Minden

Benedek visszarázódott a bölcsibe, mondhatnám az sem viseli meg, hogy most másik helyen van a felújítás miatt, ott most sokan vannak, de úgy tűnik élvezi szerencsére. Ez a gond most nincs.
Múlt héten összeszedett egy vírust, magas láz, de csak egy napig, aztán túllett rajta, de az a nap elég szörnyű volt, a szeme is könnyezett a láztól.
Sokat oszt már minket, pl.: mindig hallja, hogy mondom neki, hogy ha nasizik, hogy enni kell vacsorát is. Erre valamelyik este rászólt az apjára, hogy ne egyen chipset, mert van krumplis tészta.
Haláli volt.
most egy nem tetsző szokást is felvett, üt meg rúg, ha valami bosszantja, hát bölcsiben tanulta, igyekszem jobb belátásra bírni. Valamelyik nap újságolta, hogy az egyik kisfiú köpködött rá. Ő sírt, de aztán ő is köpködött...na ezt meg tudtam vele beszélni, hogy nem szabad.
Mivel meg is indokoltam, mint mindig ezt abbahahgyta. Alig várom, hogy itthon legyek tesóval, mert vele is még többet tudok majd foglalkozni, beszélgetni, terelgetni a jó irányba, persze most is megteszem nap mint nap, és úgy gondolom, hogy eredményes is, bármennyi energia is kell hozzá, nekem mindig lesz. Jó lesz nap mint nap érte menni, később levinni, vagy ha úgy alakul otthon tartani, engem nem rettent a két gyerkőc, hisz imádok Benével is lenni, amikor ketten lesznek ez akkor sem változik.

És most a mai szörnyű napot is leírom, bár nem azért, hogy megmaradjon, mert azt hiszem nem igazán fogom elfelejteni, miután a két évvel ezelőtti katéterezés is olyan elevenen él bennem, mintha ma lett volna. De sajnos ma is volt egy.
Tegnap már felkészítettem egy olyan történettel, hogy tesznek a kukijába kis kgyót, és azt lefotózzák, ez úgy tetszett is neki ötletként...
Természetesen a mai napot megelőző egy-két hetem is tiszta ideg volt a mai nap miatt.
Apa jött velünk szerencsére, és imádom, mert a héten is tartotta bennem a lelket, nem engedte hogy elhagyjam magam.
Mivel mostanság szívesen ment a kórházba, ezért azzal nem volt gond, reggel a boltba is újságolta a néni kérdésére, hogy hova megy, hogy kórházba, doktornénihez.
Aztán az intenzíven csak én mehettem be, ill egyikőnk, hát én lettem az, a katéterhez, persze nem tudták betenni, mert szűkületes. A doktornő akit megvártak vele közölte, hogy ha nem megy cataflam csepp mellett, akkor várni kell, mert nem éhgyomorra mentünk, akkor kábítják, mert szűkületes...de nagyon ügyes volt, és betette neki, Benedek meg egy fantasztikus gyerek! Aztán lementünk a röntgenbe, ott apa ment be vele, mivel én nem mehetek a tesó miatt. Persze a röntgenes nem örült, hogy csak egy szülő megy, közölte, hogy lehet értékelhetetlen lesz, mert ekkora gyerekek bemozognak stb, kezelhetetlenek, és egy ember nem tudja majd lefogni, stb., ettől már a gyomrom és a világ is forgott...mondta a nőnek, hogy Benedek nem ilyen, Ő ügyes és fegyelmezett, nem lesz baj. Persze kint végigbőgtem a kb 20 percet, és tiszta ideg is voltam. Aztán Apával megjelentek, mindenki dícsérte, hogy mennyire ügyes. Eredmény: nincs sem aktív sem passzív refluxra utaló jel!!!
Persze a főorvos ma nem volt, majd 3 hét múlva megyünk kontrollra, amikor is megbeszéljük ez mit jelent, de remélem csak jót!!
Aztán fagyiztunk meg vásároltunk, aludt is nagyot, evett is délután, aztán kezdődött az egész nap általam várt macera, hogy majd nem akar pisilni. Este fél 7ig tartogatta, már verte a víz, sírt, minden baja volt, de a pisit nem engedte el. Már én is bőgtem majdnem vele, aztán betettem fürdeni, ill zuhanyozni, és akkor nagy nehezen már nem bírta és pisilt. Persze már nem fáj neki, csak pszihés a dolog, de azt hiszem még ez pár napig így lesz...
Most még egy fitymaszűkület műtét elé is nézünk, csupa jó dolog, nem beszélve az izgalmakról így a terhességem vége felé...azért igyekszem nem rátenni Tesóra, elhárítani róla.
Tudom, hogy ez rutinbeavatkozás, de akkor is, nem lesz ez sem sétagalopp, és meg akarom csináltatni neki még szülés előtt, ami valljuk be hamar itt lesz.
Nem akarom tovább drámázni ezt a napot, Apa is egy hős volt, és igenis nagyon mellettem volt, imádom is nagyon, Benedekre meg azt hiszem nem találok szavakat, és nem is kell. Én érzem ezt amit nem lehet leírni, mert a nap töredékképei bennem tombolnak, folyamatosan peregnek a szemem előtt, és egy olyan érzés amit azt hiszem nem lehet átadni és nem is akarok. Azt gondolom Róla, hogy egy nagyon kivételes kisfiú, és hálás vagyok neki!!!
Ismét leírom, hogy nem akarok sajnálkozós megjegyzéseket sem, hisz az eredmény jó, és igazán úgysem érzi át senki ami ma volt, csak mi hárman. Éa ismertek, nem szeretem az ömlengős sajnálkozást, siránkozást, nincs értelme. Viszont köszönöm annak a rengeteg embernek akik ma szorítottak nekünk, a rengeteg sms-t telefont nagyon drágák vagytok.


MÁS!
Most egy hete alszik éjjel, sosem kel fel, szuper, de most meg én nem alszom, a sok idegeskedés, meg az Öcsi is előszeretettel ficánkol :)


Sokat énekel, mondókázik, mesél a bölcsiről, az élményeiről.


Még mindig pelusba kakil.


Mindent megindokol, ahogy tőlünk látja.


Belátó, bármit meg lehet neki magyarázni, el is fogadja.


Na most ennyi kb, imádom, az Apukájával együtt, nagyon jó családom van.


És most egy Tesó kép :) Ő is kis családtag: