Gyerkőceim

Benedekért tegnap apu ment a bölibe, és amikor jött haza, hozott nekem egy csokor nárciszt, futott be hozzám, és adta a kezembe, mama kiskertjéből való...

Nagyon sokat mesél, szerepjátékozik, ha valamibe belelendül egész történetet kerít belőle...

Dávidka taknyos még, hurutos szegényem, de szerencsére étvágya kedve jó...nagyon hangosan kiabál már, mondja a magáét, ha egy játék kiesik a kezéből sír, nagyon mérgesen, hasrafordult, sikerrel, mert a keze a szájába volt, így nem került maga alá, majdnem kúszik...

Ma megpróbáltunk almát enni, egyenlőre úgy vettem észre, hogy minden falatot úgy vesz a szájába, hogy a kanál rágása vonzza, de evett egész sok kanállal, amikor fintorgott nevettem, és akkor ő is. Majd meglátjuk...

És ma megint én megyek Benéért, juppiiii!!!!