Ovis évzáró

Dávid aznap töltötte (tegnap volt) a 1,5 évet, de az a bejegyzés még várat magára, mert nem szedtem össze magam hozzá!

Ezért, Bene évzárója megelőzi a bejegyzést!

Már hetek óta készültek rá, szerintem agyba-főbe verseltek, legalábbis itthon egész délután verseket mondott Bene, így gondolom az ovi is erről szólt. Az utolsó héten már a tornateremben próbáltak, folyamatosan, így a múlt hétvége fele Bene már besokallt szerintem. Nem fogalmazódott meg benne, de bennem igen, hogy ez lehet a baj, mert állandóan sírt mindenen itthon, mindig volt valami baj, szörnyű rossz passzban volt. Azt gondolom izgult, kicsit nagy volt neki a nyomás! Ez sok gyereket nem visel meg, de Bene nem annyira laza, fontos neki a megfelelés, úgyhogy gondolom nehezen élte már.

Próbáltam erősíteni benne, hogy szuper lesz, de kb pár nappal előtte világosodott meg, h azt sokan nézik majd meg ilyenek.

Na aztán eljött a nagy nap délutánja, addigra lehiggadt, simán is mentünk az évzáróra, angyalom, segített nekem ruhát választani, hogy melyik áll jól, élvezte, hogy mind a ketten csinik vagyunk.

Természetesen tudtam, hogy minden verset, éneket, kívülről fúj, még a ballagósokét is, de ahogy váram, egyet sem mondott, a végére már az egyiket elkezdte, de észrevette, hogy mondja, gyorsan abba is hagyta!

Egy helyen kellett volna szerepelnie, a lipem-lopom a szőlőt című mondókánál leülni a székre egy kalapban, de visszautasította, így rögtönöztek az óvónénik. Hát igen, ez az én fiam, és annyira tudtam is hogy így lesz, de nagyon meg lett dícsérve, hogy ügyes volt. Egész végig engem nézett, h mit szólok, meg a tömeget, h húúúú szerepelnek.

Persze amilyen simán lement az odamenetel, estére kijött rajta megint minden, délután elesett apuéknál, amikor mentünk Dávidért, és ez a kis seb egész estig kitartott sírás okként, emiatt persze nem tudott enni, fürdeni és még sorolhatnám, baj, baj hátán :)

A mi idegeink meg már lógtak :)

Pár kép, amennyire lehetett fotózni, folyton körbe mentek.

 

Elmaradva

Megint jó rég írtam, pedig sok minden van mostanság!

Először is anyák napja!!

Bene előtte is nagyon sokszor elmondta nekem a verseket, megkerestem a neten és amit nem tudott sort együtt megtanultuk!

Persze anyák napja reggelén a becsomagolt ajándékom megkaptam a verset alig hallhatóan mondta el, még jó, hogy hallottam előtte nem keveset :)

Nagyon szép kis ajándékot kaptam, igazán sok sok puszit kapott érte, de a vers volt a legjobb amit olyan édesen mondott.

Vizelet kontroll: Aznap reggel korán keltünk, mama eljött 3/4 7-re Dávidért, egyszerre indultunk, Dávidnak nem esett jól, hogy Ő nem arra jön mint mi, de hamar megbékélt. Begyalogoltunk, és mivel ott kellett pisilnie, vittem neki vizet, amit már az út elején elkezdett inni, hogy tudjon pisilni, de mondtam neki, hogy lassan, mert még messze van, hogy odaérjünk, beregisztráljunk kémcsövet kapjunk stb... de ügyesen bejött, pisilt, hamar megvolt. A főorvos nem volt, úgyhogy még előírt nekünk ultrahangot, na az kicsit nyafogósabb volt, mire sorra kerültünk, akkor nem akart bejönni, de a végén kibírta, minden negatív, ezek után eljöhettünk, másnap hívtak, hogy fél év múlva kontroll, minden okés.

