És elérkezett A hónap...

Már tavasszal készítettem a lelkem erre a hónapra, és az ezután következő eseményekre... tavasszal a körülöttem lévő emberek mind legyintettek, hogy hol van még a szeptember, de nekem már akkor úgy tűnt, hogy egy pillanat és itt lesz, és valóban, nagyon hamar eltelt ez az idő.

Miért is ez a nagy sajnálkozás? Ez a letargikus hangulat? Benedek e hónap végén megkezdi bölcsödés életét, ami számomra nem kis lelki megpróbáltatás! Ez a hónap még sok minden jót és rosszat is tartogat számunkra, amiket most itt nem ecsetelnék, majd ha megtörténtek leírom...

Nehezen barátkozom a gondolattal (habár nagyon próbálkozom), hogy az én drága icipici fiacskám bölcsödés lesz, valamit Ő is érez (amúgy is mindig mindent kihallgat amiről beszélünk), ezt meg mondjuk is neki, aminek hatására megint rátört az anyakorszak, ami egyenlő azzal, hogy megint tapadókorongosat játszik, és közben anyázik ezerrel.

Persze ez természetes, mindenki mondja is, hogy majd jót tesz neki és hamar megszokja, de egy anyai szívnek ez nagyon nehéz!!

Természetesen az agyammal én is tudom mindazt amit felsoroltam, és a mi döntésünk volt ez is, nem is beszélve, hogy több pénzből több minden jut neki, de a szív mást mondd!

Nehéz időszak lesz azt hiszem ez mindhármunknak, de annyi mindenen átmentünk mi már, hogy azt hiszem ezen is túljutunk, de idő, idő, idő....persze a blogolást nem hagyom abba, első munkanapom október 19.

Bocsánat, hogy ez egy kicsit panaszkodósos bejegyzésre sikeredett, de ilyen is van :)...jövök én még jó sztorikkal is, de hogy jól zárjam, ma papa fent volt nálunk, és nagy játékba kezdtek Benedekkel, csináltam is egy- két fotót, és felteszem a Toto-s pizsamát, Zoltán nagybátyónak köszönjük!! Picit még nagy, de jobb mintha kicsi lenne :)))