Azt hiszem ezt most kis családom mindhárom tagja elmondhatja magáról.....
Benedek múlt hét szerdára beteg lett, gégegyulladás és mindkét füle begyulladt...Természetesen így elesettebb volt, és ehhez hozzájött, hogy nem ment bölcsibe, tehát teljesen megkeveredett, kifordult önmagából. Csak velem akar lenni, nem játszik szinte semmivel, szinte egész nap sír, nyafog, hisztizik, kiabál valamiért...
Ettől természetesen már én is nagyon ideges vagyok, persze a tehetetlenségtől, hogy nem tudok rajta segíteni, nem tudok vele többet lenni...
Senkit nem fogad el jelenleg, nem akar senkivel lenni, csak velem...ma már megfogalmazta azt is, hogy nem szereti Dávidot, persze mondtam neki, hogy most nem is kell, elmeséltem neki, hogy nekem ki a testvérem, és hogy milyen jó, délután már megpuszilta...
Néha ha egy kicsit több időm jut rá, akkor kezelhető, de amúgy sír mindenen.
Ehhez még hozzájött, hogy vasárnap elesett, és a beton patkán felszakította a száját, nem tudott enni, vérzett mint a fene, tiszta gyomoridegem volt ettől is...ma már alakul, ma már evett.
Még nem szép neki, de javul...
Éjszaka sokszor kel, így az éjjelek is nagyon nehezek...
Természetesen a nagyszülők próbálnak segíteni, de most nem tudnak, és nem is akarom, ezen nekünk kell most túllépni, meg Bene nem is akar egyikkel sem lenni most.
Itthon viszont unatkozik, mert nem akar játszani semmivel sem....egyszóval nehéz és idegörlő napokat élünk, de ezen is túl kell lenni, és túl is leszünk, csak át kell billennie...talán majd ha megy bölcsibe, bár azt nem tudom, hogy majd hogy viszem el, amikor teljesen helyrejön.
ma láttam, hogy kint vannak a bölcsisek, ablakból megmutattam neki, nézte is őket, és integetett is nekik. Persze nem látták, de akkor is.
Sokat beszélek neki erről a helyzetről, de eddig csak szájtépésnek tűnik....de persze tudom, hogy majd beérik, csak nehéz kivárni.
Mindemellett a kis Dávid bélpoklos, mindig enne, 3300-al született, tegnap, két hetesen 3660-at mértünk.
Szegény sokat sír délelőtt, gondolom megviseli őt is ez a hercehurca...
Most egyenlőre ezek a napjaink, majd alakulunk, nem panaszkodom, és nem várok semmit, ilyenkor mindenki ellát mindenféle okossággal, hogy mi miért van, amit én is tudok, megélni azonban nehéz.
Nehéz, és idegessé tesz, hogy nem tudok mit kezdeni Benével, hogy nem tudok segíteni a lelki baján, nem tudok többet tenni mint amit teszek....ami eddig úgy tűnik nem elég...
DE mint mindig bízom az időben, és a sok sok beszédben.
Most ennyi.....panaszból elég is nem?? :)
3 megjegyzés:
Nem tudom milyen lehet most nektek, de az biztos, hogy nem könnyű.
Szerintem is ha sokat beszélsz Benével idővel segíteni fog....
Kitartás-jobbulást Benének!!!!
Bene tényleg nehéz napokat él meg! Nem elég, hogy hozzá kell szoknia a tesóhoz, még beteg is! A fülfájás, amúgy is az egyik legrosszabb dolog!
Mondtam már, hogy nekem, 14 hónap volt a két gyerekem között. Persze ennyi idő távlatából, már egyszerűnek tűnik, de ha visszagondolok...sűrű volt! Nem akarok tanácsokat osztogatni, hiszen minden gyerek, család más!
Megértelek Téged és Benét is!:))
Ám ennek az időszaknak, nagyon boldognak kellene lennie, hogy mindenki jól érezze magát benne!:)
Biztos belejöttök,mert nagyon figyelsz rá!!
Adrienn, köszönöm, minden tanácsot szívesen veszek, bár abban is egyetértünk, hogy minden család és gyermek és korszak más és más...más 14 hónaposan, más 3 évesen, ebben a korban minden napnak, hónapnak jelentősége van, mind mind nagy változás nekik.
DE ettől eltekintve mindig nyitott vagyok mások véleményére, maximum csak elrakom magamban.
Köszönöm, a boldogság sem marad ki természetesen, csak hol erősebb, hol halványabb...:).
Megjegyzés küldése