Benedek:

Volt egy nem túl rózsás korszaka, amikoris nem hallgatott rám, de nagyon nagyon sokat beszéltem neki a viselkedés helyességéről, hogy nem megyünk el anyától messzire, hogy Dávid ha megharapja (ami elég gyakori) nem ütjük vágjuk, hanem szól nekem én elintézem stb. Most ott tartunk, hogy elmondhatom az esetek többségében okosan viselkedik, velem jön nem megy el, és nem mindig vág oda Dodónak mikor valami van. Sokat foglalkozik Dáviddal is, játszik vele, tanítgatja.

Gyűjti az Óceán mániát, már egyedül kikeresi a számokat, beragasztja, és hogy ne legyen vita, Dávidnak odaadtam a tavalyi Szafari mániát a cseréseket Dávid abba ragasztja így nincs vita :).

Így oldottuk meg a színezést is, amikor Bene színezni akar adunk Dávidnak egy régi színezőt, ő abba színez. Bene egyből hozza neki. 

Sokat mesél az oviról is, nagyon készülnek az évzáróra.

Étvágya nagyon jó, sokat eszik, 17 kiló körül mozog, ha nem több, és 109-110 cm.

Reggel csak nadrágot adok neki, azt nem éri fel, egyedül előszedi a zoknit, alsógatyát, pólót, felöltözik mire mi Dáviddal. Kivételek a hétfők, azok nehezen indulnak.

Igazán jó kis mondásai vannak, most a kedvencem: Ott aludtak Dáviddal mamánál, Bene aludt a papával, és Dávid befeküdt egy kicsit oda, mire Bene közölte, h ha Dávid ott elalszik, akkor ő átmegy a mamához aludni. Gondolkozott, aztán közölte, hogy az nem jó, mert ha Dávid felkel éjjel a papa nem tudja megszoptatni, csak a mama :)

Ma reggel elment pisilni, Dodó is ment, hallom ám: Jajj Dodó ne nyúlj a pisibe...végzett, elvitte Dávidot kezet mosni, és futott utána, hogy törölje le a kezét.

Dávid:

Minden szót mondd utánunk.

Használja a tessék szót, ami még sláger a Bene által használt had ni??!!

Mondja a neveket, a Bene=Nene mint anno Benénél.

Kicsit ragoz: Apáé.

16 foggal rendelkezik, 11,5 kilót elhagyta, centit nem tudok :(

Eszik egyedül, kanállal is, ha olyan az étel.

Rengeteg szót mond, nagyon hamar fog beszélni szerintem mint Bene.

Szeret énekelni, még mindig hamar dühbe gurul, de hamar el is száll a mérge, ha ráhagyjuk.

Sokat esik kel, nagyon bátor, mindig van rajta sérülés.

Nagyon sokat emlegeti a mamákat, papákat.

Ha megyünk Benéért, mindig az az első, hogy megöleli, és ül mellé a kispadra.

Mindig Bene akarata az első, nagyon jószívű, ha Benének bármi kell, odaadja neki, megosztja vele, nagyon nagy szíve van.

Egyik kedvenc szava még mindig a NEM.

De kérdeztem ma tőle, hogy nem jó az innivaló? Mondja: nyem jó.

Valamelyik nap vicces történet is volt, beültek fürdeni, és hát Dávid belekakilt a vízbe, volt ám nagy sírás rívás...de megoldottuk apával, tésztaszűrő meg bili, de apa közölte, hogy a napokban ne főzzek tésztát, amíg el nem felejti a sztorit :)

Azt is mondják, hogy az ilyen kicsik még nem érzik át, hogy ha neked v másnak baja van, nem tudom...én este mondom Dávidnak, h csak kicsit szopizzon és cumi alvás, mert anyának fáj a cicije, hát megérti, és kicsi szopi és cumi és alvás. Még ha nehezen alszik el akkor sem szopizik többet.

Ha Benét valami bánat éri, akkor ő is sír.

Egyedül vetkőzik már, cipőjét is. Nyáron megpróbáljuk a szobatisztaságot, jó lenne ha úgy menne már bölcsibe. Bene ígérte segít.

Alvása szuper, ha elalszik az atombomba nem kelti fel, de onnantól fogva, hogy becsukja a szemét :)

Nappal egyszer alszik, ebéd után 2-3 órát.

Szeret csúszdázni, egyedül felmegy, leül lecsúszik.

