Nem is olyan rég írtam a félelmeimről, az érzéseimről a bölcsödével kapcsolatban.
Azóta eltelt egy kis idő, voltam bent a munkahelyemen is, ahol szeretettel fogadtak és várnak, ami nagyon jól esett. Sok olyan dolgot előrevetítettek, ami nem kis nehézséget fog jelenteni a jövőben, gondolok itt a túlórákra, mert sajnos erre is felkészítettek... Ami az érdekes, hogy a múltkor leírt érzésvilágom kiegészült, kicsit módosult is. Akkor amikor legutóbb erről írtam tele voltam kétségbeeséssel, mi lesz majd velem, Benével, hármunkkal...
Most azonban valahogy kaptam az univerzumtól egy adag erőt ahhoz, hogy már ne érezzem a kilátástalanságot, és várjam a jövőt.
Nem érzem már azt, hogy Bene nem lesz meg a bölcsiben, hogy mi lesz velem ha nem itthon vagyok, hanem dolgozni kell mennem, és még sorolhatnám...
Szerencsére Apa mindig önt is belém egy kis bizodalmat, mindig mondja, hogy ezt is megoldjuk, mint eddig mindent...
De tulajdonképp azt vettem észre, hogy Benének kell már a társaság, na nem a gyerek, mert tudom, hogy még nem játszana el más gyerekekkel, de elnézegeti majd őket szerintem, és kell neki a más közeg. Ez nem jelenti azt, hogy nem érzem már most a hiányát, azt, hogy majd nem látom egész nap a kis reakcióit, a bohóckodását, a vidámkodását...!
Természetesen azt is gondolom, hogy a beszokó sem lesz könnyű vele, de ha megszokta jó lesz neki, ezt most határozottan érzem! Örülök, hogy még időben jött ez a kis erőforrás, mert így a beszokót is remélem másképp tudom végigcsinálni vele!!
Lehet, hogy ez a bejegyzés kuszára sikeredett, de a gondolataim is azok jelenleg ezzel a témával kapcsolatban! Azonban majd egyszer ez is letisztul, és akkor leírom majd Nektek azt is.
(Aki meg ismer úgyis ért mindent)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése