A családok ugyanúgy változnak, ahogy a képek, csak a keret marad ugyanaz. A család mély kötelék, ami összetart minket, amihez alkalmazkodunk.

2012. szeptember 18.

Mindenféle

Benedekért tegnap kicsit korábban értem oda, még gondoltam is, hogy annyi az uzsonnának! Épp törölte a kezét, rámnéz, azt mondja: Egyedül vettem fel a szandálom, és óriási mosoly!
Mondom, de ügyes vagy!!! Akkor mondom eszel uzsit is? Mire bólogatott, és bevonult uzsonnázni! Annyira örültem neki!!!
Aztán ma reggel nem kelt sírva, de persze miután Dávid magára rántotta a polcot Ő is tutult, ketten bömböltek nekem, versengve, kit is vegyek fel...imádom ezeket a reggeli feelingeket :)
Na de aztán mentünk, találkoztunk az ovi előtt Kati mamával, akinek Bene feltétlen meg akarta mutatni a csoportot is, óvónéni meg is engedte, hogy mama bemenjen, persze mama nekiállt mindegyik gyerekkel trécselni, főleg a lányokkal akik odazúdúltak, azt hittem sosem jön ki :)
Bene meg bújt mellé, meg kis szomorú képet vágott, anyu később hívott, h nagyon rám ismert :) khm,khm...hát igen, Bene nagyon engem mintáz!
Na, aztán ma már volt Ákoska, a nagy ölelgetős gyermek, Benét is jól megölelgette, aztán elvonszolta játszani, leültek a szőnyegre, és nagyban mondta Benének mit is játszanak, még egy fiú odacsapódott, mi meg eljöttünk.

Remélem ma is jó napja lesz...

Dávid meg ha fújjuk az orrunkat, Ő is prüszköl, tök aranyos.
A telefont pakolgatja a fülemhez.
9 hónapos kora óta -most már kijelentem- elhagyta a nappali szopit, már csak este szopizik, meg éjjel ha felkel, és reggel amíg nem hall valami zörejt, mert aztán egyből ugrik...
Mindig siet Benéhez ha keltjük, amint nyílik az ajtaja, h menjek keltegetni ő már mászik is fel az ágyra, Benére...ezt Bene mikor hogy fogadja, többnyire nem túl jól :)
Napközben tök jól elvan velem itthon, mászik, autózik, feltalálja zömmel magát :).

Nincsenek megjegyzések: