Gondolatok

Sok minden foglalkoztat mostanság, persze mindig, mert az agyam sosem pihen, mindig akörül forog, hogy elég időm és energiám legyen mindkét lurkómra, hogy mindegyik megkapja a tőlem telhető legtöbbet.

Múlt héten Bene nem ment bölcsibe, székletgondok miatt, és többször aludt mamáknál, nekem nagyon hiányzott, hogy nincs itthon. Szeretem, ha Ő is itthon van, ha tudok vele játszani, beszélgetni, bohóckodni, figyelni ahogy mindenféle megragad a kis értelmében amit tanitgatunk neki apával. Persze visszahalljuk, mert mesélnek a nagyszülők, de az más, persze az is büszkeség, mert tudom, hogy nem hiába a sok beszéd, és jó irányba neveljük.

Vettünk neki egy futóbiciklit, mert úgy gondoltuk túlságosan ragaszkodik a motorhoz, és nem akar négy kerékre váltani, és hát nagyon bejött neki, le sem lehet róla robbantani. Ennek nagyon örültünk apával, sokat gondolkoztunk róla.

Tegnap sokat hülyéskedtünk Benedekkel, mert apa átvállalta mamáéknál Dávid levitelét, aztán délután hamarabb eljöttem a két fiúval, Bene bicóval, Dávid durmolt a kocsiban, lementünk a plázába, ott már apa várt minket, átvette Dávidot, és mi meg bementünk Benével, beült az autóba, vonatba, fagyiztunk, aztán apa kocsival mi meg hármasban hazajöttünk, illetve csak a telepre, itt még játszótér meg minden, aztán mivel Dávid még nyomta a szunyát apa lent maradt vele, mi meg feljöttünk, vacsi, fürcsi, most azt játszotta, hogy ő egy fóka és a szájával kifogta a halakat a Balatonban. Este meg Dávid már nyűgi volt, de lehasaltattam magunk mellé, apának elfoglaltságai voltak, ezért Benével jókat muriztunk, Dávid meg kénytelen volt viselni hason az ébrenlétet, de figyelgette miket játszunk, énekeltünk gitároztunk mint az X-Factorban, aztán meg kirakóztunk, itt sokat bolondoztam BEnével akkorákat kacagott, hogy majdnem lefordult az ágyról...Egész este 9ig szórakoztunk, táncoltunk, énekeltünk, doboltunk kirakóztunk, jó volt nagyon, majdnem mint régen, mikor csak Ő töltötte ki az időmet. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is, hogy Dávid is ott legyen, ahol tudtam bevontam, hogy Ő is miket csinál, Ő is nézi, akar játszani, mert Benének mindamellett, hogy vele játszom szoknia és természetesnek kell vennie, hogy Dávid is van. És ez szerintem így is van jól, és ezt jól csináljuk apával, ez meggyőződésem, mert így nem azt érzi, hogy csak Ő és csak vele foglalkozunk, hanem hogy együtt velük!! És itt a lényeg szerintem!!

Nem mondom, hogy ettől még nem voltak, lesznek, és vannak nehezebb napok, de akkor is így kell szerintem tesókat egymáshoz nevelni.

Apát meg imádom, mert annyira de annyira ismerjük már egymást, és annyira egyek vagyunk, hogy mindig elviszi Dávidot, átveszi és sétál vele, mert tudja h van igényem Benére, hogy vele is legyek, hogy csak rá tudjak figyelni, akkor és abban a pillanatban!! Inkább Ő tologatja ha alszik, hogy én Benével legyek, mint h rám tegye azt is. Erre lehet mondani, hogy természetes, de szerintem nem az. És örülök, hogy van nekem!!

Dávidka egyre jobban igényli a figyelmet, a foglalkozást vele, hogy felvegyük, hogy mindenhol ott legyen, bár ha Bene a közelében van elvan, elnézegeti, sikogat neki.

Benével sokat játszunk kitalált játékokat, általában hagyom, hogy kitaláljon egy történést, én pedig belehelyezkedem...boltolás, kirándulás, főzés, miket főzzünk, mit tegyünk bele, és még sorolhatnám.

A napokban fejlesztem az amúgy sem kicsi memóriáját, hogy tárgyakat teszek ki elé, befogjuk a szemét, elteszek egyet, és megmondja melyik nincs meg. Élvezi nagyon...persze a végén mindig megmondja melyiket tegyem el :)

Imádom Őket, és az biztos, hogy mindig mindent megteszek apával együtt azért, hogy a nevelésük teljes körű - ami tőlem telik - és szórakoztató is legyen.

Szeretek menni velük, Dávidot tolom, Benével meg dumcsizok közbe, jók az ilyen séták, kellemes a hasznossal, Dávidnak csak hasznos :)

Imádom a kis családom, és bármit megtennék értük!!