Minden sora igaz, közel áll hozzám :)

Gyakran hallok olyan problémákról, amikor az anyuka a majdani jövő miatt aggódik. Azért szeretne a baba viselkedésén, szokásain változtatni, mert úgy gondolja, később már nem vagy csak lassan lehet leszoktatni, átszoktatni a babát egy új szokásra. Mit lehet tenni ilyen helyzetekben?

Nézzünk néhány gyakran előforduló esetet, amiben az anyukák a jövő miatt aggódnak:
 
“Túl sokat eszik, túl gyorsan hízik = később is dagi lesz”
A csecsemőknek hízás szempontjából két típusa van:
1. A nagyon jó étkű babák, akik az első fél évben rekordgyorsasággal híznak, szívesen és jó étvággyal esznek, aztán a második 6 hónapban már csökken a hízás mennyisége,
2. Az átlagosan hízó babák, akik fokozatosan, egyre csökkenő mértékben, de az első egy év során folyamatosan kicsiket híznak. Az ő gyarapodásuk is csökkenhet a 2. félévben, de a havi gyarapodás tekintetében nem áll le (szemben az első csoporttal, akiknél előfordulhat, hogy fél év alatt mindössze fél-1 kg-t híznak összesen).
Az első csoportba tartozók anyukái azért aggódnak, mert a baba túl gyorsan hízik, a 2. csoporté pedig azért, mert lassan. Egyiküknek sincs igazuk. Az első hónapok jó étvágyának és hízásának nincs köze a későbbi testalkathoz vagy súlyhoz, sem pedig a hízási hajlamhoz. Attól, hogy egy baba 6 hónaposan hurkás, nem lesz belőle elhízott felnőtt, ezt a genetika mellett az általad kialakított étkezési szokások határozzák meg, amire a hozzátáplálás kezdetétől érdemes odafigyelni (elsősorban arra, hogy ne édességekkel, kenyérfélékkel, tésztával, édes italokkal, babapudingokkal tömd a babát, hanem a korának megfelelő zöldséget-gyümölcsöt, húst, gabonaféléket, tejtermékeket kapjon). Az anyatejjel vagy tápszerrel igény szerint táplált babát, ha éhes, meg kell etetni, függetlenül attól, hány kiló, diétáztatni, az időt húzni, amikor éhes, csak azért, mert nagy súlyú, teljesen felesleges.
 
“Soha nem szokik majd ki az ágyból”
A legtöbb babának van olyan korszaka, amikor fokozottan igényli az együttalvást, amikor magában nem alszik és sír, a szüleivel pedig jól alszik. Bár a mi kultúránkban ez nem szokás, ezért sokan berzenkednek ellene, valójában az összebújás természetes igénye a kisgyermekeknek és idővel maguktól átköltöznek saját ágyba, ha megértek rá, ha eljött az ideje.
 
“Nem este 8-kor fekszik, mi lesz, ha majd oviba megy?”
Sokan már az újszülötteknél azon aggódnak, miért nem lehet este 8-kor fektetni őket, és mi lesz így, ha majd óvodába kell menni. Valójában a korábbi fektetést könnyű elérni a kisgyermekeknél, tehát felesleges csak azért mindenáron este 8-kor fektetni a csecsemőt, mert 2-3 év múlva majd óvodába megy. A korán fektetett babák korán is kelnek reggel, ha tehát a baba ragaszkodik a későbbi időponthoz és a család számára is jobb ez, akkor nem kell mindenáron este 8-ra szoktatni. Amikor pedig elkövetkezik az óvoda ideje, akkor pár nappal korábban el lehet kezdeni esténként korábban fektetni a kisgyermeket és magától át fog állni az új menetrendre.
 
“Még szopik, mi lesz ebből a bölcsiben?”
Nem szükséges leszoktatni a totyogót a szopásról csak azért, mert bölcsibe megy. A gyerekek gyorsan megtanulják, hogy a bölcsődében nincs ott anya, és ezért nem lehet szopizni sem, és a korábban cicin elalvó gyerekek is képesek legfeljebb néhány nap után elaludni a bölcsiben cici nélkül is.
 
“Nem iszik eleget, mi lesz nyáron?”
Sok anyuka próbálja ivásra szoktatni a gyermekét csak azért, mert nyáron majd sokat kéne innia, ez teljesen felesleges. A babák, a kisgyermekek ösztönei jól működnek: ha melegük van, szomjasak, akkor többet kérnek inni maguktól is.
A tanulság: az első időszakban a csecsemő igényei és a kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása a legfontosabbak. Bár vannak későbbi célok, ám ha az indulás jó volt, akkor ezeket többnyire magától is eléri a gyermek, ha pedig mégsem, akkor egy jó szülő-gyermek kapcsolat esetén, az odafigyelés, a kölcsönös bizalom segít majd, hogy megoldjuk ezeket a helyzeteket. Ez a fajta kölcsönös bizalom pedig csak úgy alakulhat ki, ha az első időkben egymásra figyeltek, nem pedig a későbbi, külső tényezőkre, elvárásokra.
 
A tanulság: az első időszakban a csecsemő igényei és a kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása a legfontosabbak. Bár vannak későbbi célok, ám ha az indulás jó volt, akkor ezeket többnyire magától is eléri a gyermek, ha pedig mégsem, akkor egy jó szülő-gyermek kapcsolat esetén, az odafigyelés, a kölcsönös bizalom segít majd, hogy megoldjuk ezeket a helyzeteket. Ez a fajta kölcsönös bizalom pedig csak úgy alakulhat ki, ha az első időkben egymásra figyeltek, nem pedig a későbbi, külső tényezőkre, elvárásokra.