Mivel én elemezgetős típus vagyok, ami azt jelenti, hogy minden nap végig gondolom, mit és hogyan csináltam, jó volt-e így, a gyerekek, jelen esetben még csak Bene mit miért csinált, csinálhatott, mely nevelési módszerem hogy hatott rá, van amikor meg vagyok magammal elégedve, van amikor nem, persze a többségben ural a minden anyát uraló negatív gondolat, hogy jó anya vagyok-e...
Szívesen hallgatom anyut -bárkit aki mesél, de Ő szokott legtöbbet - gyerekkorunkról.
Bár én Benét nagyrészt apja fiának tudom be (mániái és egyéb dolgai miatt), de mondta anyu, hogy este engem látott megint benne.
Előzménye: most beteg, gyógyszerek hadát adom neki, és ment aludni mamáékhoz, mondtam neki, hogy vegye be majd ezt mamáéknál, és a fújóst is engedje meg mamának. Közölte, hogy azt nem fogja, de láttam, hogy csak úgy mondja.
Aztán este bevette a gyógyszert, megengedte a fújóst is, és közölte anyuval, hogy ezt nekem reggel is be kell ám majd venni.
Anyu mondta, hogy én kb ennyi idős voltam de mindig számon kértem őt, hogy beadta-e a testvéremnek a gyógyszert este meg ilyenek. Meg azt is mondta, hogy én is ilyen voltam, hogy szerettem mindent pontosan megbeszélve csinálni, Benének is mindig kell a kontroll.
Érdekes lehet anyunak ez a dolog, remélem én is megélhetem, hogy az unokáimban a drága kisfiaim egyes dolgait vélem felfedezni.
Most, hogy beteg természetesen nagyon nehezen viseli el Dávidot, állandóan közli velem, hogy vele foglalkozzak, mert neki vagyok az anyája és Dávidnak nem, és Dávid nem is a barátunk, csak vele törődjek. Nehéz, minden kis apróságon sír, hisztizik, kiabál, de hát egyszer minden betegségnek vége.
Persze mikor épp hatnak a gyógyszerek elvan, szinte nem is hiányol, aztán jön egy hullám, és áll a bál.
Tegnap együtt sütöttünk pizzát, nagyon élvezte.
De elkanyarodtam a lényegtől, szóval nagyon szeretem a régi történeteket is, hisz mind hozzájárul ahhoz, hogy az esti, ill napközbeni saját magam elemzésében segítséget nyújtson.
Dávid két napja babahangon kacagott, annyira édes volt, hogy majdnem megzabáltuk apával, el sem hittük, hogy az a hang belőle jön, gurgulázós kacagás volt!
Apa esténként tornáztatja, mivel már húzza fel magát, mindig ülne, így rugóztatva repteti, hát nagyon élvezi a kis lurkó!
1 megjegyzés:
Jobbulást Benének!!! Ezek szerint jobban kijött rajta ez a nyavalya :(
Érdekes minden apróságra figyelnek a gyerkőcök :D
Alíz is ha csak Anyuval vagy Szilvivel van mindent elmond én, hogy is szoktam nehogy másként legyen :)
Jaj nagyon édes lehetett a kis Dávid <3 és milyen kis ügyi!!! Gyorsan mennek a hónapok!
Megjegyzés küldése