Most nagyjából meg vagyok elégedve az eredménnyel amit elértem náluk, amennyire rosszak az belefér a gyerekrosszaságba.

Azért az, ha sokat beszélsz nekik a dolgok helyességéről mindig megtérül. Más kérdés, hogy egy gyerekkel könnyebb, mert magyarázom Benének, h mit h pakoljon el és miért, látom, h már csinálná, de Dávid épp kisördög és szórja akkor ő is újra... De hát sok mindennel van ez így ha már ketten vannak, dupla beszéd kell az tuti.

Aztán jövök még sztorikkal, egész nyáron itthon lesz Bene is, úgyhogy gondolom lesz bőven.

Betegség és miegymás

Bene elkapott egy hasmenéses vírust. Azért tartom fontosnak most ezt bejegyezni, mert nem egy beteges, régen volt már beteg is, ilyesfajta betegsége meg már kb egy éve ha nem több, hogy volt.

Akkor még nem tudta mi a baja mikor megébredt, sírt, nehéz volt vele akármit is kezdeni.

Azonban most nagyon meglepett, hogy már ekkora fiam van. Éjjel fél 1-kor felébredt, nem sírt, mondja, hogy fáj a hasa, kakilnia kell. Először nem is hittem, h az a baja, éjjel, meg minden...na kimentünk a wc-re, annyit kért, hogy ne menjek el, mert sötét van...a folyosón kapcsoltam csak villanyt, h ne vakuljon meg a fénytől. Kakilt, hamar, azt hittem sokat evett előző nap. Visszafeküdt, fél 4-kor megint mondja, hogy fáj a hasa. Kimentünk, már rutinosan, már nem is kellett maradnom, akkor nagyon ment a hasa.

Közben azon csodálkoztam, hogy már ennyi önfegyelme van, hogy felkelt, kimentünk, összeraktuk a létrás szűkítőt és nem kakilt be. Aztán reggel megint.

Úgyhogy mentünk dokihoz, persze vittem Dávidot is, lévén, hogy hova tegyem, hát a várót majdnem szétszedték mire bejutottunk. Elég nehezen cibáltam be, de bent nem sírt, semmi nyüszi, megvizsgálták, semmi sírás.

Sőt, amikor reggel kilátásba helyeztem, hogy orvos, meg sem nyekkent, beleegyezett. Ilyen sem volt még..bár talán örült, kicsit, h nincs ovi, de akkor is, anno nem így volt ez.

Persze itthon kellett fognom, bőven rosszalkodtak, mert amúgy más baja nem volt. Viszont ügyesen betartotta, hogy keksz, meg tea.

Büszke voltam rá nagyon, és ámulattal tölt el mennyit változott, mert az igazság az, hogy Dávid miatt mindig kicsit visszaesik, kajláskodik stb., de nagyon sokszor előbukkan a nagyfiú énje, az, hogy már sok mindenben önálló, hogy megérti a dolgokat és csinálja.

Tegnap a kezébe került egy Buci Macis füzet, és elkezdte érdekelni a feladatok megoldása, úgyhogy veszek neki foglalkoztató füzetet, megérett rá.

Elkezdte gyűjteni az Óceánmániás matricákat albumba, most nagy kedvenc.

Szereti hallgatni a régi történeteket, bármiről, valamelyik nap apu régi ladája volt a téma, hogy hogyan és miért adta el, persze tudta mert már hallotta, hogy a szélvihar összetörte és hát öreg autó volt, de tetszik neki a történet.

Sajnos most a viták legtöbb forrása, hogy Bene futkározik és ütögeti dodót, amit az nehezen visel, meg a harapás. Dávid a fogzás miatt harap, Bene meg harap vissza ami elég csúnya véggel szokott záródni.

Dávid kis menő manó, mostanság rátört a tavaszi fáradság, már 10 után délelőtt kinyitja az ágyat, h le akar feküdni, aztán estefele 6 körül is...persze nem alszik, de felkínálja a lehetőséget.

Imádja a teherautókat, kukásautókat, motorokat, buszokat.

Mondja: Szia, papa, mama, kaki, nem (ezt most mindenre), aja=anya, apa, Bene, virsli. Sok szót elmondd még Bene után.

