Kecskeméten

Bár ezt a címet adtam, azért másról is írok majd.

Bene alig várta már, a napokat számolta, és péntek este nem óhajtott elaludni, hátha akkor hamarabb reggel van.

Elég jól indultunk, reggel fél 9 körül már úton voltunk, talán kicsit később.

Hátul ültem a lurkókkal, mert Anyu is eljött meglátogatni a Dédit, apu már ott volt, mert lement mamafelügyelni.

Bene az út negyedétől már ott akart lenni folyamatosan, de azért elvolt, számoltunk, 20-ig el is tudott számolni, utána kis segítséggel 30-ig simán, ez elég időbe telt, amíg nem unatkozott. Aztán mindig kerestünk valami látnivalót. Dávid egy órát aludt, és amúgy semmi probléma nem volt vele, alvás előtt és után is elvolt, énekelgetett, meg miegymás.

Odaértünk, hát ebédelni nem nagyon ebédeltek, nem értek rá...viszont Dávid nagy meglepi volt, mert azért készültem, h új közeg, új emberek, meg még két gyerkőc, 6 és 9 évesek, majd kicsit rettenti, hát tévedtem. Letettem, mert az útjára, kipakolta a játékokat, odabújt a gyerekekhez, kicsit evett, aztán otthagyott, elment játszani, sétálgatni, futkorászni. Bene kicsit nyafisabb volt, mint mindig ő érzékenyebb, nehezebben került napirendre.

De aztán ő is játszott, ebéd után meg kimentünk a dédihez, na ott a nagy kertbe a két fiam ment mint a fene, futottak, homokoztak, játszottak, hemperegtek, elvoltak.

Kb Bene is ennyi idős volt, mikor egyszer lementünk, és este egyszercsak hozta a cipőjét, h menjünk. Dávidnál ez úgy volt, h este mondom esztek, aztán mentek fürdeni...Dávid rámnéz, rázza a fejét, lepattant az ágyról, hozta a cipőjét. De hamar megbékélt a gondolattal, h maradunk. 9 körül aludtak el, hozzáteszem fél 7-es keléssel és Dávid egy órás alvással és folyamatos menéssel, nagyon nagyon jól bírta, keresztanyám közölte is, h nem tudja mi lesz belőle, de iszonyat sokat bír. Egy nyafi nélkül, állandó menéssel 9-ig nyomta :)

Benének több hullámvölgye is volt, de összességében jól elvolt nagyon ő is.

Vasárnap csak keresztanyámék háza kertjében voltam lent velük, míg F1 volt a műsor, aztán ebéd után 3/4 2 körül hazaindultunk. Hamar elaludtak, kb 1,5 órát aludtak, örültek a hazatérésnek is, Bene ismét menni akar, kérdezte mikor megyünk újra...

Nekem is nagyon jó volt találkozni végre mindenkivel, rég voltam ott!!

MÁS: 

Bene tegnap megint nem hallgatok rád anya című történetet játszott. Egyszer csak minden átmenet nélkül mondja: Zelk Zoltán: Tavaszi (nem emlékszem bocsi...ezt én mondom, Bene tudta). Én nem győztem figyelni, h jujj verset mondd, elmondta, jó hosszú volt, aztán közölte, h ezt tanultuk anya napjára, és ez a vers csak a tiéd anya!!!

Annyira cuki volt!!

Mindenki el volt amúgy ámulva tőlük, milyen aranyosak, odavoltak a rokonok :)

Hát nagy vonalakban most ennyi.