MERT TETSZIK, ÉS MERT ÉRDEKES!

Az alábbi sorok csak kiragadott részletek egy szövegből, de annyira lényegre tapintó, hogy ide kellett tennem!

"A komfortzóna az a szint, az a szokásrendszer, ami már beállt és amit (hogyha változtatni szeretnél az életedben) át kell törnöd.

A baba sokkal gyorsabban változik, mint ahogyan a mi komfortzónánk követni tudja. Ezért maradnak meg az első idők szokásai még hónapokkal később is, mert mi tartjuk meg őket, mi tápláljuk őket, mi szoktatjuk hozzá a kicsit. Ugyanígy hozzászoktathatnánk más szokásokhoz is, de a változtatás már nehezebbnek tűnik, mert ahhoz túl kéne lépni a komfortzónán."

"A megfelelési kényszer igazi “női baj”, amit a legtöbb anya átél. Él benne egy kép arról, milyen a jó anya és ennek a képnek szeretne maximálisan megfelelni. Ebbe a szerepbe egyetlen dolog “csúnyít bele” a baba, aki nem egy kép, hanem maga a valóság és ő a saját útját járja: akkor sír, amikor éhes, akkor alszik el, amikor álmos, akkor nyafog, amikor unatkozik stb. Ha a fejedben élő “szuperanya-kép” azt súgja, hogy a baba akkor boldog, ha csendben van, akkor mindent megteszel majd, hogy ne sírjon. Ha a “szuperanyád” önfeláldozó, mártír típus, akkor te is erre törekszel majd – és közben nagyon szenvedsz, mert a gyermeked mintha nem lenne összhangban a magadról alkotott képpel.

Gyakran vannak tehát olyan helyzetek, amikor nem a babával van baj, hanem velünk és magunkat kell “megnevelni”, nekünk kell magunkon változtatni ahhoz, hogy eredményt érjünk el a gyerekkel kapcsolatos kérdésekben. És ez a magunkon végzett munka sajnos sokkal fájdalmasabb, mint trükköket bevetni, amiktől a baba végre elhallgat."

Hát nem szupi?? Szerintem nagyon igaz...