Tegnap Bene mutogatott neki könyvben járműveket, mondta neki, hogy mi micsoda. Dávid nagyon élvezte.

Bene ha kedve tartja tanítgatja, valamelyik reggel ment pisilni, Dávid utána, hallom mondja neki, az pisi, fúj, ne nyúlj bele, olyan fúj mint a kaki.

Dávid meg magyaráz hozzá a saját nyelvén.

Dávid a megértőbb a két gyerek közül egyenlőre. Ha kérjük odaadja Benének a játékot, ha Bene nem akar érte menni odaviszi neki a dolgokat, ha olvasok este Benének és megkérem Dávidot, aki már aludna, hogy hallgassa ő is akkor odaül, kivárja. Általában ő áll félre, ő enged, mégha sokszor nagy sírással is.

Délután nagyokat alszanak, egy szobában egy ágyban, és így Dávid ha megébred, látja Benét még visszaalszik. Aranyosak, bár mire elalszanak, kicsit hosszadalmas, de Dávid tartja azt a szokását, hogy robbanásszerűen alszik el, egyik pillanatban még rötyörög, hülyéskednek, másik pillanatban úgy alszik, h Bene még kajabál mellette, vagy tutul, vagy ugrál, Dávid meg sem moccan.

Most ennyi jut eszembe.

 

Nehézségek

Hát Benedek mostanság nagyon kajla lett és kb úgy tesz, mint aki meg sem hallja mit mondok. Emellett elkezdte, hogy Ő nagyfiú, oda megy ahova akar és azt csinál amit akar.

Elég nehéz vele. Tegnap Dávid mamáéknál volt, így ketten voltunk délután, beszélgettem kicsit vele, érdekes ilyenkor meg lehet vele beszélni pár dolgot. Persze fogadkozott, hogy ő jó lesz és szófogadó. Tulajdonképpen látom, hogy nem érti, hogy mire is mondom, hogy fogadjon szót, mert amikor semmit nem csinál mondja, h szót fogad, amikor meg épp nem, akkor magyarázom neki, h ilyenkor kéne az a szófogadás. Hát ígérgetni az tud...

De nagyjából megfejtettem, hogy a kori sajátosság mellett fel akarja még hívni magára a figyelmet, mert most ugye sokan el vannak ájulva Dávidtól és gondolom nem érti, hogy tőle miért nem.

Esténként olyat játszik, hogy mindannyiunk fülébe súgdossa, hogy szeretlek! Aranyos.

Próbáltam vele megértetni, hogy attól még, hogy nem ezerrel rá koncentrálok, nagyon szeretjük.

Dávid most extra koncentrációt igényel, mert elég bátor és megy mindenfele.

Ma reggel az oviba elveszett, egy percig nem figyeltem és hült helye volt, elment egy tök messzi csoportba, alig találtam meg....

A délutánok sem egyszerűek, ovi után maradnának lent, ami általában úgy is van, de Bene egyik irány, Dávid másik, ha nem viszek babakocsit és semminemű járgányt vmennyire megy a kettő kordban tartása, de Bene ma is kérte h vigyem a bicajt, de elég nehéz is, mellette Dávid sétálva, persze nem arra amerre kéne, a triciklije már nem téma annyira, úh nem könnyű....

Ha elviszem a bicajt akkor tuti hamar megunja Bene mert Dodó nem azzal lesz, ha nem viszem az a baja....tegyél jót anélkül, h belerokkansz.

Dávid az utcán, tv-ben minden bácsira azt mondja: papa. Egy bácsi ma meg is mosolyogta, miután papának titulálta :)

Ha lent sétálunk, kérdezem merre menjünk, mondja: erre, arra. Tök ari.

A játszótéren nagyon feltalálja magát, nem fél a gyerekektől, felmegy mindenre, egyedül a csúszdára is, és le is csúszik.

A napok végére nagyon elfáradok, az biztos, és este azért még itthon is megcsinálják a ramazurit, Bene mostanság fut és ütöget mindenkit, gondolom oviban sláger, de Dodó falra mászik már ettől, persze Benét hidegen hagyja.

