
Megjegyzés küldése