Na de lassan már tényleg összenőnek...

Nagy vonalakban most ennyi.

 

Kecskeméten

Bár ezt a címet adtam, azért másról is írok majd.

Bene alig várta már, a napokat számolta, és péntek este nem óhajtott elaludni, hátha akkor hamarabb reggel van.

Elég jól indultunk, reggel fél 9 körül már úton voltunk, talán kicsit később.

Hátul ültem a lurkókkal, mert Anyu is eljött meglátogatni a Dédit, apu már ott volt, mert lement mamafelügyelni.

Bene az út negyedétől már ott akart lenni folyamatosan, de azért elvolt, számoltunk, 20-ig el is tudott számolni, utána kis segítséggel 30-ig simán, ez elég időbe telt, amíg nem unatkozott. Aztán mindig kerestünk valami látnivalót. Dávid egy órát aludt, és amúgy semmi probléma nem volt vele, alvás előtt és után is elvolt, énekelgetett, meg miegymás.

Odaértünk, hát ebédelni nem nagyon ebédeltek, nem értek rá...viszont Dávid nagy meglepi volt, mert azért készültem, h új közeg, új emberek, meg még két gyerkőc, 6 és 9 évesek, majd kicsit rettenti, hát tévedtem. Letettem, mert az útjára, kipakolta a játékokat, odabújt a gyerekekhez, kicsit evett, aztán otthagyott, elment játszani, sétálgatni, futkorászni. Bene kicsit nyafisabb volt, mint mindig ő érzékenyebb, nehezebben került napirendre.

De aztán ő is játszott, ebéd után meg kimentünk a dédihez, na ott a nagy kertbe a két fiam ment mint a fene, futottak, homokoztak, játszottak, hemperegtek, elvoltak.

Kb Bene is ennyi idős volt, mikor egyszer lementünk, és este egyszercsak hozta a cipőjét, h menjünk. Dávidnál ez úgy volt, h este mondom esztek, aztán mentek fürdeni...Dávid rámnéz, rázza a fejét, lepattant az ágyról, hozta a cipőjét. De hamar megbékélt a gondolattal, h maradunk. 9 körül aludtak el, hozzáteszem fél 7-es keléssel és Dávid egy órás alvással és folyamatos menéssel, nagyon nagyon jól bírta, keresztanyám közölte is, h nem tudja mi lesz belőle, de iszonyat sokat bír. Egy nyafi nélkül, állandó menéssel 9-ig nyomta :)

Benének több hullámvölgye is volt, de összességében jól elvolt nagyon ő is.

Vasárnap csak keresztanyámék háza kertjében voltam lent velük, míg F1 volt a műsor, aztán ebéd után 3/4 2 körül hazaindultunk. Hamar elaludtak, kb 1,5 órát aludtak, örültek a hazatérésnek is, Bene ismét menni akar, kérdezte mikor megyünk újra...

Nekem is nagyon jó volt találkozni végre mindenkivel, rég voltam ott!!

MÁS: 

Bene tegnap megint nem hallgatok rád anya című történetet játszott. Egyszer csak minden átmenet nélkül mondja: Zelk Zoltán: Tavaszi (nem emlékszem bocsi...ezt én mondom, Bene tudta). Én nem győztem figyelni, h jujj verset mondd, elmondta, jó hosszú volt, aztán közölte, h ezt tanultuk anya napjára, és ez a vers csak a tiéd anya!!!

Annyira cuki volt!!

Mindenki el volt amúgy ámulva tőlük, milyen aranyosak, odavoltak a rokonok :)

Hát nagy vonalakban most ennyi.

 

Mindenféle ömlesztve

Hát mostanában valahogy nem érek ide, pedig sok minden történik, zajlik az élet.

Dávid:

Betöltötte a 16. hónapot, hát nem semmi, hogy megy az idő. Sok mindent tud már, nem is tudom minden eszembe jut-e. Először is, megtanult nemet inteni a fejével, nem csak ételre, bármi cselekvésre amit nem akar rázza a fejét. Sőt, megtanult bólogatni is, tehát ha valamit szeretne bólogat.

Inti a pát, imád új ruhákat felvenni, sőt, sokszor válogat is, ha nem tetszik neki amit épp kigondoltam felvételre. Szeret még mindig Bene ruháiban, cipőiben mászkálni. Ha Bene kap egy új pólót, amit azonnal felvesz, akkor neki is kell Bene pólójából egy.

A szilárdabb, összevágható ételeket már egyedül eszi, egyenlőre kézzel, de sokszor teszi már rá kanálra, és úgy be a szájába.

Mániákusan szereti a triciklit, babakocsi már szóba sem jöhet!

Reggel és délután egyből ugrik mikor Benét visszük ill hozzuk az oviból, nagyon szeret menni, főleg érte, annyira kacag, mikor meglátja a sok gyerek között Benét, leül mellé az öltözködésnél és bújik hozzá.

Tegnap mikor Bene felkelt a délutáni alvásból, Dávid már fenn volt, és úgy örült Benének, háromszor is megölelte.

Mindenben utánozza Benét, megy utána, azt játsza amit ő, ami néha vita forrás, mert Bene azt hiszi el akarja venni amivel játszik, pedig csak ott akar lenni.

Cumi: ha reggel elrakom, nem keresi, csak alváshoz kapja meg, aztán azután elveszem és csak este. Kivételt képez ha nagyon nyűgös.

Fog: kint van a 15. fogunk is.

Benétől mindent elfogad, este Bene keres magának alvóst, ad Dávidnak is, az meg annyira örül, de mikor én adtam az nem kellett...pf.

Fogja a kezét az utcán, ha Bene hívja akkor jön.

Elég haragos tud lenni, ha nem az van amit kitalált, jó nagyokat sír, de aztán valahogy mindig megnyugszik.

Most elég jó az alvás üteme is, mert 12-13 ó között elalszik, 1,5-2,5 órát alszik, utána uzsgyi Benéért.

Bene: 

Magát 4,5 évesnek vallja, nagyon szereti az ovit, szívesen megy.

Egyik nap közölte, h nem akarja, h Dávid nagy legyen és beszéljen, mert Dodó így cuki.

Voltunk játszóterezni a jóidő kapcsán, Bene nagyon sokat fejlődött mióta nem voltunk, nagyon nehéz pályán ment végig, egyszer mutattam meg neki, h hogy csinálja. Dávid persze utána, hát volt mozgás apával, mert Dávid életveszély, a csúszdára egyedül felmegy a lépcsőn, és nekifutásból akar lemenni. Semmi nem szegi kedvét még az sem, hogy hanyatt esett mikor nem voltunk elég gyorsak, és úgy ment le, folytatta tovább. Most nagyon mehetnékjük van a jó idő miatt, Dáviddal is reggel oviba menet voltunk lent, aztán bolt, főzés, aztán újra levittem ebéd előtt, de Bene is most, h itthon voltunk hétvégén délelőtt délután ment le, fel is öltözött egyedül, nem hagyva választást :)

Bene nem volt egy nagy vacsorázós típus, gabonapehely meg ilyenek, de most h Dávid vacsizik, együtt szoktak enni, nem mindig, de sokszor, na az aztán a kabaré, össze-vissza röhögcsélnek, hülyéskednek a kajával....

Nagyon büszke vagyok Benére, mert lehetett múlt héten segítő, aki csak az lehet aki a legügyesebben pakol el és segít az óvónéniknek, és úgy tudom feltétel a középsős-ség. De Ő lehetett, nagyon megdícsértem.

A húsvét is lement, Bene nagyon élvezte a keresgélést, igazából nem számított, h mit, apró kis tojikat meg kifújt tojást dugtunk el, neki a keresés okozta az örömöt! Elmondta a rokonok körében a hosszú locsolóverset is, büszke voltam rá nagyon.

Aranyosak ketten, de nagyon munkásak is, azért nem semmi rumlit tudnak gyártani, és nagyon elevenek. Amikor Benének még szünet volt, egész nap együtt játszottak, mást sem hallottam, mint h Dodó gyere kitaláltam valamit, na hát a kicsit sem kellett félteni, mindenben benne volt :)

Persze ezek mind nagyon értelmes játékok voltak, nem győztem figyelni rájuk, h ne legyen baj :)

Az egyik ilyen nagy találmány a zsebkendő széttépkedése, és az volt a hó v homok, éppen mi , amibe bele lehetett fetrengeni, minden zsepitől úszott, el is raktam jó helyre, aztán az igazi muri, h leporszivóztam őket, menekültek....

De még sorolhatnám az ilyesfajta kitalációk tömkelegét :)

Bene: 17 kg

Dávid 11,5 kg

Pár képet felteszek, amin látszik, milyen kis zsiványok együtt.

Tesók

Gondoltam leírok pár szösszenetet, amit együtt élnek meg.

Egyik este elvonultak a kisszobába játszani, már pizsamában voltak. Jó sokáig benn voltak, vita nélkül, már gyanús is volt, de lusta voltam benézni és valljuk be, örültem, hogy elvannak. Egyszer csak futnak ki, Bene mezítláb, Dávid szintén mezítláb és egy szál pelenkába (póló volt rajta, csak gatya nem). Hüledezem, és kérdem Benét, mivel a másik még csak vigyorgott meg visongatott mint a tejbetök, hogy mi a fenét művelnek. Válasz: Balatonosat játszunk, Balatonon voltunk. Rászóltam Benére, hogy azonnal zokni, Dávidra már egy 25 perces ordításos művelet volt ruhát adni, de sikerült.

Erre rá két napra, megint fekszem, este van, már csak a nagyszobába égett a villany, itt játszottak, egyszercsak mondja Bene Dodónak, hogy Gyere Dodó, gyorsan. Persze mindenre kapható a kisebbik, elindultak ki...naná, h egyből kapcsoltam, kiabáltam Bene után, h nem ám megint Balatonosat játszotok, Bene kiabál vissza, h neeem...

Pár perc múlva sétafikálnak be, nem láttam rajtuk semmi extrát, mondom na hol voltatok? Bene válasza: csak pisilnem kellett...nézek rá...mondom minek kellett ehhez a Dávid..Válasz: sötét van kint és félős vagyok nem tudtad??

Annyit nevettem ezen, hogy Dávid elkísérte, végigvárta a pisi műveletet, majd visszajött vele.

Valamelyik nap Bene rajzolni akart nekem, így odaült az asztalhoz, Dávid az etetőszékbe, mind a ketten kaptak papírt, zsírkrétát, és Bene rajzolt, Dávid meg utánozta, de aztán megunta és elkezdte enni a zsírkrétát...erre Bene közölte vicces...most mindenre ezt mondja, mire Dávid is mondja: vicces...persze még nem tisztán, de a hangsúly ugyanaz.

Bene szabályos napot szemmel és létrát bír rajzolni egyedül, nagyon ügyes volt. Dávid meg...hát pöttyöket meg nyáltengert a lapra :)

Bene érthetetlen de muris története: Egyik nap mondja, hogy a Milán nem ehetett levest az oviba csak másodikat. Mondom miért? Bár sejtettem, h valamire érzékeny lehet, azért. Bene magyarázata: a levesben mérgező puding volt, és olyat csak ők ehetnek a Milán nem.

A hazafele utunk az oviból így telik: Képzeld anya...

És ez hazáig vagy 100x! Nagyon élvezem a sok történetet!

Ma elmondta, hogy nem szereti a tornaórát. Eddig mindig imádta, úh megkérdeztem, hogy miért. közölte, hogy annyira futnak mindig össze-vissza, hogy valaki mindig meglöki. Erre a válaszom a kedvenc szóhasználata volt mostanság: ez vicces...mire jókedve lett és mosolygott, hogy tényleg az!

Hát most hirtelen ennyi jut eszembe!!

Dávidnak 14 foga van már, inti a pápát, mondja, hogy mama, papa, ezek az újak, ma mondta azt is, hogy Bene. De amúgy minden szót utánunk mondd, és elég tisztán, legalábbis felismerhető, csak nem használja még őket. De nagyon ügyes.

Kicsit most belépett a félős korszakba, ami társul a csak az anya jó korszakkal, de ez is múlandó szerintem.